Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-19
19 A közlés olyannyira váratlanul érte Klaust, hogy a hivatalos látogatás alkalmából tartott sajtótájékoztatón újságírói kérdésre kénytelenkelletlen beismerte: nem volt tudomása a levélről, ám közölte, azonmód magyarázatot kér a kormányfőtől a történtekre. Ilyen előzmények után aztán a szokványos protokolleseménynek ígérkező magyar államfői látogatás a cseh belpolitika kereszttüzébe került. Klaus a hivatalosan épp Ko ppenhágában tartózkodó Paroubeknek küldött üzenetet, számon kérve rajta, hogy nem adott tájékoztatást neki a levélről. Mindemellett, csakhogy ne lehessen hivatalát felkészületlenséggel vádolni, szóvivőjén keresztül sietett leszögezni: ahogy az mindig is le nni szokott, hivatala lelkiismeretesen - együttműködve a prágai külügyminisztériummal és a budapesti cseh nagykövetséggel - készítette elő a magyar kollégájával való találkozót. A kormányfő azzal vágott vissza, hogy "Klaus saját magát és a Cseh Köztársasá got is nevetségessé tette", mert nem tanulmányozta át az ügyet. Mindehhez még epésen azt is hozzátette: nem kötelessége tájékoztatni minden általa írt levélről az államfőt. Prágai politikai körökben arra is rámutatnak, hogy az ügy a tapasztalt politikusnak , a rendszerváltás emblematikus figurájának számító Klaust személyesen is érzékenyen érinthette: közismert, hogy a Benesdekrétumok mennyire kényes belpolitikai kérdésnek számítanak Csehországban, nem is szólva az államfő hiúságáról. Megszólalt a kérdésben Mirek Topolánek, az ODS elnöke is, aki nyilatkozatban sommásan csak annyit közölt: a kormányfő levelével szégyent hozott Csehországra. A mostani botrány előzménye, hogy a cseh kormány tavaly augusztusban nyilatkozatban kért bocsánatot "a Csehszlovákiához hű maradt" antifasiszta németektől, akiket a második világháború után ugyan nem nyilvánítottak háborús bűnösnek, és nem is telepítettek ki az akkori Csehszlovákiából, mint a többi németet, ám vagyonukat mégis elkobozták, állampolgárságuktól megfosztották és munkatáborokba küldték őket. Klaus és az ODS akkor elítélték a szociáldemokraták által vezetett kormány megbékélési gesztusát, és azt állították: ezzel kinyitották Pandora szelencéjét, veszélyeztetve a Cseh Köztársaság érdekeit. Az ügy folytatásaként az tán az Együttélés elnöke, Kocsis László Attila tavaly novemberben levélben fordult a cseh kormányfőhöz, amelyben miközben méltányolta a gesztust, kifogásolta, hogy azt miért nem terjesztik ki a csehországi magyarokra és a lengyelekre. Mindkét kisebbség a m ásodik világháborút követően az antifasiszta németekhez hasonló jogsérelmeket szenvedett el, és ezért máig nem kértek tőlük bocsánatot. Erre a levélre válaszolt aztán január 3án a cseh kormányfő. Igen kényes téma mind a mai napig a második világháború ut án a csehszlovákiai németeket és magyarokat kollektív módon sújtó Benesdekrétumok ügye Csehországban és Szlovákiában. Prága attól tart, hogy az új európai uniós keretek között a mintegy hárommillió kitelepített szudétanémet, illetve utódaik találnak jogi lehetőséget arra, hogy kártérítést követeljenek elkobzott vagyonukért, amely elviselhetetlen terhet jelentene a gazdaságra. Nem véletlen, hogy 2002 augusztusában a cseh képviselőház nyilatkozatban erősítette meg, hogy az 1945 után kialakult vagyonjogi visz onyok máig érvényesek és megváltoztathatatlanok. E tabut döntötte meg bizonyos értelemben a szociáldemokrata vezetésű kabinet bocsánatkérése. A balközép kabinet azt is mérlegelés tárgyává tette, hogy meghurcoltatásukért jelképes kárpótlást is kaphatnának, és e célra el is különítettek akkor 60 millió koronát, de máig nem történt semmi. A cseh kormányfő ugyanakkor az Együttélésnek írt januári levelében leszögezte: kárpótlásra ne számítsanak. A második világháború után mintegy 44 ezer szlovákiai magyart hurc oltak el Csehországba kényszermunkára, közülük 3540 ezren később visszatérhettek szülőföldjükre. Klaus egyike azon cseh politikusoknak, akik mindig is erőteljesen hangoztatták a "cseh nemzeti érdekeket", és elutasítanak bármiféle engedményt a szudétanéme tekkel szemben. Az elnök magyar kollégája jelenlétében is megismételte, véleménye e kérdésben változatlan. Figyelmen kívül hagyta még azt a gesztust is, amelyet Sólyom tett, azzal, hogy kijelentette, szerinte a Benesdekrétumok ma már a gyakorlatban nem te rhelik a magyarcseh viszonyt. Mindezek fényében érthető, hogy Klaus december elején miért biztosította nyilvánosan támogatásáról Stipe Mesic horvát államfőt, aki elutasította az ottani kormány kezdeményezését, hogy anyagilag kárpótolja a szintén a második világháború után kitelepített osztrákokat. A cseh államfő szerint a kárpótlás Zágráb részéről "óriási" hiba lenne. Nem a mostani volt egyébként az első csörte a cseh kormányfő és az államfő között külpolitikai kérdésben. Véleménykülönbség mutatkozott köz öttük az európai alkotmánnyal kapcsolatban, amikor a kormány az elfogadás, míg az államfő az elutasítás mellett foglalt állást. Miután Klaus tavaly e véleményének külföldi hivatalos fórumokon is hangot adott, Paroubek nyíltan figyelmeztette: a külpolitikát a cseh alkotmány szerint a kormány
