Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-03
7 Hazánkban szabad a vallás, és az identitásválasztás. Miért ne választhatnának kisebbségi identitást azok a zsidók, akik az újszülött etnotudat messiásainak nyomába szegődnének? A szabályok némi csűrésévelcsavarásával egyezer aláírás elegendőnek rémlik ahhoz, hogy a kérdést az Országgyűlés napirendre tűzze. Eddig ugyan sohasem volt többség, de mostantól kisebbség lesz a zsidó. A Múlt és Jövő című kitűnő folyóirat aláírásgyűjtést kezdeményezett az aláírásgyűjtő különítményesek ellen. Mások enyhébben ítéltek. A Szombat főszerkesztője szemmel láthatóan örült annak, hogy a hitközséget támadják, ezért rábiccentett a szabad identitásválasztás dogmájára. A közösségi ide ntitás azonban nem választható szabadon. Az etnikai és kisebbségkutatás sok csoportazonosságot képező erőt tart számon (a Magyar Tudományos Akadémia nagy tekintélyű intézetében is). Ez a kutatás éppen a választás megkötöttségeit elemzi, s többek közt arra vezet, hogy kollektív emlékezet és történelmi hagyomány szükséges ahhoz, hogy legitim képviseleti csoportot szervezhessen valaminő politikai akarat. A neokisebbségi önkéntes tűzoltók s önjelölt képviselők nem támaszkodhatnak precedensre, vagy bármilyen kis ebbségi közösség emlékezetére. A kisebbségi jogok ugyanis nem a kisebbségképzést, hanem az azonos jogok biztosítását jelentették történelmileg. Az első világháború utáni békeszerződésekben az újrarajzolt KeletEurópára szabták feltételül a zsidóság és má s kisebbségek állampolgári egyenlőségét. A román delegátus a foga között mormolta, hogy a nagyhatalmak hozzák a törvényeket, de mi alkalmazzuk őket. Az új, területében csaknem a duplájára hízott Lengyelország miniszterelnöke, a zongaraművész Ignacy Paderew ski elébb vitézül harcolt a békeszerződés kisebbségi kitételei ellen, majd fogcsikorgatva elfogadta azokat. Trianon sebeit a független Magyarország nem tudta másképpen megtorolni, mint a numerus claususszal, a zsidó egyetemi hallgatók számának korlátozásáv al. 1927re azonban a Népszövetség nyomása a törvény módosítására kényszerítette Bethlen Istvánt. Ekkor is, mint történetének egész folyamán, a kisebbségi jog a polgári egyenjogúságot és nem az elkülönített jogot jelentette. Az első világháború utáni Len gyelországban a zsidóságnak kisebbségi képviselete működött két esztendeig az ukránokkal közösen. Azután feloszlott a kisebbségi szövetség, s a jobboldal nyomására akadozott, vagy megszűnt a zsidó iskolák támogatása. A békeszerződés kisebbségi kikötéseit m ég a független Lengyelország mondta fel a jiddis nyelv betiltásával egyidejűleg. A zsidó kisebbségvédelem ott volt igazolható, ahol az országhatárokon belüli nemzetiségek kulturális különbségei áthidalhatatlannak bizonyultak. A Lengyelországhoz, vagy Rom ániához csatolt területeken a megnövekedett lakosság tetemes része idegen anyanyelvű volt, magyar, jiddis, ukrán stb. A kisebbségvédelem e csoportok anyanyelvi, vagy kulturális pajzsát kínálta fel rendszerint külső nyomásra. A magyarországi zsidóság anya nyelve magyar, túlnyomó többségének a nemzetisége is az. Magyarország egyéb kisebbségei attól kisebbségek, hogy a geopolitikai változások, vagy az egyszerű migráció ide szorította őket. Eredendően idegen anyanyelvűek, kulturálisan egy másik anyaországot re prezentálnak. Mi lenne azonban a zsidó kisebbség anyanyelve, ha nem a magyar? Az új kisebbségi zsidót hitehagyottnak, pogánynak képzelik el. Aligha valószínű azonban, hogy ez az újzsidó akár az ótestamentumi héberrel, arameussal, vagy a jiddissel, a szef árd spanyol ladinóval közelebbi ismeretséget ápolt volna. Nyelv nélküli párianemzetiség lenne, ha valamely törvény lombikjában létrehoznák. S ugyan melyik anyaországtól szakadt el ez a képzelt kisebbség? Erre a neozsidók okkal kerülgetik a választ. Akkor is bajba kerülnek, ha kimondják, akkor is, ha elhallgatják. A zsidókat kisebbséggé nyilvánító kezdeményezés történelmietlen, komolytalan, ám ettől még roppant veszedelmes. Azért is, mert hatvan esztendővel a vészkorszak után eltakarja a zsidó identitás valódi problémáit. Történelme során a zsidóság hézagtalanul int egrálódott a magyar nemzetbe, függetlenül attól, hogy mennyire telített méreganyaggal a nemzettest immunrendszere. A kisebbségi zsidóság ötlete Trianont idézi, s ezzel egy ország identitását sebzi meg. Nem a zsidót definiálja, hanem a nem zsidót, akitől az adott kisebbséget védeni kell.
