Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-03
21 - Minden hónapban egy alkalommal meghívunk érettségiző fiatalokat, hogy tekintsenek a törvényhozás kulisszái mögé. Meg szoktam tőlük kérdezni, kik vonzódnak a politikusi p álya iránt. Sajnos elenyésző a számuk. Ha azonban beindul a profi képzés, akkor ez várhatóan amolyan közkedvelt „foglalkozás” lesz a jövőben. Az pedig, hogy a tekintélye is meglegyen ennek a pályának, a mi felelősségünk, vezető politikusoké. Szili Katalin mint az egyik legrátermettebb nő a Magyar Országgyűlés elnökeként a parlamentben, mondjon pár gondolatot arról, milyen ma a nők helyzete, jelen pillanatban hol vannak tömegével a női politikusok, s milyen a politikusi szerepvállalásuk. - Ha a parlamenti részvételt tekintem, akkor a rendszerváltás óta az első ciklustól kezdve csökkenő tendenciát mutat a parlamenti képviseletben a nők aránya, 11%ról ma már 9,1%ra csökkent. Ezzel az északeurópai országoktól jóval elmaradtunk, hiszen vannak olyan államok, mint Svédország vagy Norvégia, ahol közel 40 százaléknyi a nők részvételi aránya a politikai szférában. A világranglistán is a 65. hely körül vagyunk. Az viszont szerencse, hogy a helyi önkormányzatokban a nők százalékaránya jóval magasabb az eddiginél. Eg y társadalom fejlettségét az is mutatja, hogy ezek az arányok mennyire mutatkoznak meg a különböző testületekben és területeken. Javulhat a helyzet a közeljövőben, hiszen a szocialista pártban van kvóta, azért hogy minél több nő vegyen részt a közéletben. A mai kihívásokra - szegénység, szociális gondok, környezeti kérdések - a nők fokozottabb érzékenységével könnyebb választ találni. Ön nagy népszerűségnek örvend a vajdasági magyarok és nem magyarok körében is, mindazonáltal (vagy annak ellenére is), hogy MSZPs, s mint tudjuk, a tavaly december 5i, kettős állampolgárságról szóló népszavazás óta nem éppen fényezik be arannyal ezt a politikai szervezetet a határon túl. Ön szívügyének tartja a vajdasági magyarságot? A segítségnyújtásnak milyen formáját tudj a nekünk nyújtani akár eszmei és anyagi, akár egyéb értelemben? - Nagyon fontos kérdés. 2003 szeptemberében éppen ezért hívtuk életre a Kárpátmedencei Képviselők Fórumát. Ennek egyik kezdeményezője voltam. Ezzel szerettünk volna egy újfajta legitimációs alapot teremteni a parlamentek közti együttműködésben. Idén, már harmadszor találkoztunk. Büszke vagyok arra, hogy eddig minden alkalommal konszenzussal tudtunk dokumentumokat elfogadni. Ami ezen belül a vajdasági magyarok kérdését illeti, mindannyian tudj uk, hogy az ott élők helyzete korántsem egyszerű. Többször találkoztam a szerb szkupstina elnökével, Predrag Marković úrral, akivel - határon innen és túl - folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, találkozunk, vagy legutóbb Boris Tadić köztársasági elnök úrral , aki Budapesten járt, és a vendégem volt. Felvetődtek azok a kérdések, melyek a magyarság sorsát érintik. Előrelépésnek tartom, hogy parlamenti diplomácia szintjén sikerült az úgynevezett toleranciaprogramot beindítanunk. Ez közös táboroztatást jelent, tö rténelmi, művészeti könyvek kiadását. Hogyan vélekedik a vajdasági magyarság és most már a vajdasági politikusok ellen zajló politikai és egyéb nacionalista üldöztetések és megnyilvánulások kérdésében? Ön hogyan látja ezt a helyzetet magyarországi szemmel ? - Szerbia és Montenegró az európai integrációba igyekszik. Ennek megfelelően kell az együttélést, az egymás megbecsülését is biztosítania. Ezért visszautalnék az előző kérdésében adott válaszomra, hogy fontosnak tartok minden olyan együttműködést, melye k ezeket a konfliktusokat kiküszöbölik. Túlmenően azon, hogy Önnek komoly érdemei vannak egyegy ismertebb politikus látogatása körül vagy egyéb hivatalos program megalkotásában, létrejöttében, kérem, avasson be a diplomácia néhány titkába, hogyan készíti k elő egy nagyszabású látogatás programját ? - A Parlament külügyi hivatala fogja össze mindezt. Számunkra fontos a szomszédos országokkal és az ott élő magyarsággal való találkozó. Nemrégiben például, amikor a szerb partnereimmel beszélgettem, csatlakozo tt hozzánk Józsa László, az MNT elnöke, Magyarországról pedig Pavlov Milica, s mindannyian egy asztalnál ültünk. Az Országgyűlés elnökének lenni számomra szolgálatot jelent, természetszerűleg ez kiterjed arra is, hogy munkámat a partnerség szolgálatába áll ítom. Tudnae némi jövőképet mondani 2006ra? - Közös a történelmünk, de úgy nem lehet előrehaladni, hogy az ember folyton hátranéz. Élni kell tudnunk azzal a bizalommal, ami felénk irányul. Hiszen nincs mindenre csak jobb- vagy csak baloldali válasz, va nnak kérdések, amiben a közös hangot kellene megtalálnunk. Napjaink Magyarországa, beleértve a határon túliakat is, teli van reményekkel, ugyanakkor kételyekkel is . Bonyolult közéleti tárházunkból hadd emeljek ki pusztán egyet, a szuverén állampolgár ide álját, s kérem e témában adjon tanácsot nekünk. Tudniillik negyvenéves másfajta nevelés után újra kell tanulni állampolgári presztizsünket, jogaink és kötelességeink szuverenitásának gyakorlását. Ezt abból az apropóból is kérdezem, hogy a tavaly december 5i népszavazás nem éppen úgy alakult, mint ahogy azt sokan remélték.
