Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-03
14 kampányszempontok döntően befolyásolnak). Túl ezen, Gyurcsány gyorsan elsajátította az EUban szokásos, a többi tagállam kormányai által is kedvelt módszert, amely "Brüsszellel szemben védi a nemzeti érdeket", kisebbnagyobb csúsztatásokkal és logikátlanságokkal. Az egyik ilyen "kiállás" idézte elő - a hazai ellenzék "szíves segítségével" - a nemzetközi pénz ügyi bizalom csökkenését. Ezt ugyan nem kellene dramatizálni, de lebecsülni biztosan nem szabad. Nagyjából ez áll Magyarország általános külső megítélésére is. "Közérzet" szintjén Gyurcsányt jobban fogadják, mint Orbán Viktort ("Gyurcsány csak impulzív, Orbán viszont kiszámíthatatlan"). Budapest idei "külpolitikai bizonyítványát" a legtöbb megkérdezett, hazánkban dolgozó nagykövet "szubjektíve négyesre, objektíve hármasra" osztályozza. Szövegesen: jó a stílus, de átlagosan közepes a tartalom. Ha viszont m ás térségbeli államokkal hasonlítanak össze, akkor Magyarország kap kedvezőbb megítélést. És akkor a részletek, főleg arra koncentrálva, mi nem sikerült az idén. Washingtonnal, amennyire ma lehetséges, rendben alakul a viszony, Budapest fontossága azon ban csökken. Súlyos, de nem tartós kárt okozott a Gyurcsányvizit belpolitizálása. Nem súlyos, de tartós kárt okozhat a NATOpolitikánk. Berlinnel lényegében újra, más és modernebb (uniós) alapra kell építeni a viszonyt, mind a stratégia, mind pedig a ko nkrétumok szintjén. Ez Párizzsal és Londonnal meg is kezdődött, de tétován. Sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani Olaszországra, valamint nagyságrenddel több kezdeményezésre lenne szükség Ibériában és Skandináviában. Különkülön, majd logikusan összeh angolt kapcsolatfejlesztési koncepciók kellenének, végrehajtási tervekkel, és nemcsak az akták homályában tartva. A Beneluxvisegrádi csoportot meg kellene tölteni tartalommal. Ausztriával, valamint a visegrádi négyek (ötök, hatok stb.) csoportjával megf ontolandó "gyakorlati koalíció" létrehozása, egyfajta nem hivatalos, de annál valóságosabb külön szövetség. Ez az EU- és a NATOpolitik ában, a balkáni és ukránorosz ügyekben, valamint az unió további bővítésében növelné a magyar mozgásteret is. A lényeg persze az, hogy mindez ne maradjon meg a szándéknyilatkozatok pincéjében. A Balkánon helyes magyar húzás volt a térség uniós felzárkóz tatásának "kézbe vétele", és helyes, hogy kimaradunk a koszovói alkudozásból (nem önszántunkból, nem is akartak bevonni bennünket). Szerbia veszélyforrás, legalábbis "probléma" lehet Magyarország számára, ezért is új, többoldalú és koncepciózus kapcsolatfe jlesztési tervre volna szükség. (Már hosszú ideje.) Erősebb, kezdeményezőbb magyar jelenlét kellene a Balkán többi államában. Romániával, Szlovákiával és Szerbiával szemben ismét még mindig a bizalomerősítés az alapfeladat. Ezt azonban nem "kisebbségügyi hátrálással", hanem érdekalapú kiszámíthatósággal lehet elérni, így is nagyon nehezen. Úgy tűnik, Budapesten nem mérik föl igazán a másik fél érdekeit és mozgásterét, ezért is a csalódás a sok "kéznyújtás" után. Ukrajna és Oroszország esetében Magyarorszá gnak csak morzsák jutnak, érdemes azonban lehajolni értük. Kérdés, tude Budapest hasznos kiegészítő szerepet játszani a nagyok és Lengyelország mellett. Folytatni, konkretizálni és "aprópénzre" kell váltani az ázsiai nagyokhoz és a délkeletázsiaiakhoz fűződő kapcsolat bővítését. Itt is szembetűnő, hogy egyfelől nincs kiépített magyar koncepció, másrészt az alkalmilag adódó lehetőségeket sem mindig használjuk ki. Megfontolandó még egy külpolitikai nyitás lehetősége: nagyobb magyar jelenlét néhány globá lis szakpolitikai ügykör szakértőidöntéshozói körében. A budapesti FBIiskola, a Demokrácia Központ mintájára több világprobléma elemzésében, kezelésében tehetne a magyar külpolitika nagyobb szellemi apportot. Ilyen lehetne például a kultúra, a tudomány, a nemzetközi jog, az agrárpolitika és a kisebbségi kérdés több területe. Sokkal több kormányközi, nem kormányközi és nemzetek feletti szervezetbe lehetne és kellene képezni és küldeni magyar szakdiplomatákat (apró, de jelentős tágítása volna a "magyar befo lyási övezetnek"). Ha már itt tartunk: a magyar külpolitika igazi sikerágazata az idén a kulturális diplomácia volt, kár volna hagyni, hogy "lecsengjen". A pénz és a figyelem hiánya miatt méltatlanul passzív viszont a magyar tudománydiplomáciai tevékenysé g, holott egy világtalálkozót is rendeztünk.
