Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-29
10 okokból. A szempontok - ha keveset beszéltünk is róla - nyilvánvalóan döntően befolyásolták az egy évvel ezelőtti népszavazás kimenetelét. Csakhogy ezzel a határon túliak ügye még nincs elintézve. Ezt ők sem érzik így - és az anyaország sem dughatj a a fejét a homokba. Ráadásul nem is vindikálhatja magának a jogot, hogy mások fejével gondolkozzon, mások helyett döntsön, vagy netán bárkit, aki magyarnak vallja magát, kirekesszen az anyaország életéből. E tekintetben a szóban forgó két új jogszabály jó irányban tett lépésnek látszik. Mert liberálisabb az eddigi törvénykezésnél, rést üt a falon azzal, hogy az eddigieknél többet bíz a határon túliak szabad választására. Nagyobb lehetőséget teremt számukra - döntsenek csak ők maguk a saját sorsukról. Arról , hogy maradni akarnake otthon, vagy inkább ide jönnének hozzánk. Nyilván a túlnyomó többség az előbbire szavaz. Legalábbis, ha a jobb életre reális esély kínálkozik számukra a szülőföldön is. Aki pedig valami máshoz, másutt akar fogni, arra a jövőben töb b lehetősége lehet, mivel az anyaország nagyobb nyitottságot mutat majd. Ennek éppen ideje volt. Az igazság ugyanis az, hogy a magyar közvélemény valójában nagyon keveset tud a szomszédos államokból áttelepült magyarok életéről, az újrakezdés kínjairól, buktatóiról. Arról, hogy ezt a gyakran hosszú évekre nyúló várakozást a kettős gyanakvások és a kettős hontalanság állapota jellemzi. Otthonról a hűtlenség vádja éri őket, itthon pedig nemritkán idegent látnak bennük. Ilyen szempontból a mostani jogszabá lyi lazítások még nem jelentenek igazi áttörést. De valami azért talán mégis elindulhat. Mégpedig valami olyasmi, ami szerves része lehet a nagy európai folyamatoknak. Hiszen Európa a határok nélküli lét felé halad - térségünk ilyen értelemben még nagyon i s hátul kullog. De kimaradni nem tud belőle; a fogyó népességű Magyarország pedig végképp nem. Tetszik vagy sem: minden okunk megvan feltételezni, hogy belátható időn belül minálunk is nagyobb számban telepszenek majd meg bevándorlók. Tekintsük óriási szer encsénknek, hogy a potenciális jövevények zöme magyar ajkú lehet majd - már ha sikerül megteremteni ennek feltételeit, infrastruktúráját. Nem lesz könnyű. Mindenesetre a most életbe lépő új szabályozás e felé mutat. Ha az ellenzék fanyalog emiatt, érthető. De hogy a kormány miért hallgat, és miért nem magyarázza el a közvéleménynek a változások mibenlétét, rejtély. vissza Újabb trikolórügyek Kolozsváron Népszabadság • Tibori Szabó Zoltán • 2005. december 29. Kolozsvári tudó sítónktól • 2005. december 29. Tévedett, aki azt hitte, hogy a magyarellenes Gheorghe Funar tavalyi távozásával a kolozsvári polgármesteri hivatalból, a Kincses Városban a szélsőséges nacionalista megnyilvánulások is véget érnek. Bizonyítja ezt, hogy a karácsonyi ünnepek idején titokzatos módon román nemzeti lobogó került a város főterén székelő magyar főkonzulátus épületére. Igaz, eközben szintén ismeretlen kezek Funar előre felállított temetői sírkövét is pirossárgakékre festették. A főkonzu látus fellobogózását senki nem vállalta magára. Emil Boc polgármester elismerte: utasította alkalmazottait, hogy a város épületeire kitűzött, időközben kopottá vált zászlókat újakkal cseréljék ki, ez azonban a főkonzulátus épületét nem érintette. Meglehet, a túlbuzgó beosztottakat a külképviselet épületén még Funar által elhelyezett üres zászlótartó ingerelte arra, hogy a magyar és az EUzászló mellé román lobogót tűzzenek. A magyar külképviselet tiltakozójegyzéket juttatott el a polgármesternek, s ennek ny omán a hatóság levétette a szerinte tévedés nyomán oda került zászlót. Vannak, akik úgy vélik, az eset nem a véletlen eredménye. Boc ugyanis az elmúlt fél évben csendben átfesttette a trikolór színű padokat, kukákat és parkolásgátló járdaoszlopokat, s ez talán sokaknak nem tetszett. Másoknak a trikolórmánia nem nyerte el a tetszését, s ennek akartak hangot adni, amikor a Funar által még polgármestersége idején elkészített síremléket befestették. Funar egyébként azért állíttatott magának síremléket a Ház songárdi temető "hősök temetőjének" nevezett részén, mert attól tartott, hogy emlékét az utókor esetleg "nem méltóképpen" őrzi majd meg. A szélsőséges, mindent pirossárgakékre mázolódíszítő expolgármester cseppet sem örült viszont annak, hogy a sírkövét is trikolórrá változtatták. vissza
