Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-27
7 - A kivonulás javaslata nem az ellenzék, hanem a kormányfő részéről fogalmazódott meg, európai trendekből, és abból kiindulva, hogy Washingtonnak nem sikerült kellő nemzetközi legitimitást és konszenzust formálnia, amit a fogolykín zások ügye felerősített. Egyidejűleg az a magyar pártpolitikai kompromisszum is megszületett, hogy támogatjuk a NATO iraki kiképzőmissziójában történő magyar szerepvállalást. Más kérdés, hogy erre mind a mai napig nem került sor. Mindenesetre ez a kompromi sszum azzal kecsegtet, hogy Irak és Afganisztán kérdésében nem lesz olyan magyar belpolitikai vita, ami megterhelné a magyaramerikai kapcsolatokat. Magyarországnak a jövőben a maga atlanti elkötelezettségét EUkeretben kívánatos érvényesítenie, az EUUSA együttműködés érdekében is. Európa és Amerika egymásra utaltak, az amerikai katonai potenciál nélkül az EU nincs biztonságban, és az EU partneri együttműködése nélkül az USA az elszigetelődést kockáztatja. Ez a tény annyira meghatározó és sajátos, hogy nin cs még két olyan világpolitikai szereplő, amely ennyire egyértelműen egymásra lenne utalva. Mindez ad reményt, hogy adott esetben képesek vagyunk megtalálni az egyenrangú partneri együttműködést, és ebben a magyar külpolitika nagy szerepet játszhat. A Fide sz erre nyitott, mint ahogy arra is törekszünk, hogy Amerikát ne rángassuk be a pártpolitikába. Itt merül föl Gyurcsány amerikai látogatása is, és vissza kell utalnom a külpolitika működési zavaraira, arra, hogy egy rendkívül fontos relációt a mostani korm ány kommunikációs, rövid távú célokra használ fel. Noha egy másik esetben, a magyarvatikáni kapcsolatban kimutatható kár is keletkezett emiatt, az amerikaiak részéről szerencsére egyelőre csak a budapesti nagykövetség, és nem a Fehér Ház szóvivője igazíto tta helyre a magyar kormányt. Hogy mennyire veszélyes ez az eset, rögzítsük: példa nélküli, hogy pártpolitikai szócső legyen egy külügyminisztériumi honlap! Arról nem is szólva, milyen veszélyes a működőképességre a titkos táviratok szelektív nyilvánosságr a hozatala, megkérdőjelezve az egész magyar külpolitika megbízhatóságát, a diplomatáink működési biztonságát. Hiszen nyugodt jelentő munka nélkül be is lehet zárni az egész magyar diplomáciai hálózatot. - A másik nemzetközi fenntartás a Fidesz külpolitik ájával szemben az, hogy a szomszédpolitikában túlságosan konfrontatív, a határon túli magyarok között klientúrát épít, és furcsa volt az is, hogy tavaly egyszer csak a kettős állampolgárság híve lett, pedig korábban nem volt az. - A térségpolitikában az Orbánkormány idején kezdeményezőkészség jellemezte az országot, a nemzeti érdek karakteres érvényesítése és a gyakorlatias, kölcsönös érdekeken alapuló együttműködés a szomszédainkkal egyszerre élt. Ezt sok beruházás, megállapodás, híd, vasút létrejötte m utatta, kiépült a konzuli hálózat a szomszéd államokban, aktivizálódott a Balkánt segítő szegedi folyamat. Viszont a most lassan lezáruló ciklusban, összességében, a lendület megtört, nem születtek nagy horderejű megegyezések, a magyar térségpolitika is kö vető és ötletekben szegény lett. - Kevesebb is lett a konfrontáció, nem tartják Magyarországot regionális feszültségforrásnak. - Kevesebb lett a haszon, és nem lett kevesebb feszültség, ez utóbbit pedig nem mi okozzuk. A nyugatbalkáni térségben és az EU déli és keleti politikájában számítanának a magyar kezdeményezőkészségre és szakértelemre, és e lehetőséget nem tudtuk kihasználni, sőt. Az ukrajnai választások esetében a magyar kormány kivárásra játszott, pedig az egész EU a reformereket támogatta. A NyugatBalkánon túlságosan lekötötte az energiáinkat, hogy bár némileg megkésve, de a vajdasági atrocitásokkal kapcsolatban fölkeltsük a nemzetközi közösség érzékenységét. A mostani kormány viszont nem tett eleget azért, hogy fönntartsa Szerbiában a remény t: hosszú távon Magyarország az a szövetséges, amelyre hangsúlyosan építhet, pedig ez feltétele az eredményes együttműködésnek. Némileg lekezelő a nyugatbalkáni politika Budapesten. Szlovákia más kérdés. A státustörvény elfogadása után a pozsonyi politiká ban fölülkerekedett a hungarofób magatartás, sem az ő kormányuk, sem a Medgyessy, majd a Gyurcsánykabinet ezt nem tudta kezelni. Fordulatra lesz szükség 2006ban, mindkét országban választás lesz. A nemzetpolitikában 2004. december 5. a mélypontja volt a magyarmagyar kapcsolatok rendszerváltozás utáni történetének, és a Gyurcsánykormány erről nem tudott elmozdulni, számos kormányzati ötlet dacára végül koherens koncepció nem lett. Az anyaországból való kiábrándulás határozza meg a helyzetet, és csak t ovább rontja a kormányzat hozzáállása. Aránytalan mértékben, a költségvetési deficitnek van alárendelve a nemzetpolitika is, a 2006os büdzsé huszonöt százalékkal, kilencmilliárd forintra csökkenti a határon túli támogatások egész volumenét, ami az anyaors zág hitelét kérdőjelezi meg. Viszont a Szili Katalin által képviselt magatartás, benne a Kárpátmedencei Képviselők Fóruma, a határokon túliakkal foglalkozó parlamenti bizottság, amiben négypárti konszenzus van, előremutató. Ezzel együtt alapvető fordulatr a van szükség, megkerülhetetlen az intézményes
