Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-24
27 amikor ez nem ment, akkor, ismét dacból , ezt az egész ügyet a nemzetközi közvélemény elé tártam. A világ szeme rajtunk van és bizonyos védelmet érezhetünk, ami azt jelenti, hogy nem csinálhatnak velünk, amit akarnak. Sőt, ennek folytatása kell, hogy legyen, a kisebbségi sorsból egy egyenrangú, polgári társadalom kiépítése felé törekszünk harcostársaimmal együtt, mert ez nem csak egy ember eredménye. Ha nem állna mögöttem a vajdasági magyarság zöme, ha nem lennének munkatársaim, akikkel ezt több mint tíz éve együtt végigcsináltuk, akkor ilyen meg becsülés sem érhetett volna. * Az egyik kitüntetést elsőként kapta meg a vajdasági politikai és közélet szereplői közül, mit jelentenek Önnek ezek a kitüntetések? -- Újabb kötelezettséget és biztatást a további tevékenységre, cselekvésre, és nemcsak a vajdasági politikai színtéren, h anem az egyetemes magyarság érdekében. E két legutóbbi kitüntetés közül talán a székelyföldi az, amely különösen kellemesen érintett és különösen sarkall a további munkára. A magyarság körében a székelyeket tartom a legkeményebbeknek, a legjellemesebbeknek , hiszen a legtöbb megpróbáltatás talán őket érte a történelem során és rendre bizonyítani tudtak. Kiváló szellemiségű embereket adtak a nemzetnek, keserves kínok között tudták és tudják magukat megtartani, ezért az ő megbecsülésüket a legnagyobb elismerés ként élem meg. * Hogyan látja annak lehetőségét, hogy megvalósulnake az autonómiára vonatkozó célkitűzéseik, amelyért oly régen folytat küzdelmet a VMSZ? -- A VMSZ mindig pragmatikus politikát folytatott, nem kergetett délibábot, nem is melldöngető haza fisággal lépett fel és tűzte ki maga elé céljait, viszont eltökélt szándéka az autonómia megvalósítása. Egy olyan autonómiaforma, amely működtethető, amely kibillent bennünket ebből a kisebbségi megaláztatásból, erőt és kapaszkodót ad a szülőföldön való me gmaradáshoz. Nem mások kárára, hanem a többi itt élő nemzettel együtt képzeljük el sorsunkat, de arról magunk akarunk dönteni. Példamutató autonómiaformák léteznek, működőképesek Európaszerte, ezekből a legjobb megoldásokat szeretnénk életre kelteni. Neve zhetjük ezeket az autonómiákat ahogy akarjuk, a lényeg, hogy közös érdekből, közös sorsunk irányításának céljából kell ezeket megvalósítanunk. Nem elegendő a politikai rendezés, meg kell teremteni a gazdasági, kulturális feltételeit az itt maradásnak, hogy ne kelljen ezeréves otthonunkat elhagynunk. * Milyen a viszonya a VMSZnek a vajdasági demokratikus pártokkal, talále közöttük szövetségest a fenti törekvéseik megvalósításához? -- Egyelőre komoly tárgyalópartnert nem találtunk, de előremozdulás van e téren. Míg korábban, amikor autonómiát említettünk, azonnal az volt a reagálás, hogy elszakadást akarunk, most már meghallgatják véleményünket. Világos számunkra, hogy ez nem lehet egy gyors folyamat, de hiszem azt, hogy itt ez a folyamat közös megegyezéss el, mindenki hasznára jön létre az autonómiamodell, úgy Vajdaságban, mint Vajdaságon belül. Hiába figyelmeztetnek bennünket aggályaikkal egyesek, hogy gettóba zárjuk önmagunkat, a magyarok elég felelősek saját sorsukért. Magunk akarunk a saját sorsunk ková csa lenni és ezen keresztül az egész Vajdaság fejlődését segíteni. * És az anyaország? -- Magyarország nem ezt tűzte ki célul. Hangoztatják ugyan, hogy serkentik az itt maradást, de minden olyan intézkedést megtesznek, hogy ennek az ellenkezője következz en be, itt elsősorban a január elsejétől életbelépő nemzeti vízumra gondolok. Ezzel megkönnyítik az áttelepítést és az otttartózkodást, nekünk nem ez kell, hanem olyan serkentés, és támogatás kell, amely biztosítja a szülőföldön maradást. Hogy itt maradha sson Vajdaságban a magyarság, hogy úgy érezhessék az emberek, hogy itt megtalálják az életteret és boldogulást, és tegyük hozzá, őrzőként védeni ezt a területet, az ősi szülőföldet. A vajdasági magyarság nem akarja feladni sem az intézményeit, sem a temető it. * Egy minapi lakossági fórumon ezzel kapcsolatban egy nagyon szép gondolatot fogalmazott meg, nevezetesen, hogy a határon túliak körbeölelik az anyaországot, s talán ez ráébreszti őket arra, hogy változtassanak irántunk tanúsított magatartásukon... - Mi, határon túliak jobban át tudjuk érezni, mi az magyarnak lenni, ezt mindenütt tapasztaltam, ennek alapján méltón mondhatjuk, hogy védőbástyái vagyunk az anyagországi magyarságnak. A tavalyi szégyenteljes szavazás ellenére vállaljuk ezt a szerepet, hog y megbocsátásunkkal, szeretetünkkel vesszük körül az anyagországot. Ez kell, hogy legyen a karácsonyi, újévi üzenetünk is, hogy összefogásunkkal bizonyítsuk mi, az anyaországon kívül rekedtek, hogy megvédjük őket a további fogyástól. Sajnos nem éreztük át időben mi sem annak a veszélyét, hogy DélBánátban felmorzsolódik a magyarság. Akkor kellett volna lépni, amikor már erre figyelmeztettek a helybeliek, mert holnap szórvánnyá fejlődhet Szabadka is. Meg kell állítani azt, hogy saját magunk morzsoljuk fel 11 00 éves múltunkat itt, a Kárpátmedencében. *Vane kedvenc irodalmi idézete, olyan gondolat, amely vezérfonalként segítette életútján?
