Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-24
8 - A szocialista párt valóban egységes? Nem csak arról van szó, hogy választások előtt fél évve l megint összezár a párt? És ha veszítenek, akkor utána jön a veszekedés, a szétesés… - Veszekedés és összeveszés 1998 után sem volt. Az meg teljesen természetes, ha egy párt nem nyer a választáson, akkor az addigi vezetésnek azt kell mondania a kongresszu snak, hogy döntsön a sorsáról. Ez demokratikus kötelezettség. És nyilván ezt is fogja tenni mindegyikünk. Egyébként van két fontos ügy, amelyben a MSZP nagyon sokáig valóban nem volt egységes. A szolidaritás és a nemzeti felelősség kérdését sokáig sokfélek éppen értelmeztük. A szolidaritásról egy hónapja tanácskoztunk, s kiderült: Krausz Tamástól Vitányi Ivánig találtunk olyan közös platformot, amelyben nemcsak hogy megbékéltek egymással a különböző álláspontok, de el is tudták fogadni azt, amit a másik mond . Az elmúlt 15 évben ilyen nem volt. December 4én tanácskozást tartottak a népi baloldalhoz sorolt személyiségek és körök, amelyen részt vettek olyanok is, akiket hagyományosan a párt belső világában nem feltétlenül így tartanak nyilván. És kiderült, hogy Tabajdi Csaba, Kósa Ferenc és jómagam egyet tudunk érteni abban, hogyan értelmezzük a nemzeti felelősséget közösen. Hogy ebben a két kérdésben létrejött a politikai egyezség, ez nem a választások előtti összezárásnak köszönhető. Tizenöt év közös tapasztal ata, hogy senki nem sajátíthatja ki magának a pártot, a baloldali eszmét. Az annál sokszínűbb, lüktetőbb. Akkor van a párton belül egység, ha nagynagy tisztelettel figyeljük, mit mondanak a többiek. Senkinek ne kelljen magyarázkodnia azért, miért úgy gond olkodik, ahogy. Legyen természetes a sokszínűség, a gondolkodás, a vélemények különbözősége, és persze, végül legyen közös nevező is. Vitányi Iván például egyszerre plebejus és konzervatív, egyszerre népies és liberális. És ez így jó. Ez adja ennek a pártn ak az erejét. - A szolidaritás az Európai Unióban is alapkérdés. És ott sem találták meg a megfelelő receptet, mert kiderült, ha nem versenyképes a régió, a szolidaritás sincs rendben. - Ezzel egyetértek. - Magyarországon is ehhez hasonló a helyzet. - N em teljesen. Itt még a szolidaritás tartalmában kell egyetértenünk. Nekem elsősorban az a felelősségem, hogy legalább abban a pártban, amelynek a vezetésében intenzív szerepem van, e kérdésben politikai egységet teremtsünk. Ez sikerült. Elfogadtuk, a szoci áldemokrata értékek egyik lényeges eleme a szolidaritás. A következő feladat az, hogy normális politikai diskurzussal az országban is közös nevezőre jussunk e kérdésben. Nyitott párbeszéddel, figyelve egymás érveire. Ez még nehezen megy. A választásokig má r átütő eredményt nem várok. A választásnak az a logikája, hogy fontosabb a különbözőség, mint az azonosság. De utána talán lehetnek eredmények. - Az európaiuniós és a hazai gazdasági kényszerek közepette beszélhetünke egyáltalán szociáldemokrata érték ekről? Kiváltképp akkor, amikor helyenként az ellenzék is nagyon erős baloldali érzékenységet mutat. - Az ellenzék álbaloldaliságát nem tekintem hitelesnek. Most innen fúj a szél, erre fordulnak, ezzel nem kell foglalkoznunk. De azzal igen, hogy most van c sak helye igazán a modern szociáldemokrata értékeknek, az új baloldali gondolatnak. A hagyományos baloldal még meg akart védeni a versenytől - az új baloldali politikának az a dolga, hogy segítse a polgárokat és közösségeiket, hogy sikeresek legyenek a ver senyben. Aki csak védekezik, az alulmarad. Az állam és polgára akkor nem védtelen ebben a küzdelemben, ha az offenzív politika útját választja. Mit jelent az offenzív politika? Először is azt, hogy a nemzeti erőforrások nagyobbik részét a versenyképesség n övelésére, nem pedig a versennyel szemben való védekezésre kell fordítani. Nem azért, mert szeretünk versenyezni. Hanem, mert nincs más választásunk. De ennél többet várunk az államtól. Biztonságot. A biztonság nem épülhet másra, mint a változások kiszámít hatóságára. Verseny és együttműködés, verseny és szolidaritás, verseny és kölcsönös felelősségvállalás - együtt kell, hogy alakítsák életünket. Az a modern szociáldemokrácia feladata, hogy csökkentsük a rajtvonalnál kialakuló társadalmi különbségek igazság talan következményeit, hogy az egyéni előrejutást kevésbé a családi háttér és a születési hely, sokkal inkább a személyes erőfeszítések határozzák meg. Az egyenlőség régi politikája új értelmet nyer: a versenyben való sikeres helytállás esélyét kell minél egyenlőbbé tenni, hogy a siker ne csak a kiváltságosoké legyen. Az állami eszközökkel megtámogatott szolidaritás célja a különböző okok miatt eltérő helyzetben lévő társadalmi csoportok közelítése. Ehhez viszont az kell, hogy a társadalom egyes tagjait és csoportjait ne válassza el áthidalhatatlan anyagi, kulturális és erkölcsi szakadék. A modern szociáldemokrata felfogás tehát nem áltatja azzal az országot, hogy a verseny megállítható a határainknál. De csillapíthatja, átláthatóvá teheti a versenyt, kikény szerítheti a tisztességes szabályokat. A feladatunk: nem elbújni a verseny elől, hanem győzni.
