Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-22
9 agrártámogatások szerepének csökkenése és a brit gazdaság fejlődése miatt ugyana kkor a rendszer részben idejétmúlttá és politikailag egyre tarthatatlanabbá vált. A Tanács átláthatatlan taktikáját értetlenség fogadta, és már az is felmerült, hogy a britek szándékosan kudarcra játszanak. Martin Sultz az Európai Parlament Szocialista Fr akciójának vezetője a paktumpolitikát hibáztatta a kudarcokért, mivel szerinte ma államférfiak helyett már csak üzletemberek kufárkodása folyik az európai közéletben, és a közösség helyett a könyvelők érdeke érvényesül. A brit eurószkeptikus képviselők ped ig már az EUból való kilépésre szólították fel országukat (ezzel titkon valószínűleg sok európai föderalista is egyetértett). Az Elnökség félidejében megtartott egynapos informális csúcs napirendjéről is száműzték a költségvetési kérdéseket - hiába követ elte azt számos tagállam, így a visegrádi országok is. Tony Blair mentségére legyen mondva., hogy a megbeszélés témája talán még a pénzügyi perspektívánál is fontosabb kérdés volt: az európai válság hátterében meghúzódó szociális és versenyképességi krízis . De a haladó szellemű útkeresést ismételten megakasztotta - mint már annyiszor - a kicsinyes nemzetállami önzés. Az első decemberi brit költségvetési javaslatot teljes elutasítás fogadta, mégpedig nem csak a tagállamok, hanem a többi európai intézmény a Bizottság és a Parlament részéről is. Tony Blairt szűkkeblűséggel, a csatlakozó országok diszkriminálásával és megosztásával, sőt szándékos provokációval vádolták. Barroso, az Európai Bizottság elnöke léptennyomon azt hangoztatta: "kevesebb pénzből nem le het erősebb Európát felépíteni". Ilyen előzmények után senki sem fűzött sok reményt a költségvetési csúcstalálkozó sikeréhez. Az eredetileg péntek délutánig tervezett csúcs végül harminc órásra nyúlt, és szombaton hajnali háromkor ért véget. A britek utol só pillanatra tartogatott rugalmassága talán csak ügyes taktikai húzás volt, de a tagállamok számára is bizonyította, hogy a tárgyalások nem válnak egyszerűbbé azzal, ha elhalasztják őket. A tárgyalási forduló kudarca tovább erősítette volna az európai vez etők impotenciájáról, és az Európa válságáról kialakult képet. A fordulatokban és feszültségben bővelkedő csúcs sikeréhez hozzájárult néhány európai vezető - mindenek előtt Angela Merkel - nagyformátumú fellépése is (íme: itt az ideje megkeresni az állam férfi jól hangzó női megfelelőjét is). Brüsszel "új lieblingje" első nagy külpolitikai sikerét aratta Brüsszelben. A Der Spiegel szerint Merkel, "az újdonsült csúcsrésztvevő hozzáértően közvetített Tony Blair brit kormányfő és Jacques Chirac francia állam fő között", akikről egy angol lap azt írta, hogy úgy viselkednek, mint "két zsákba zárt skorpió". Merkel jó időzítési érzékéről és felelős európai politikusi magatartásról tett tanúbizonyságot, amikor az újabb brit tervezetben szereplő 849 milliárd euró h elyett 862 milliárdot javasolt, majd a német pénzekből felajánlott 100 millió eurót Lengyelországnak. Annak ellenére, hogy ez a lépés Kelet- Németország felzárkózási alapjait érintette, a német sajtó egyöntetűen dicshimnuszokat zengett az új - és első - ka ncellárasszony teljesítményéről. A tárgyalás legfőbb tétje a három európai főváros - Párizs, London, Berlin - középeurópai befolyásának alakulása volt. Angela Merkel a döntőbíró szerepében bár Tony Blairrel értett egyet az európai költségvetés reformját illetően, kitartott a középeurópai országok támogatása mellett. Tony Blair és Jacques Chirac erős személyisége között olyan intenzív ellentét alakult ki, hogy csak egy harmadik személy vethetett ennek véget. Merkelnek sikerült olyan szerepben megmutatkozn ia, mintha nélküle Európa nem úszhatna meg egy újabb válságot, és ezzel megszilárdította befolyását a térségben, és egyben újraindította az Európa motorjának tekintett francianémet együttműködést. Végül minden tagállam úgy állt fel a tárgyalóasztaltól, h ogy elérte, amit elérhetett. A megállapodás nagy nyertesei a frissen csatlakozott új tagállamok, illetve a csatlakozás előtt álló Románia és Bulgária. Nyereséget könyvelhetett el az előző javaslatokhoz képest Magyarország mellett a Málta és Ciprus, a bal ti államok, Csehország, Szlovákia és Szlovénia is. Szlovákia, Litvánia és Bulgária összesen 1,4 milliárd eurót kap bezárásra ítélt atomerőműveik leállításának finanszírozására. Lengyelország az uniós támogatások legnagyobb kedvezményezettje lesz - az össze s támogatások mintegy ötödét szerezte meg , ám az egy főre jutó támogatások összegében elmarad Magyarország mögött.
