Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-21
19 felé, hogy milyen befektetési lehetősége ket kínál Magyarország a külföldi tőke számára, úgy döntöttünk, hogy 20 millió forint értékben támogatjuk ennek a specialriportnak a megjelenését” – mondta akkor Tóth Judit. A kormány ebben a szellemben használta fel a Financial Times hatoldalas mellékle tében leírtakat a magyar sajtóban közzétett fizetett hirdetésekben. Sőt a legújabb háromhetes – nettó 48,1 millió forintba kerülő – kormányzati sikerpropaganda második akciója kifejezetten nemzetközi napilap mellékletéből kiragadott mondatokra épült. Mint például: „a magyarok jobban élnek, mint valaha”. Nyáron már volt két hasonló reklámkampány, akkor Kóka János gazdasági miniszter azt igyekezett a fejünkbe sulykolni, hogy „Magyarország: kirobbanó siker”, illetve „közös siker”. Akkor ez 50 millió forintjába került az adófizetőknek. Kóka ezen kijelentései rímelnek a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beiktatását követő egyik első beszédében elhangzottakra, miszerint Magyarországon ma „nagy a jólét”. Ugyanakkor a közbeszédbe a politikai „szélkakas” fogalmát beve zető kormányfő nem mindig ilyen konzekvens megnyilatkozásaiban. Az Európai Bizottság elnökének, José Manuel Barrosónak még azt magyarázta egy uniós intő kapcsán, hogy nem szigorítanak a költségvetési politikán, mert „nem akarunk Párizst, nem akarunk éhségl ázadást, nem akarunk fejletlenségben hagyott régiókat” – mondta. vissza Agyvihar Magyar Nemzet 2005. december 21. Szerző: Szentesi Zöldi László Olvasgatom a Financial Times Magyarországmellékletét, és nem értem, miért o lyan büszke Gyurcsány Ferenc erre a hatoldalas píáranyagra. Amennyiben a kormány valóban húszmillió forintot fizetett a brit üzleti napilapnak, azt kell mondanunk, jobb lett volna példának okáért lélegeztetőgépeket vásárolni ezért az összegért. A legnagy obb baj az, hogy amit a hatoldalas anyagban szellemesnek, könnyednek szántak, az Kóka János sajátos humorérzékét idézi. Lássunk egy példát. A melléklet szerkesztője – vagy a magyar megrendelő – Európa térképén különböző feliratokat helyezett el. Angliát a „vihar” (rainstorm), Skandináviát pedig a „hóvihar” (snowstorm) kifejezéssel illeti, míg Magyarországot szerinte a „pompás ötlet” (brainstorm) jellemzi. Mi azonban fordítsuk csak „agyviharnak”. Kedves szójáték, szó se róla. Pompás ötlet, agyvihar. Ez vala mi olyasmi lehet, mint a pannon puma. A hazánk páratlan versenyképességére, szenzációs vezetői gárdájára, a földi paradicsomra tett célzás persze éppen olyan méretes lódítás, mint Christopher Condon Kóka Jánosról írott cikke, amelynek A miniszter eredménye ket követel címet adta, roppant tárgyilagosan, a pártatlanság emlőin nevelkedett brit újságíróhoz méltón. Ebben az írásban Condon többek között a következőt állítja: „Kóka Jánost azzal vádolták, hogy lerombolná az akadémiát.” Valójában Kóka az ifjú közgazd ászok idei gyöngyösi találkozóján ténylegesen úgy fogalmazott, hogy a tudományos intézetet a földdel kell egyenlővé tenni, tehát szó sincs vádról. Kár, hogy az eredeti változat nem jelenik meg Condon cikkében, így aztán azt a látszatot kelti, mintha Kókát csak úgy általában, előzmények és indok nélkül támadnák politikai ellenfelei. Micsoda különbség, ahogyan mondani szokás. A Financial Times Magyarországmelléklete körül támadt agyvihar két szempontból is tanulságos. Mindenekelőtt szánalmas, hogy a magyar miniszterelnök egy külföldi lap hatoldalas mellékletét magyarázza a parlamentben, sőt kilátásba helyez valamifajta bocsánatkérést, amellyel szerinte az ellenzék tartozik a londoni újságnak. Ezek szerint Gyurcsány Ferenc a politikusoknál előrébb való hatalm i tényezőnek tartja a Financial Times nevű külföldi lapot? Valójában kinek tartozik felelősséggel a miniszterelnök? A magyar embereknek vagy egy mellékletszerkesztő stábnak, akik alighanem jól felfogott érdekből, semmint a szociálliberális kormány iránti m egbecsülésből állították össze az anyagot? A másik tanulság a Financial Timesra tartozik, éppen ezért ezzel kevesebbet illik foglalkozni. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy néhány hónappal a magyarországi választások előtt egy tekintélyes világlap elfogul tságoktól és vitatható állításoktól hemzsegő melléklet kibocsátására vállalkozik, amelynek a célrendszere könnyűszerrel átlátható, miután fizetett hirdetéseivel Kóka János gazdasági minisztériuma is részt vett a projektben. Éppen ezért erőtlen Joana Mannin gCooper magyarázkodása. A Financial Times PRigazgatója az Indexnek önérzetesen kifejtette, hogy a lapjában megjelent cikkek tartalmát senki sem befolyásolhatja, ugyanakkor elismerte, hogy a magyar kormány ugyanazokon az oldalakon fizetett hirdetéseket te tt közzé. A józan logika
