Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-17
3 Cikkek: Pályakép: Ante Gotovina, háborús bűnökkel vádolt egykori horvát parancsnok Népszava, 2005. december 17. Modernkori Robin Hood. Ante Gotovinát, a legkeresettebb horvá t háborús bűnöst múlt szerdán fogták el a Kanáriszigeteken. Hétfőn jelent meg első ízben a hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) bírái előtt. Nem túlságosan nagy meglepetésre ártatlannak vallotta magát. Az ICTY 2001ben emelt ellene vádat. 150 szerb meggyil kolása miatt akarják felelősségre vonni. Abban már most biztosak lehetünk, hogy rendkívül hosszú ideig tart majd Gotovina pere. Talán az egykori jugoszláv és szerb elnökkel, Szlobodan Miloseviccsel is versenyre kelhet majd, akinek hovatovább négy év óta ta rt bírósági eljárása a hollandiai központú intézménynél. Gotovinával kapcsolatban ráadásul még problematikusabb a helyzet. Egyfelől azért, mert ügyében még kínkeservesebb papírmunkára és nyomozásra számíthatnak a hágai törvényszék munkatársai. Másrészt nem hagyható figyelmen kívül, hogy Horvátországban máig nem gyógyultak be a háború okozta sebek. A közvéleménykutatások alapján egyértelmű, hogy bár honfitársai közül akadnak olyanok, akik fenntartásokkal tekintenek a délszláv háborúban betöltött szerepére, a túlnyomó többség nem osztja ezeket a véleményeket. Egy néhány hónapja készített felmérés szerint csak a megkérdezettek egyharmada vélekedett úgy: a rács mögött a helye. Ezzel szemben 56 százalék alakított ki róla vagy pozitív, vagy nagyon pozitív vélemé nyt. Sőt, a lakosság 81,4 százaléka (!) szerint az egykori tábornok igenis hősi küzdelmet folytatott a "honvédő" háborúban, s mindössze öt százalék nem ért egyet ezzel a megállapítással. Az ICTYnek már csak ezért sem állhat érdekében perének mielőbbi me gkezdése. Meg kell várni ugyanis, amíg a horvát közvélemény kissé lehiggad, s úgy látja: az ország európai uniós csatlakozása minden pénzt megér, azaz sokkal fontosabb, mint kiállni a kétes múltú Gotovina mellett. De lesze ilyen pillanat valaha is? Félő, hogy nem. Októberben ugyan Ausztria diplomáciai ügyeskedésének köszönhetően megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások Zágrábbal, ám az első lépcsőfok elérése nem töltötte el eufóriával délnyugati szomszédainkat. De ki is Ante Gotovina? S milyen bűntettek s záradnak a lelkén? Nem kérdés, rendkívül színes egyéniség, akiről már életében népmesék születnek. A róla szóló történetek egy része azonban inkább csak a legendák világába kalauzol. Horvátországban az élettörténetéről szóló leírásokban általában a Vjesnik napilap szorgos újságírója, Nenad Ivankovic 2001ben megjelent "Ratnik, pustolov i general" című biográfiájára hivatkoznak. Elég hiba - mondhatnánk, mert ez a mű részletes ugyan, de némiképp elfogult (mellette), így hű képet régi életéről ebből sem kaphat unk. Tény, ami tény, 1955. október 12én született, méghozzá festői szépségű környezetben: az Adriaitenger egyik szigetén, Pasmanon. A család azonban hamar átköltözött a magyar történelemből is ismert, közeli Zárára, amelyet manapság Zadarként emlegetnek a horvát tengerparton napfürdőző honfitársaink. Édesapja halászként kereste a kenyerét, ám az ifjú Ante kalandvágyát nem elégítette ki a kevés izgalmat rejtő, meglehetősen egyhangú élet Folyvást arról álmodozott, egyszer olyan élményekben lesz része, mint Kolumbusz Kristófnak. Egy barátjával elmenekült a szülői háztól. Tizenhat évesen molnárnak állt be, ám e szakmában sem lelte meg azt a sokszínűséget, amelyet évek óta oly lázasan keresett. Apja arról sem tudott, hogy sarja még a felnőttkor elérése előtt b elépett a francia idegenlégóba: Ivan Grabovac álnéven folytatta életét. A franciaországi Pauban esett át kemény kiképzésen: az ejtőernyősök őrezredének tagja lett. Később a CRAP nevű egységhez szegődött. Egyes források azt állítják hat, míg mások szerin t nyolc évet töltött el az idegenlégióban, afrikai és ázsiai államokban, volt francia gyarmatokon. Így például Djiboutiban, a zairei (mai Kongói Demokratikus Köztársaság) Kolweziban, majd Elefántcsontparton. 1979ben őrnaggyá nevezték ki, s megkapta a fran cia állampolgárságot. Csádban azonban véget ért "légiós" karrierje, hiszen 1981ben egy ütközetben megsebesült. Gyógykezelésre kellett utaznia, de már nem tért vissza az idegenlégióba - állítja legalábbis a Vjesnik újságírója. Francia források azonban nem említik a csádi kalandot, sőt, azt állítják, az idegenlégió alatt hadműveletekben nemigen vett részt, elsősorban testőrként, sofőrként alkalmazták.
