Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-06
16 elnök leszögezte: szó sem lehet a koszovói helyzettel való párhuzamról, hiszen a székelyföldi autonómia statútumát még a 90es évek elején kidolgozták. Csapó a bukaresti Új Magyar Szónak (ÚMSZ) kifejtette: Basescu nem egyforma mércével mér, be kellene látnia, hogy az autonómia esetében európai elvekről van sz ó, amelyek minden európai államban érvényesek kell legyenek. Az SZNT elnöke azt is elmondta, hogy Romániától csupán vállalt nemzetközi kötelezettségeinek betartását kéri. Csapó a lapnak nyilatkozva illetékes nemzetközi fórumként az Európa Tanácsot, az Európai Parlamentet és az ENSZ Biztonsági Tanácsát jelölte meg. Koszovó esetében a szerb és román álláspontok egybecsengenek - véli. Akárcsak Romániában, Szerbiában sem tartják az autonómiát elfogadható megoldásnak, amikor a magyarokról van szó. Kifejtett e azt is, hogy az európai előírásoknak megfelelően az autonómiának akár területi formáit is be lehet vezetni úgy, hogy ez ne sértse az államok egységét. Ennek megfelelően Csapó szerint alkotmánymódosításra sem lenne szükség. v issza A nemzeti összefogás fontosságát hangsúlyozzák a romániai magyar lapkommentárok a népszavazás évfordulóján Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: Bukarest, 2005. december 5., hétfő (MTI) - A magyar nemzet összefogásra való hajlandóságát hangsúlyozták hétfői számaikban a romániai magyar lapok kommentárjai, amelyek a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás évfordulóján a határon túli magyar közösség lelkiállapotáról próbáltak képet adni. "Történelmi, sorsdöntő, a nemze t életében fordulópont" - ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illették egy évvel ezelőtt a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás napját - idézi fel hétfői vezércikkében a bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ). Salamon Márton László, a lap főszerke sztőhelyettese emlékeztet a voksolás végeredménye ismeretében elhangzott apokaliptikus megállapításokra, amelyek "mostohaanyaországról", "kettéhasadt nemzetről" szóltak. "A szimbólumok szaporodtak, az indulatok hevültek, hetekig magyarországiellene sségről szóló hírekkel volt tele a sajtó. Alig hittünk a fülünknek, amikor azt hallottuk, hogy magyarországi autóknak állítólag erdélyi magyarok betörték a szélvédőit, székelyföldi lokálokban nem szolgáltak ki magyar állampolgárokat, testvértelepülési kapc solatokat szakítottak meg, magyarigazolványokat ítéltek tűzhalálra" - írja a cikk szerzője. "Derült égből villámcsapásként hatott december 5én a referendum kudarcélménye, de akkor legalábbis azt hihettük, remélhettük, hogy az indulatok idővel lecsilla podnak. Egy év elteltével azonban elmondható: ez csak részben történt meg, a trauma emléke ott lebeg a levegőben" - olvasható az ÚMSZ vezércikkében, melynek írója ugyanakkor megállapítja: egy évvel ezelőtt új korszak kezdődött a magyar nemzet életében. Ez a folyamat pedig hasonlatos kissé ahhoz, mint amilyen egy kamasz nagykorúvá válása. És - ugyanúgy - azon múlik minden, hogy a kamasz hogyan dolgozza fel gyermekkori traumáit - írja Salamon Márton László. Csinta Samu, az erdélyi Krónika főszerkesztője azt fejtegeti, hogyan éli meg ma az erdélyi magyar a tavalyi népszavazás eredményét. "Az elmúlt év talán segített abban, hogy feldolgozza: boldogulását legfeljebb egyénként keresheti a siker reményével az anyaországban, mert egymagában könnyebb prédája a h itét, tartását felőrölni kész hatalmi mechanizmusoknak. A nemzet részének számító, határon túl élő kisebbségként nincs szükség rá" - véli a cikkíró, aki szerint a nemzeti kérdés várhatóan kisebb súlyt kap a küszöbön álló magyarországi választási kampányban , mint a korábbiakban. Ugyanebben a lapban Bakk Miklós politológus úgy vélekedik: egy évvel a népszavazás után világosan látszik, hogy a népszavazás és a róla folyó vita igazi tétje Magyarország önértelmezése az Európai Unió kapujában. "Úgy is mondhat nók, a népszavazás ma már nem a haraggal visszanézők +ügye+, hanem az egész Magyarország ügye" - fogalmaz Bakk Miklós. A kolozsvári Szabadság szomorú, gyászos emlékű napként idézi fel a népszavazást. Az akkor nem szavazatra buzdítók teszik magukat, min tha mi sem történt volna. Miközben egyesek azt sugallják: "ezt a fejezetet jobb lenne lezárni. Az a hajó elment. Kár időt és energiát pocsékolni erre a történetre, hadd csillapodjanak le végre a kedélyek és kezdődhessen újra a magyarmagyar enyhülés". Ez a ddig nem következik be - szögezi le a kommentár szerzője , amíg a kérdés nem rendeződik tisztességesen. Mert ez a hajó egyáltalán nem ment el - fűzi hozzá a szerző. A Sepsiszentgyörgyön megjelenő Háromszék cikkírója megállapítja: "Egy esztendő alatt m eggyőződhettünk arról, hogy a magyarmagyar szolidaritás ügyét azért mégsem Gyurcsányék intézik, hanem maga az egységes magyar nemzet, mely jelképes és tényleges tettekben és gesztusokban juttatta kifejezésre, hogy a Kárpátmedence magyarságának megmaradás ához és felemelkedéséhez meg kell fognunk végre egymás kezét". vissza
