Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-05
33 lentről felfelé mozgó fehér betűk: Megszámláltattál… és Könnyűn ek találtattál, Magyarországon ma kevesebb mint 2 012 186 magyar él. (Nem biztos, hogy pontosan idézem, de a lényeg ez volt.) Semmi hasonlóság? Dehogynem. Meg tudatosság. Készültek ezzel a honlappal, mert tudták, mi lesz az eredmény – mindenki tudta, mégis hagyták, hogy megtörténjen. Ezért kell bocsánatot kérni, és nem elvárni ezt azoktól, akik nemmel szavaztak, s akiken a határon innen és túlról egy év elmúltával is a szolidaritás hiányát kérik számon, noha soha senki nem mondta meg, mi az összefüggés egy irreális ötlet elutasítása és a kisebbségben élő magyarokkal szemben táplált érzések között. Arról nem is beszélve, hogy miféle demokráciaértelmezés az, amelyben a népszavazás eredményét semmibe veszik azok, akik továbbra is kizárólag a kettős állampolgár ságban látják a határon túli magyarság ügyének lehetséges rendezését. Délceg politikusok vitézkednek ilyesmivel határon innen és túl, miközben nekik ugyanúgy megvan a maguk felelőssége a végkifejletben, mint a világszövetségnek. (Amelynek vezetői talán még hittek is az ötletükben, bár az egész cirkusz nekik is a túlélést jelentette.) Csakhogy a politikáról a tavalyi népszavazás előtt és után is csak annyi derült ki, hogy szereplőit önmagukon, a pozíciókon és a hatalmon kívül semmi más nem érdekli: pillanat nyi és önös érdek létezik, hosszabb távú és közösségi nem. Hagyjuk most a határon túli szervezeteket, bár ebben az esetben ez rájuk is vonatkozik, maradjunk a hazaiaknál. Például a Fidesznél, amelyik kormányon egy lépést sem tett a kettős állampolgárságért , sőt a státustörvény mellett érvelve éppenséggel azt magyarázta, mennyivel korszerűbb az ötletük, mint ez a régimódi, revizionista időket idéző, etnikai alapokon nyugvó állampolgárságszemlélet. Hogy ezek után tavaly ősszel Orbánék bevonultak az igen tábo rba, arra nem lehet más magyarázat, mint ismét a pártérdek: felmérték, hány jobb és szélsőjobb szavazót veszítenek a visszafogottságért 2006ban, ezt pedig nem engedhették meg maguknak. Az igazán érdekes az lett volna, ha a szocialisták még a Fidesz előtt elkezdik finoman támogatni kezdeményezést, mondván: amit annak idején Orbán kormánya nem adott meg, az elől ők nem zárkóznak el. Kockázatmentes lépés lett volna, a népszavazás kérdéséből fakadóan amúgy sem járt volna automatikusan kettős állampolgárság, t örvényt kellett volna alkotni, azzal pedig bármi történhet. Mit lépett volna erre a Fidesz? Átmegy ellenzőbe? Izgalmas lett volna, de sajnos nem láthattuk, az MSZP ugyanis nem tudta és nem is tudja, mit kezdjen ezzel az egész határon túli üggyel, egy darab ig vacakolt, aztán jobb híján a kézenfekvőt választotta: nemzeti demagógiára szociális demagógiát – durr bele, lesz, ami lesz, bejött a 23 millió román munkavállaló is. A nemzet ellen támadtak volna, mint azt most mondják róluk? Ugyan, a nemzetig el sem ju tottak, bizonyítani akarták, hogy van, amiben a Fidesz is verhető, ez pedig sikerült. Tanult is belőle mindenki: nézzük meg a mostani kampányt, nemzeti kérdésekről szó sem esett, a Fidesz ismét visszafogottabb a kettős állampolgárság ügyében, dúl azonban a szociális demagógia. Ennyiről szólt december 5., nem nemzetről meg igennelnemmel szavazókról vagy az ő lelkiismeretükről. Ez egy kíméletlen és aljas játék volt. Ideje lenne bocsánatot kérni és befejezni. Erre kellene esküdni. vissza Egy év után - Lukács Csaba írása Magyar Nemzet , 2005. december 5. 0:01 Pontosan egy esztendővel ezelőtt, 2004. december ötödikén a nyolcmilliónegyvennyolcezer szavazásra jogosult magyar állampolgárból alig hárommilliótizennyolcezer tartot ta fontosnak válaszolni arra a kérdésre, hogy az Országgyűlés alkossone törvényt a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról. A népszavazáson megjelentek és érvényes szavazatot leadók között (2 949 849 fő) ugyan győzött az igen, de ez nem volt elé g ahhoz, hogy a voksolás érvényes legyen. Sőt, hajszálvékony győzelem volt az igeneké is: alig városnyi emberrel, kilencvenháromezerrel többen voltak a befogadók a kitagadóknál. Ötmillióharmincezer honfitársunknak nem volt véleménye vagy nem akarta azt el mondani, egymilliónégyszázharmincezren viszont határozottan azt mondták, nem akarják, hogy az önhibájukon kívül a határ másik oldalára szorult nemzettársaik visszakapják a magyar állampolgárságot. Egy éve, 2004. december ötödikén este döbbent csend tele pedett a Kárpátmedencére. A népszavazás sokkoló eredményeinek megismerése után a határon túli mag yarok szegényebbek lettek egy évtizedek óta a párna alatt őrzött illúzióval. Azzal a hittel, hogy az anyaország csak külső nyomás miatt, a kommunizmus és az idegen csapatok terrorjának következtében veszi tudomásul a megváltozhatatlant, de belül, a szívek mélyén még mindig él az egységes magyar nemzet gondolata.
