Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-30
14 tanácsa is elfogadta azt. Ez a stratégia a gazdasági fejlődés, a szolidaritás és a biztonság erősítését célozza úgy, hogy közben megőrizze a szociális vívmányokat, és megóvja a természeti környezetet. Az Európai Parlament a megalakulás óta igen kritikusan viszonyul a bizottsághoz, amit érthetőnek, de mértékében eltúlzottnak tartok. Talán azért alakul ki az érzés, hogy liberálisak vagyunk, mert Európa fő problémáját az alacsony gazdasági n övekedésben, a magas munkanélküliségben és a gyenge versenyképességben határoztuk meg. Az alapvető kérdés szerintünk az: képesek vagyunke helytállni a világméretű versenyben? - Új kormányokat sokszor száz nap után értékelnek. Az európai jogalkotás lassú ságát tekintve nem korai a bizottságról egyéves mérleget vonni? Saját területét hogyan érintette a három fő uniós intézmény közötti huzavona, melyik javaslatából lehet hamarosan EUjogszabály? - Nem korai, bár igazi mérleget csak az ötödik év végén lehet majd vonni. Nemrég megnéztük, mit teljesítettünk a 2005ös terveinkből. A számszerűség azonban csalóka. Ha ma kérdezik meg tőlem, hány százalékát valósítottam meg az elképzeléseimnek, azt mondom: ötven százalékát. Ha viszont holnap kérdeznék, már 75 száza lék lesz a válaszom. A bizottság a jövő héten tárgyalja és fogadhatja el a közösségi vámkódex egyszerűsítésére és korszerűsítésére, valamint az elektronikus vámellenőrzés teljessé tételére vonatkozó javaslatomat. Ezzel a tagállamok vámszolgálatai jobban me g tudnak majd felelni kettős feladatuknak. Az ellenőrzés felgyorsításával elősegítik a törvényes kereskedelmet, a szigorításával pedig útját állják a csempészetnek, a termékhamisításnak, sőt a terrorizmusnak is. Ha a bizottság az év végéig elfogadná a szék helyállam szerinti adózásról szóló előterjesztést, akkor száz százalékról beszélhetnék. Mindez azon múlik, befejezike a fordítórészlegen a sztrájkot, mert náluk akadt el a dosszié. A javaslat lényege: a vállalatok az anyavállalatuk bejegyzése szerinti tag állam szabályai szerint számolhassák ki a társasági adó alapját más EUországokban - addig is, amíg meg nem valósul a társasági nyereségadó számításának egységesítése, ami hosszabb folyamat. - Kettős területén az adózásé a nagyobbik rész. Már csak azért is, mert itt nagyobb a tagállamok ellenállása. Sőt egyik biztostársa, az ír McCreevy szavaiból úgy tűnik, a testületen belül sincs egyetértés az adóalap kiszámítási módjának egységesítéséről. - Az ír EUbiztos a bizottság ülésén is bírálta a javaslatot, de az elnök és a többi biztos támogatta azt. A teljes egyetértés a bizottságban szerencsére nem követelmény. Én azzal érveltem, hogy el kell döntenünk: az fontosabb, hogy felvegyük a versenyt az Egyesült Államokkal, Japánnal és Kínával, vagy pedig az, hogy a végsőkig ragaszkodjunk az adószuverenitáshoz, ami egyébként jórészt fikció. Az általános áfakulcsok minimális mértékénél, a csökkentett áfakulcsok lehetséges számánál vagy a jövedéki adók kötelező legkisebb mértékénél már megtörtént az egységesítés. Az egységesítés sem adótehernövekedést, sem költségvetésibevételkiesést nem eredményezne, és nem korlátozná a versenyt. Az üzleti világ egyértelműen támogatja a javaslatomat. A több tagállamban működő vállalatok ugyanis eurószázmilliókat költenek az ország onként különböző adóalapszámításból adódó ügyviteli költségekre. A megoldás - amelyre felfigyelt a The Wall Street Journal és több más tekintélyes lap is - az lehet, hogy a megerősített együttműködés intézményét alkalmazva kikerüljük az egyhangú döntés sz ükségességét. Így mondjuk a javaslattal egyetértő húsz tagállam bevezethetné az egységes számítást, a többi pedig, ha akar, később csatlakozhat. - Más vonatkozásban melyek a fő javaslatai, újabb egy éven belül miből lehet eredmény? - Az elmúlt egy év a latt összesen tizenkét előterjesztést tettem, és a bizottság valamennyit elfogadta. Nézzük a négy legfontosabbat. Az első egy adó- és vámpolitikai javaslatcsomag a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és a versenyképesség serkentésére. A másik a személ ygépkocsik adóztatásának bizonyos fokú egységesítése. A regisztrációs díjat fokozatosan beépítenénk a gépjármű üzemben tartásának adójába, így Magyarországon a súlyadóba. A gépkocsivásárlóknak nem egy összegben kellene a regisztrációs adót megfizetniük, ha nem éves részletekben. Megszűnne az a mai gyakorlat is, hogy egy külföldön vásárolt és idővel hazahozott gépkocsira a vásárlás helye után Magyarországon is kivetik a regisztrációs adót. A javaslat orvosolná azt a problémát is, hogy a kilenc tagállamban nem is létező, tizenhat tagországban pedig jelentősen különböző összegű regisztrációs adó lehetetlenné teszi az autógyártók számára az egységes belső piac előnyeinek kihasználását. A javaslat szerint 2008tól az adó 25 százaléka, 2010től pedig 50 százaléka a gépkocsi széndioxidkibocsátásától függene, ami a környezetbarát járművek gyártását ösztönözné. A javaslat így egyszerre szolgálja a
