Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-04
10 hátterében". A román exkormányfő szexuális orientációjára vonatkozó kijelentését firtató kérdésre kitérő választ adott: nem áll módjában zárt ülések jegyzőkönyvéről nyilatkozatokat tenni. Minden arra vall: felborult egy eddig is csak nehezen egyensúlyban tartott politikai konszenzus a nemzetbiztonság kényes területén is. Ezt egy ellenzéki képviselő így írta le: "mi nem firtattuk a kormányoldal információs előnyét, ők sem azt, hogy miként hozzuk be a hátrányt". A hallgatólagos megállapodás szerinte a Gyurcsánykormány idején nem mellékesen az ügynöklisták nyilvánosságra kerülésekor rendült meg. vissza Katalán igények, madridi vonakodás Területi autonómia öná lló nemzeti identitással - Kap vagy ad az adóból? Népszabadság • Ortutay L. Gyula • 2005. november 4. Csütörtökre virradóan, tízórás vitát követően a spanyol parlament többsége "megtárgyalásra" alkalmasnak tartotta Katalónia új autonómiatörvényéne k tervezetét. Az eddig is viszonylag széles jogokkal rendelkező autonómia tovább szélesedik, amennyiben a tervezet bejárja az alkotmányos utat, s minden fórum, így legvégül a katalán népszavazás is jóváhagyja. A központi, madridi törvényhozásban egyedül a z ellenzéki konzervatív Néppárt (PP) voksolt ellene, mondván, hogy a szöveg számos pontja ütközik a spanyol alkotmánnyal. Mariano Rajoy, a PP vezetője szerint ezért ugyanúgy vissza kellene utalni a katalán törvényhozás elé átdolgozásra, miként néhány hónap ja a baszk autonómia növelését célzó Ibarretxetervvel is történt. José Luis Rodríguez Zapatero szocialista párti miniszterelnök - akinek a kormányzási többséghez szüksége van a regionális nacionalista, így katalán pártok támogatására - viszont megtárgyalá sra alkalmasnak minősítette a katalán statútum tervezetét, kiegészítve azzal, hogy ugyanakkor szövegmódosításokkal összhangba kell hozni a spanyol alkotmánnyal. Mint mondta, nem fél sem a vitától, sem a reformoktól, mert ezzel csak erősödik a demokrácia és a demokratikus alkotmány. Spanyolország állami berendezkedésének egyik pillére a régiók, a nemzetiségek autonómiájának elismerése, amelyet a diktátor halálát követően három évvel, 1978ban elfogadott alkotmány is rögzített. Valójában viszszatérés volt a harmincas évek köztársasági időszakához, amikor is a Barcelonaközpontú Katalónia 1932ben, majd a polgárháború kitörésének időpontjával szinte egybeesően, 1936ban Baszkföld kihirdette autonómiáját. (Harmadikként, immár száműzetésben Galícia fogadott el a madridi központot elismerő, de saját helyi intézményrendszert, autonóm kormányt is előíró statútumot.) Franco évtizedei alatt szóba sem jöhetett az autonómia, a diktátor erővel elnyomott minden olyan kísérletet, amely a központ hatalmát megkérdőjelezhett e volna. (Az ETA 1959ben hirdetett harcot a baszk függetlenségért, egyben a Francodiktatúra ellen.) Franco halálát követően az autonómiaigények hamar felszínre kerültek, ismét csak elsőként Katalónia, majd Baszkföld lépett, s még az új spanyol alkotmán y elfogadása előtt, már 1977ben kivívták az "előautonómiát". Spanyolország mostani szerkezeti felosztása, a 17 autonóm tartomány gyakorlatilag 1983ig alakult ki - ahogy akkor mondták - "a kávé mindenkinek" elve alapján. A "kávé erőssége" azonban nem volt egyforma: azok a tartományok, amelyek történelmi indokokra és nemzeti identitásra hivatkozhattak, gyorsabban és szélesebb jogkörű autonómiában részesedtek. Az utóbbi negyedszázad gazdasági fejlődése, az EUtagság az átlagnál erősebb Katalóniában és Basz kföldön is az autonómiajogok feszegetését váltotta ki. (A hétmillió lakosú Katalónia Spanyolország GDPjéből 18 százalékkal részesedik.) A néppárti Aznarkormány azonban rendre visszautasította az igényeket arra hivatkozva, hogy ezzel megkezdődhet Spanyolo rszág széthullása. Az Ibarretxetervet - amely szövetségi társult Spanyolországot javasolt, amelyből akár ki is léphet, önállósodhat Baszkföld - már Zapatero miniszterelnöksége idején utasította el a spanyol
