Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-05
21 enyém, ne tessék engem macerálni, mert itt jogállam volt, kérem, és egyébként is az ország nemzetközi megítélésének árt, ha visszaadják azoknak, akiktől elvették? Elég furcsán néztek volna rájuk. Az idő vagy a helyzet a bűnt nem legi timálja, bármily nehéz is ezt belátni ott, ahol a vagyonkák mögött hasonló technikák álltak. A nagyon tisztelt külföld egyébként csekély mértékben érdeklődik hazánk belső viszonyrendszere iránt, ők azzal tárgyalnak, aki éppen hatalmon van, a lényeg a követ kező: rendben fizessük az adósságot, és ha úgy alakul, onnan vegyünk fel hitelt, ahonnan ők mondják. Miért érdekelné a nagyérdemű külföldet, hogy itt mi van? Aki úgy jött ide, hogy pénzért megvett valamit és azt működteti, annak vélhetően nem lenne baja ez után sem. Ilyenek is akadtak, legfeljebb nem tőlük volt hangos a nyilvánosság. Azok pedig, akik úgy jöttek ide, hogy mindjárt felvettek egy kis magyar bankhitelt, amit azóta is felejtenek törleszteni, közben a gyár helyén már rég más áll, de amúgy adót sem fizetnek, keltsék csak rossz hírünket, mert akinek a szélhámos rossz hírét kelti, az megdicsőül. Vegyünk egy mély őszi lélegzetet, majd fújjuk ki a tüdőnkben felgyülemlett széndioxidot, s mondjuk ki bátran, ami itt történt, kisebb mértékben gazdasági tev ékenység volt, nagyobb mértékben eltervezett, bűnszövetségben megvalósított bűncselekménysorozat. Alapesetben úgy zajlottak a dolgok, hogy valakiknek le kellett zülleszteniük a céget, hogy jó olcsó legyen, utána pedig ennek megfelelően értékesítették, töb bnyire nem készpénz ellenében. Ezért megkapta ügynöki jutalékát vagy tulajdonrészét a korábbi vezető, az úgynevezett privatizációs tanácsadó és még sokan mások. Az úgynevezett privatizációs tanácsadó többnyire kétszeresen jól járt, mert egyrészt megkapta j utalékát a vételárból, mondván sikeresen értékesített egy értéktelen állami tulajdont, másrészt a nagyon tisztelt vevő is csúsztatott számára az előnyös üzletért. Nem kell hozzá közgazdásznak lenni, hogy megtippeljük, milyen mértékű vagyonvesztés keletkeze tt közben. Annál is több. Ehhez asszisztáltak állami emberek. Érdekes lenne például meghallgatni a kiváló Szabó Tamást. Ő az Antallkormány privatizációs minisztere volt. Izgalmas körből érkezett, olyan nagyságoknak is könyvelt, akik közül akad, kit beton ba temettek. A nagy purifikátorral volt közvetlen kapcsolata, közben minden nap kötöttek valami egészen elképesztő üzletet. Vagy vajon miért vigyoroghat oly önfeledten Suchman, Marcali nagy fia? Igen, ő mindig kikéri magának, mert minden szabályos volt. Bi ztosan. A hatalmon lévők garantálni tudják maguknak, hogy amit ők csinálnak, az szabályos. Kedves összefüggés. Én el tudom intézni, hogy ne legyen ügy, s mert nem volt ügy, utólag ártatlan vagyok. Minap olvastam, hogy egy magyar filmes stáb némi félelemmel forgatott Kolumbiában. Miért? Mi a különbség? Az, hogy itt télen hidegebb van? Boldogok a lelki szegények, mondta Jézus. Ennek mai megfelelője talán így hangozhatna, boldogok azok, akiknek nincs a kezében újság, akiknek nincs idejük hírműsorokat hallgatni , de a legboldogabbak azok, akiknek nincsenek bennfentes barátai, és nem tudják, hogy a hírek mögött mi van. Gyakran siránkozunk, hogy az ország erkölcsi válságban van. Miért ne lenne, amikor az egész rendszer egy hatalmas erkölcstelenségre épült. A sok ki csi aljasság csak következmény. A kérdés körülbelül így hangzik: belátjuk, hogy hazánk jonatánköztársaság, vagy nekifogunk valami másnak, meg a pénzügyi lobbik érdeke azt sugallja, az első pénz mindig ott van, ahová lopták, és ebből igazság nagy tételben, akciós áron vásárolható. Az úgynevezett igazság ára koronként változik, nálunk az infláció felett drágult, az egykori lengyeli szabott ár mára már csak portásnak dugott pénzecske. Következő fontos kérdés, hogy Orbán Viktor, akit, ha minden így halad, semmi sem ment meg attól, hogy újra az ország miniszterelnöke legyen, mennyire beszélt komolyan, és ha tényleg így gondolja, mennyire elszánt. Mert ha van valami, ami sok és erős érdeket sért, az éppen ez. A néppel nincs gond, annak ez kell. Valamelyik SZDSZtö pörtyű azt nyilatkozta, hogy ezzel gyakorlatilag a vesztesek irigységére apellál. Ezt egy úgynevezett publicista mondta, aki vélhetően farkát csóválja örömében, ha Kuncze Gábor megsimogatja a buksiját. Én erre szerényen csak annyit mondanék, az egyszerű em ber sértettsége, ne nevezzük irigységnek, érthető. Az egyszerű ember úgy viselkedi, hogy ha valaki nyer a Vágó Pistánál egy nagyobb összeget, azt nem sajnálja, mert tudás van mögötte. Az egyszerű ember, ha bárki megnyeri a Megasztárt és keres vele valamenn yit, nem sajnálja tőle. Ugyanő sajnálta a díjat Fingitől, aki tenyészett egy jó villában. Az egyszerű ember hajlandó elfogadni, hogy vannak nála gazdagabbak, főként azért, mert felfogni nem tudja, az mivel jár. Azonban nem szakad meg a röhejbe, ha arra gon dol, azt az üdülőt, melyet az ő szakszervezeti tagdíjából is építettek, egy kedves csaló használja anélkül, hogy azért egyetlen forintot valóságosan kifizetett volna. Aki ezt alpári irigységnek nevezi, az szellemi cseléd, mégpedig nem urak, csupán rablók c selédje. A nagyon tisztelt, magát baloldalnak nevező politikai hordalék reméli, hogy ellenfele, az ősgonosz csupán kampányolt. Mert kétségtelenül ma ezzel embereket lehet megnyerni. Kétségtelen, hogy a többség szívesen venné, ha VALAHOGY MÁSHOGY mennének a dolgok, ha mindaz, ami az elmúlt tizenegynéhány évben történt, nem lenne érvényes még száz esztendőre. Az értelmesebbje azt is érzi, hogy hazánk lassú fejlődése annak köszönhető, szpáhik és nem tulajdonosok vannak, mert a tőkének felelőssége is van, ahogy az általam nagy tisztelettel
