Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-05
13 kiderül, mit veszít Magyarország azzal, hogy e látogatáson gyakorlatilag parlagon maradt minden más (befektetési, útfejlesztési, kereskedési, de még a kulturális) terv is. Egyfelől természetes: ahol magyarverés van, oda nem megy magyar befe ktető. Ott nem lehet sem európai, sem jószomszédi norma, legfönnebb távlatban. Másfelől: Tadics hiába próbálta érzékeltetni magyar vendéglátóival, hogy ez az egész nem ilyen egyszerű. Nem mentség, de tény: a magyarverési esetek mögött - ha nem szimpla kocs mai háborúskodások - bonyolult társadalmi fejlemények állnak, és hogy ezeknek útját állják, ahhoz még nagyon gyenge a szerb állam meg a szerbiai demokrácia. A sokszoros "Trianont", brutális elszegényedést, erkölcsi csődöt elszenvedő Szerbia szerb lakosságá nak ötöde valamilyen menekült. De a másik négyötödének zöme is nacionalizmusban és háborúkban hiszterizált, magát megvertnek és reményvesztettnek érző ember. Ma öt éve bukott meg Milosevics, de pártja a mai kormány külső bázisa - és az ennél is nacionalist ább Radikális Párt a legerősebb politikai formáció. A hétfőn végre megnyitott uniós csatlakozási kaptatónak Szerbia úgy vág neki, hogy aznap máris szembesült Montenegró elszakadási népszavazásának bejelentésével és Koszovó végleges elvesztésének újabb je leivel. De belül is: alig működik a csontig korrupt szerb állam, mocsaras az igazságszolgáltatás, gyomosan vegetál a feketepiacgazdaság, ám élteti a rossz hagyomány és a nemzeti önérzet az "erőszak kultúráját". Vakmerőség, a végső kétségbeesés ereje kell ahhoz, hogy valaki Szerbiában reformer és kisebbségpártoló legyen. Persze hogy nincsenek sokan. Vajon nem járnae nekik egy kicsit jobb is, de legalább valami más is? Nem kellene végre kidolgozni egy konkrét, értelmesen összerakható elemekből álló magyar szerbpolitikát, hogy átfogó Balkánpolitikáról ne is beszéljünk? De. Csak a jelek szerint ez már túl nehéz a magyar külpolitikacsinálóknak. Mentségük akad, sok az általunk nem is enyhíthető bizonytalanság, nagy a kockázat. Különben is: milyen jól lehet takarózni a magyarverésekkel! Ezt (amúgy helyesen) fölvetve a "hatékony diplomácia" (látszata) megvan. Bravó! - éljenzi magát a magyar kül- és nemzetpolitika. Ügyes: így nem kell más, magyar belpolitikai szempontból "értéktelen" és szellemileg munkaigénye s szerbkapcsolati ügyekkel foglalkozni. A szerb államfő több témát, ötletet hozott magával, de minden dossziét félresöpört a magyarverések listája. Rendben, semmi ne födje el a magyarellenes lépéseket. De - és ezt Tadics most hiába próbálta érzékeltetni - érdemi távlat nélkül semmi nem javulhat, a vajdasági magyarok helyzete sem. Ha már a magyarokkal és az európaisággal rokonszenvezik, Tadics jobban járt volna, ha otthon marad. Belgrádban a magyar Fesztiválzenekart sok ismétlésre visszatapsolva ünnepelte a szerb közönség. Köszönjük, bravó! vissza Montenegró, különjárat Népszabadság • F. O. • 2005. október 5. Bár Brüsszel nyomatékosan célozgat rá, hogy a Szerbia és Montenegró államszövetséggel, azaz a két ország laza konföderációjával kezdi meg az úgynevezett stabilizációs és társulási egyezmény tárgyalásait, Montenegró a jelek szerint külön akarja megkezdeni az EUcsatlakozás folyamatát. (A kis állam "önhatalmúlag" az eurót használja fizetőeszközként.) Podgorica az uniós zöld lámpát hétfőn azzal üdvözölte, hogy bejelentette: decemberben kiírják a Montenegró függetlenségéről döntő népszavazást jövő tavaszra, és - ha az eredmény igen lesz , akkor jövő nyáron kikiáltják a független államot. A "fekete hegyiek" arra szá mítanak, hogy a Nyugat előbbutóbb beletörődik ebbe. Azt ígérik: gyors makrogazdasági és jogállami reformokat hajtanak végre, bizonyítandó önállósági és európai képességeiket. Fogadkoznak: a népszavazás nem fogja késleltetni vagy zavarni az említett társul ási tárgyalásokat. A baj csak az, hogy Montenegró állami elszakadása Szerbiától utat nyithat Koszovó függetlenségéhez is, amit immár Albánia is nyíltan támogat. A héten készül el az a jelentés, amely a demokratikus normák teljesülését vizsgálja, és a tar tomány végső státusáról a tervek szerint decemberben Bécsben kezdik meg a tárgyalásokat. Az albán többség csak az önállóságról tárgyalna, a szerbek legalább névlegesen "megtartanák" az 1999ben nemzetközi gyámság alá került tartományt. Ha Montenegró és Kos zovó képében újabb államváltozások lesznek, akkor ismét fölmerül, mi lesz a tíz éve papíron és nemzetközi gyámsággal egyben tartott Boszniával. Bosznia is
