Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-28
20 A beszámolási évben nagykövetségünk fel adatai egy hirtelen megváltozott nemzetközi koordinátarendszerben még összetettebbé váltak. Magyarország amerikai megítélésére, a magyaramerikai viszonyra az elmúlt időszakban két dátum, esemény gyakorolt drámai hatást. Az Egyesült Államokat ért szeptembe r 11i terrorcselekmények megrendítették az amerikai társadalmat, rádöbbentették sebezhetőségére, átrendezték politikai prioritásait. Ez megváltoztatta azt a nemzetközi feltételrendszert, amelyben meg kellett találnunk a transzatlanti, s azon belül a kétol dalú kapcsolataink további alakításának lehetőségeit. A másik esemény, amely kedvezőtlenül érintette itteni pozícióinkat, a magyar kormány szeptember 10i döntése volt a Gripen vadászgépek bérléséről. Ez a lépés megzavarta a térségbeli amerikai stratégiai és gazdasági terveket, dominó hatást indítva veszélyeztette a régióbeli amerikai pozíciókat, s precedensül szolgált az amerikai dominanciával dacoló európaiak számára. Washington számára a döntés tartalmánál is fájóbb volt annak módja: a várakozásaikkal e llentétes döntésről elvárták volna az előzetes értesítést, konzultációt, de legalább annak utókezelését. Amerikai részről a szövetségesi kapcsolat egyik alapelvének tartják ugyanis, hogy nem okozunk egymásnak meglepetéseket. Az egyes országok által a szep tember 11i terrortámadásra adott reakciók váltak a kétoldalú kapcsolatok elsőszámú mércéjévé. Az adminisztráció új fejezetet nyitott bilaterális partnerkapcsolataiban, új szövetségeket kötött, szükség szerint háttérbe szorított régi partnerségeket attól f üggően, hogy mennyire szolgálta a terrorizmus elleni háború ügyét. A szövetségesek, partnerek régi érdemei elhalványultak, s pozícióikat az antiterrorista kampányhoz történő hozzájárulásuk jelentősége határozta meg. Ezt erősítette az az egybeesés is, hogy a januárban hivatalba lépett Bushadminisztráció a nyár végére állította be új embereinek jelentős részét a közigazgatásba, s így szeptemberben egy, az előzményeket kevésbé ismerő csapat kezdte meg tevékenységét. Erre az időszakra jellemző volt továbbá a t errorizmus elleni háború felfokozott lélektani állapota, a túlzott emocionális töltet, valamint a „feketefehér” látásmód. Sajnálattal állapítható meg, hogy ebben az átrendeződésben, ebben az új feltételrendszerben Magyarország nem találta meg a helyét ke llő gyorsasággal és hatékonysággal. Egyrészt a szeptember 11i terrortámadásra adott magyar válaszok vegyes jellege, megtetőzve az aznapi Csurkanyilatkozattal, másrészt a megelőző napi, egyfajta cserbenhagyásként vett Gripendöntés az adott körülmények kö zött összekapcsolódott, s Magyarország a korábbi „modellszövetséges” kiemelt pozíciójából hirtelen a sor végére került. A két kérdés összeadódása kétségeket ébresztett a magyar kormány szövetségesi elkötelezettségét, és atlanti orientációját illetően. Lél ektanilag megváltozott a velünk kapcsolatos hozzáállás. A Magyarországgal kapcsolatos negatívumok összeadódása vonzotta, felnagyította azokat a kapcsolatainkban korábban is meglévő problémákat, mint például a több éve sikertelenül tárgyalt kereskedelmi vám tarifák kérdése, az ún. gyűlöletbeszéd, a kedvezménytörvény vagy a taszári bázis használati díjának ügye, s így az egész kapcsolatrendszer negatív megvilágításba került. A szeptember 11i eseményekre adott magyar válasz pozitív eleme volt, hogy Orbán Vikt or miniszterelnök elsőként nyilvánította azt a NATO 5. cikkelyébe tartozó támadásnak. Hasonlóan kedvezően fogadták az Egyesült Államokban a magyar társadalom együttérzésének demonstrálását. Ugyanakkor a magyar lakosság megnyugtatását, a Magyarországra lese lkedő terrorista veszély kizárását amerikai részről – túlzott érzékenységgel – már egyfajta elhatárolódásként vették. Szintén kedvezőtlen visszhangot kapott szeptember 11e nemzetközi jelentőségének, a magyar érintettségnek lassú felismerése, s a villámgyo rsan átrendeződő amerikai prioritásokhoz történő kapcsolódási pontok keresésének késlekedése. Washington türelmetlenül fogadta a szeptember 11i Csurkanyilatkozattól történő kormányfői elhatárolódás elmaradását, s a szeptember 18i kormányhatározatot is m egkésettnek tartotta, noha elismerte annak tartalmasságát. Szintén lassúnak tekintették a terrorizmus elleni kampány egyes részterületein kezdeményezett jogszabályi, intézményi változtatásokat, a bürokrácia reagálását. A felfokozott idegállapotban már túlz ó elvárások is megfogalmazódtak, mint például, hogy menjünk elébe az amerikaiak olyan kéréseinek is, amelyeket még meg sem fogalmaztak. A magyar légtérhasználat megnyitásával kapcsolatban ellentmondásos jelzéseket kaptunk tőlük, először nem sürgették a par lamenti engedély megadását, később viszont felrótták, hogy a NATO szövetségesek közül utolsóként adtuk meg a hozzájárulást. (Ismételten fel kellett hívnunk a figyelmet alkotmányunkból fakadó korlátokra.) Néhány területen kedvezőtlen kiinduló pozíciónk is hátráltatta a megfelelő válaszadást. Ilyen volt például a terrorizmus elleni kampányban igen fontos szerepet kapott két terület: a pénzmosás elleni küzdelem, valamint a katonai erőfeszítésekhez történő hozzájárulás. Szerencsétlen egybeesés, hogy az OECDn belül működő, a
