Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-26
27 b.) A terrorizmus elleni harc első jelentős katonai akciója az Afganisztán elleni háború volt. Döntő fontosságú volt, hogy ki, hogyan járul ehhe z hozzá. Amíg például Románia már októberben hegyivadász zászlóaljat küldött Afganisztánba, Csehország vegyvédelmi vertikumot épített ki, addig Magyarország csak novemberben tudott döntést hozni egy kb. ötvenfős egészségügyi csapat kiküldéséről. c.) A t errorizmus elleni harc egyik fontos aspektusává vált a pénzmozgások ellenőrzése, az AlKaida financiális hátterének megbénítása. Szerencsétlen egybeesés volt, hogy Magyarország az anonim betétek és más jogszabályi rendelkezések miatt éppen 2001 nyarán kerü lt a pénzmosás elleni küzdelmet koordináló Financial Action Task Force feketelistájára. A Magyar Országgyűlés november 18án tudta csak a bírált jogszabályokat módosítani, s a feketelistáról történő levételünk csak a rákövetkező évben következhetett be. 2. A Gripendöntés Az Orbánkormány 2001. szeptember 10én (egy nappal az USAbeli terrortámadás előtt) a korábbi előrejelzések ellenére a svédbrit Gripen harci gépek beszerzése mellett döntött a NATOban egyeduralkodó amerikai F16osokkal szemben. Ez a döntés mind tartalmát, mind módját és utókezelését illetően komoly kritikát váltott ki az amerikai adminisztráció részéről, amely ezt a döntést már a szeptember 11i terrortámadás prizmáján keresztül szemlélte. Az amerikai ajánlat mögött többéves tárgyalá si folyamat volt, amelynek során küldött magyar jelzésekből úgy tűnt, hogy más ajánlatnak nincs komoly esélye. Az új NATOtagállamok közül elsőként Magyarország döntött harci repülőgépek beszerzéséről, komoly meglepetést okozva valamennyi fórumon. Washingt oni alapvetően nehezményezte, hogy Orbán Viktor kormányfő ebben az első jelentős biztonságpolitikai döntésében belpolitikaihatalmi szempontokat helyezett előtérbe a NATObeli stratégiai megfontolásokkal szemben. Ebből azt a következtést vonták le, hogy a magyar miniszterelnök nem kiszámítható stratégiai kérdésekben. Különösen fájó volt az amerikai partnereknek a döntés meghozatalának és kommunikálásának módja. Szövetségesek között a „no surprises” elvet alkalmazzák, ehhez képest a váratlan szeptember 10i döntésről tulajdonképpen a sajtóból értesültek. A kérdésben a State Departemant az érintett tárcák képviselőivel és a magyar nagykövetség munkatársaival tartott egyeztetőt, és ez szerepelt a Nemzetbiztonsági Tanács illetékes vezetőivel folytatott nagyköv etségi megbeszéléseken is. Ezekről az első jelzés szeptember 26án már megérkezett Budapestre. Washington konklúziója A fenti események alapján a washingtoni adminisztráció szemében Magyarország rendkívül negatív kategóriába került, s ez még olyan körö kben is elterjedt, akik nem voltak tisztában a kiváltó okokkal. Ennek egyenes következménye volt, hogy a 2002 februárjában az Egyesült Államokba látogató Orbán Viktor miniszterelnököt az amerikai elnök nem kívánta fogadni. Erről a Külügyminisztérium és a N emzetbiztonsági Tanács felső vezetőiből alakított testület döntött. A fenti problémákról washingtoni partnereink folyamatos párbeszédet folytattak a magyar nagykövetséggel. A Nemzetbiztonsági Tanács és a Külügyminisztérium, valamint a Kongresszus külügyi szakértői vonaláról származó értékeléseket, jelzéseket a nagykövetség továbbította a magyar Külügyminisztérium vezetőinek. Az elnöki fogadókészség hiányáról a nagykövetség 2002. január 11i keltű táviratában jelentett, érintve a fentebb kifejtett proble matikus pontokat. A Jeszenszky Géza által jegyzett távirat szerint az amerikai fogadókészség hiányának okaira vonatkozó kérdésre az amerikai tisztviselő „utalt a magyar kormányzatnak tulajdonított erősödő nacionalista beállítottságra, valamint a Gripenügy re”. Áttörés a magyaramerikai kapcsolatokban A 2002es tavaszi választásokat követően az MSZPSZDSZ kormány képviseletében az első washingtoni vendég Kovács László külügyminiszter volt 2002. július közepén. A látogatás során elhangzottak új fejlődési pályára állították kétoldalú kapcsolatainkat.
