Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-25
13 hozó XX. század után, ahol százezrek és millió k pusztultak el származásuk, meggyőződésük miatt , hogy a saját hitünk nem lehet fontosabb, mint annak elfogadása és annak megértése, hogy másoknak is van saját hite. Nem az a szabadság, hogy én mondom a magamét. Az a szabadság, hogy van elég erőm elvis elni, hogy létezik az enyémtől különböző világ, és van bennem kellő tehetség és bátorság elfogadni azt. Ha valami, akkor ez a szabadság. Magyarnak lenni nagyon jó. De magyarnak lenni nagyon nehéz. Gyanítom, hogy nehezebb itt magyarnak lenni, mint otthon. Ha most nem itt találkoznánk, és nem a magyar miniszterelnök beszélne itt, hanem, mondjuk, Tariceanu miniszterelnök úr, akkor valószínűleg azt mondaná, hogy románnak lenni nagyon jó. De románnak lenni nehéz. És, hogy Magyarországon románnak lenni, vagy Mol dvában románnak lenni talán nehezebb. Muszáj ezt értenünk. Muszáj ezt értenünk, mert egyetlenegy módon tudunk előrejutni. Az egyetlen mód, hogy elvárhassuk, hogy megértés, nyitottság irányuljon felénk, hogy ugyanezzel a megértéssel, nyitottsággal fordulu nk mások felé. Egyetlen módja az összekapaszkodásnak, hogy megértjük: mindenki egyformán fontos. Fontos magyarként is, még akkor is, ha mást gondol, mint mi. És fontos akkor is, ha nem magyar. Tudnék ezer olyan dolgot mondani, amivel igazán sokan egyetért enének itt, a teremben. De tudom, hogy nagyon sokan nem értenének egyet vele a terem falain kívül - itt, Nagyváradon, sőt, odahaza, Magyarországon sem. Mert nem ahhoz kell tehetség, Hölgyeim és Uraim, hogy olyan mondatokat mondjunk, amelyek egymillió emb er igazságát visszhangozzák. Ilyen mondatot tudok mondani sokat. Ahhoz kell tehetség, hogy 15 millió ember igazságát tartalmazó mondatot mondjunk. Az elmúlt napokban jó néhányszor emlegettük József Attila A Dunánál című versét. És e vers igazsága kapcsán azt, hogy bizony itt, a Duna mentén olyan mondatokat is kell tudni mondani, ami nem 15 millió ember, hanem 100 millió igazságát képes kimondani. Ilyen mondatokat kell közösen kitalálnunk, mert ez a dolgunk. Van, aki azt mondja, hogy csak az enyéimért vagyo k felelős. De kik azok az "enyéim"? A Partiumban lakók? A Székelyföldön élők? Vagy az "enyéim" azok, akik az országhatáron belül laknak, és esetleg vitatkoznak velük? Vagy fontosak azok is, akik Európának ezen a vidékén laknak - az "enyéim" ők is? Akik köz ül sokan, amikor csak és kizárólag a maguk igazságát hangoztatták, előbbutóbb mindig konfliktus lett belőle? Valóban nem tanultuk volna meg, miről szólt a XX. század? Konfliktust kirobbantani, bizonytalanságot teremteni könnyű. Azonban biztonságot teremt eni annak az asszonynak a snagovi úton, és evvel együtt prosperitást biztosítani az "enyéimnek", a családomnak, a falumnak, a megyémnek, az országomnak, ennek a régiónak - lakják ezek vagy azok , az viszont nagyon nehéz. Felkorbácsolni az indulatokat? Az könnyű. Tudok én mondani három olyan mondatot, Hölgyeim és Uraim, hogy a vállukra emeljenek itt. Tudok mondani ilyet, de előbbutóbb le kell, hogy tegyenek, és azt kell, hogy mondják, hogy "Miniszterelnök úr, akkor csinálja is meg… De úgy, hogy ne csak ne künk legyen jó, hanem mindenkinek a régióban! Na, akkor jönnek a bajok. Amikor cselekedni is kell, nemcsak beszélni, amikor nemeket is kell mondani, nemcsak igeneket, akkor jönnek a kihívások. És nem érdekes, hogy mit mondanak a hangoskodók, hanem ide ke ll jönni, közös kormányülést kell tartani, ki kell nyitni a határokat, támogatni kell az Európai Unióba igyekvő Romániát. És nem igaz, hogy előrébb való az autonómia, mint az autópálya. Nem igaz: autópálya is kell. Autonómia is kell. Egyezség alapján, tár gyalás alapján, amit el lehet fogadtatni. Azzal a bölcsességgel, amit azok is képviselnek, akik ott ülnek a kormányban. Az RMDSZről beszélek, amelynek van felelőssége a végrehajtásban is. Mert akinek nincsen felelőssége a végrehajtásban, annak könnyű besz élni. Össze kell hangolni az autópályák építését! El kell érni, hogy Verespatakon csak úgy mehessenek a dolgok, hogy abba beleszólhatnak a szomszédos országok is. Hogy a két ország következő tíz évre vonatkozó fejlesztési terveit,
