Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-25
9 Jánosnak és Charles Gatinak a 2001. szeptemberi esemény után történtek, illetve nem történtek ügyében a Népszabadság hasábjain lezajlott pengeváltása, továbbá Georg e H. Walker amerikai nagykövet Áder Jánosnak írott válaszlevele. Mindezekből is világossá válik, hogy a "vita" olyasmiről folyik, ami vitathatatlan. Hogy a Fidesz frakcióvezetője a Budapestre akkreditált amerikai nagykövetet hívta segítségül a minisztereln ökkel folytatott vitában, az csak további bizonyíték a diplomácia szövevényes szabályaiban való járatlanságra. Walker válasza Ádernek adott lecke diplomáciából. Az a javaslat pedig, amely az amerikai diplomácia belső dokumentumainak nyilvánosságra hozatalá t sürgeti, infantilis. Az ilyen javaslatok is aláhúzzák Charles Gati véleményének helyességét, vagyis hogy "az amerikai kormány jóindulattal, barátságosan normális kapcsolatokat tart fent egy felnőtt kormánnyal". - Ön bírálja a Magyarországon tapasztalha tó Amerika- és Bushellenes jelenségeket. - Azt hiszem, nem kell igazán éles szem és jó hallás ahhoz, hogy a szemlélő érzékelje azt az érzelmeken, a magabiztos tájékozatlanságon, a tudatos félretájékoztatáson alapuló, mondhatnám zsigeri Amerikaellenessé get, ami napjainkban az ország politikai elitjének, sajtójának és lakosságának nem kis hányadára jellemző. Az iraki háborúról kialakult, kialakított, nem mindig hiteles érvekre hivatkozó negatív vélemény csak részben magyarázza ezt a magatartást. Az az érz ésem, hogy a magyar bűnbakkereső hajlam, egy nagy adag irigység, féltékenység és a szabad kritikus vélemény gyakorlásának megtorlásától való félelem hiánya és az ilyen vélemény országra kiható következményeinek semmibevétele nagymértékben alakítja Amerika negatív képét szülőhazámban. Az államelnök ujjlenyomatvételt kárhoztató kijelentése, az ENSZközgyűlésre ENSZútlevéllel való utazása is szította például az Amerikaellenes hangulatot. Ez a "hadüzenetnek" is értelmezhető magatartás nem sok jót ígér e hangu lat enyhítésére. - Hogyan emlékszik vissza a magyar politika szeptember 11. utáni késéseire? - Mindazok, akikkel én azokban a hetekben kapcsolatba kerültem - kormánytisztviselők, kongresszusi tagok, a magyar ügyekben jártas barátok - megdöbbentek Csurk a Istvánnak akkori bizarr nyilatkozatán, s értetlenül álltak a magyar miniszterelnök és környezete ez ügyben tanúsított némasága előtt. Az a két hét, ami a New Yorki tragédia és a magyar parlament nyilatkozata között eltelt, keserű szájízt hagyott mindnyá junkban, akik több emberséget vártunk szülőhazánk politikusaitól. Sok - és nem csak amerikai részről - elhangzott ösztönzés a Csurkanyilatkozattól történő azonnali, határozott, névvel megjelölt elhatárolódás szükségességére hívta fel az érdekeltek figyelm ét, ez az igény azonban két hétig válasz nélkül maradt. Akkor - és valljuk be, ma is - az említett két hét végtelenül hosszúnak tűnt. Orbán hallgatása végtelennek bizonyul. - Mi az oka annak, hogy újabban nem vesz részt a MÁÉRTtanácskozásokon? Szükség v an még a MÁÉRTra? - Az első kérdésre a válaszom: azért, mert jelenleg nem képviselek egyetlen magyar szervezetet, tömörülést sem. Ezen túl a MÁÉRTtanácskozások tónusa olyanná vált, ami számomra idegen. Egymás lehazaárulózása nem az én kenyerem. Hogy sz ükség vane még a MÁÉRTra? Szerintem nincs. Egy bátor, ötletgazdag, az EUs lehetőségekre szabott gyakorlati célokat zászlajára tűző kisebbségi politikára viszont igen. A MÁÉRT - összetételénél fogva - példa nélkül álló intézmény az alkotmányos demokráciá kban. Már csak ezért is hatályon kívül kellene helyezni. Személyes tapasztalatom arra kényszerít, hogy nyomatékkal javasoljam ezen intézmény megszüntetését. A határon túli magyar kisebbségek érdekképviselete persze meghatározó része a magyar külpolitikának . Ennek érvényre juttatása az adott nemzetközi normáknak, szokásoknak megfelelő keretben lehet a leghatásosabb. Az elmúlt években a kisebbségben élő magyarság körülményeinek javítására irányuló javaslatok körül kialakult heves viták gyakran terméketlenek v oltak, ráadásul sok magyart egymás ellen hergeltek. Ezek még az államfőt is érzelmektől vezetett kiábrándulásának kifejezésére ösztökélték. Ideje lenne Trianon átkát végre megkerülve kilépni ebből az önemésztő, önáltató, bűnbakkereső habitusból. Románia EUtagsága újabb alkalom erre. A jelenlegi kormány által javasolt, a környező országokban élő magyar kisebbségek jogainak képviselete, kulturális és gazdasági támogatása eredményesebb volna átgondolt, világos és reális alapokra helyezett kisebbségi politikáv al, mint a csapongó érzelmi és anyagi tényezők kielégítésére koncentráló próbálkozásokkal. A Szülőföldprogram helyes célokat, végrehajtható stratégiát határoz meg, és a lehetőségeket messzemenően figyelembe veszi. Mielőbbi és teljes körű végrehajtása első rendű követelmény a magyar kisebbségek érzelmi, gazdasági, politikai és kulturális igényeinek kielégítéséhez, jogainak biztosításához. Az elaprózott támogatáspolitika helyett - EUkompatibilis módon - a közösségek építésére kell összpontosítani. A kormány által javasolt és a kisebbségi magyarság ügyével foglalkozó
