Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-24
18 Kínzó emlékek "Még csak ötéves voltam 1956ban, de arra emlékszem, anyuka mondta, hogy menjünk el az ablakból, mert lőnek. A Kerepesi úton laktunk, apuka nem volt már otthon, ő már reggel bement a Beloiannisz gyárba, és nem jött vissza" – mondja Marika, Bali Sándornak, a Nagybudapesti Központi Munkástanács elnökségi tagjának a lánya. özvegye. "Novemberben beválasztották a forradalmi munkástanácsba. Én is vele tartottam, éppen a zászlókból vágták ki a vörös csillagot. Ez a felfokozott hangulat egészen decemberig tartott, amikor Sándort letartóztatták, és elvitték kihallgatásra" – emlékszik vissza Bali Sándor özvegye. "Éjszaka lehetett, a rendőrök még a párnahuzatot is szétvágták, azt mondták, fegyvereket keresnek. Apuka csak annyit mondott, hogy jövök vissza, ne aggódjunk – meséli Marika. – Utána nem tudtunk semmit róla, csak azt, hogy a Markó utcában van, és rettenete sen kínozzák. A börtönévek nagyon megviselték, 1963ban amnesztiával szabadult." A forradalom utáni időszak persze a családot is megviselte, ezt még most érezni, ahogy előjönnek az emlékek. u u A család nagyon nehéz helyzetben volt, a Kerepesi úti lakásb ól menniük kellett, egy háromszor három méteres Rudas László utcai lakásba költözették a nagyszülőkkel együtt. Elvették mindenüket. "A nagymamám a Lehel piacon árult zöldséget, a legnagyobb boldogság az volt, ha hazahozott egy őszibarackot vagy más gyümölc söt, amit a gazdagoktól le tudott spórolni" – mondja Marika. A Bali családban az ötvenhatos események emlékeit az unokák is őrzik. Bali Sándor, a forradalmár egyik unokája a legtöbb történetet édesanyjától és keresztanyjától tudja, mivel édesapját kisgyer mekkorában elvesztette. "Nagypapámról egyetlen emlékem van. Mielőtt elhunyt, bekötött fejjel hozták haza a kórházból, de akkor már nagyon beteg volt – meséli Sándor. – Szerintem a nagymama soha nem fogja kiheverni a férje halálát. Csodálom, hogy mindvégig kitartott mellette, még akkor is, amikor a szabadulása után a nagypapa, aki sokáig nem tudott megbirkózni a börtönben töltött éveivel, el akart válni tőle." A múlt negyvenkilenc év után is ott él velük. MHösszeállítás vissza Felavatták a turulszobrot, lassan kezdhetik is bontani Mgayar Hírlap, 2005. október 24. Akadt, aki Ungár Klárát, az SZDSZ kerületi képviselőjét látta volna szívesen a színpadon A szemerkélő eső sem tartotta vissza azt a háromnégyezer polgárt, a kik a XII. kerületi Böszörményi út és Istenhegyi út találkozásánál várták a második világháború áldozatainak és Mitnyan György kerületi polgármester akaratosságának emléket állító Turulszobor avatását. A hat méter magas talapzaton álló, négy és fél métere s szárnyfesztávolságú emlékműtől kordonnal távol tartott tömegből a magyar zászlók mellett szép számmal lobogtattak árpádsávos és NagyMagyarországot ábrázoló zászlókat. A megemlékezésen felszólalt RegéczyNagy László is, a Történelmi Igazságtétel elnöke, aki Illyés Gyula szavait idézte, mondván: "azt szeretnénk elérni, hogy akiben nincs meg a nemzet szeretete, az ne beszélhessen a nemzet nevében", mire a tömegből néhányan Gyurcsány Ferencet kezdték szidni. Mitnyan György polgármester következett, aki rögt ön hangsúlyozta, hogy a szobrot a második világháború kerületi áldozatainak emlékére állították. Emlékeztetett, hogy a turul, vagyis a kerecsensólyom a honfoglalástól kíséri a magyar történelmet, ráadásul a Nemzetbiztonsági Hivatal címerében is ott a madár , csakúgy, mint a honvédségében. Ez utóbbi sokakat felbőszített, és a honvédelmi miniszterre kezdtek megjegyzéseket tenni. Akadt, aki Ungár Klárát, az SZDSZ kerületi képviselőjét látta volna szívesen a színpadon, bár felvetésével egyedül maradt. (Ungár ugy anis, számos más politikussal és a Fővárosi Közigazgatási Hivatal határozatával együtt jogszerűtlennek tartotta a szoborállítást, mert azt korábban nem engedélyezte a fővárosi közgyűlés.) Közben befejeződtek a beszédek, és Mitnyan György polgármester elkez dte lehúzni a turulról a leplet, ám az – a közönség legnagyobb megdöbbenésére – nem lefelé, hanem fölfelé indult el. Mikor a madár előbukkant, a tömeg tapsban tört ki, a papok szenteltek, a politikusok koszorúztak. Végül a tömeget is odaengedték a turulhoz . Bár a Fővárosi Közigazgatási Hivatal a múlt héten közleményben tudatta, hogy ma elkezdik az engedély nélkül emlékmű bontását, sokan a hallgatóságból már az avatón szervezkedni kezdtek, hogy megvédjék a kardot markoló madarat. Munkácsy Márton vissza Mása, ne fütyölj! - "Az emberek kifütyülik az egykori ’56os halálraítéltet politikai szerepvállalása miatt…" (Pokorni Zoltán, Széna tér) Magyar Hírlap, 2005 október 24.