Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-20
18 Román állami támogatást kap jövőr e a Sapientia? A SapientiaEMTE Csíkszeredában működő műszaki tanszéke kétéves előkészítés után két kutatási pályázatának támogatására régi értéken 4,4 milliárd lejt nyert az Oktatási Minisztérium alapjaiból - írja mai számában az Új Magyar Szó. A közös kormányülésen Markó Béla miniszterelnökhelyettes határozati javaslatot terjeszt elő arról, hogy kapjon az egyetem román részről is állami támogatást. Romániában csak akkreditált magánegyetemek kaphatnak állami támogatást, de a Sapientia esetében a kormá ny hajlandó kivételt tenni. A most elnyert pályázati pénzhez az egyetemnek évi 400 millió lejes önrészt is kellett vállalnia, ezt Csíkszereda városa biztosítja a Siculus Kutatóintézeten révén. A műszaki tanszék által elnyert pályázatok egyikének címe: Kö rnyezetet és a lakosság egészségét monitorizáló integrált rendszer, a másik projekt tematikája A xilóz konverzió kulcsenzimének molekuláris optimalizálása. Biorektor a xilóz transzformálására. vissza Gábor, Egyed, Péntek, Keszeg: a BBTE magyar vezetői sem nyitottak Transindex.ro 6:35; 20.10.2005 Egy szerkesztőségünkbe juttatott mai közleményben Gábor Csilla, a BabesBolyai Tudományegyetem bölcsészkarának tagozatvezető dékánhelyettese, Egyed Emese, a magyar irodalomtudomán yi tanszék vezetője, Péntek János, a magyar és általános nyelvészeti tanszék vezetője és Keszeg Vilmos, a Magyar néprajz és antropológia tanszék vezetője közös álláspontot fogalmaz meg egy esetleges megamagyar tanszék létrehozásának gondolatáról és a kolo zsvári tüntetés kapcsán kialakult helyzetről. A közleményben ez áll: 2005. október 5én keltezett levelében Dr. Salat Levente tagozatvezető rektorhelyettes felkérte a Bölcsészettudományi Karon működő három magyar tanszék vezetőit, kezdjék el az egyezteté seket a tanszéki munkaközösségekben egy, a három tanszéket magába foglaló Magyarságtudományi Kar létrehozása érdekében. (Számunkra nem volt teljesen új ez a javaslat, mivel tanszékeink korábban már kaptak erre vonatkozó ajánlatot: első alkalommal, több min t tíz évvel ezelőtt, az akkori oktatási minisztertől, 1998ban pedig az RMDSZ az önálló egyetem körüli vitában fogadtatott el az akkori kormánnyal egy ilyen lehetőséget.) A javaslattal kapcsolatban a tanszékek a következő álláspontra jutottak: 1. Az elmú lt évben tanszékeink egyöntetűen a három önálló kar létesítése mellett foglaltak állást, és ebben véleményünk nem változott. Ez a mostani javaslat viszont nem értékelhető úgy, mint a nagyobb önálló karok irányába tett lépés, mivel a jelenleg is önálló stát ussal rendelkező tanszékeinket emelné csak kari szintre, és ez inkább azt a látszatot keltené, hogy felesleges a további fejlesztés. Tanszékeink és az általunk képviselt szakok szakmailag semmit nem nyernének, nem kerülnének közel a rokonterületekhez: a tanárképzéshez, a történelemhez, a művészettörténethez, a filozófiához, a szociológiához, az újságíráshoz. A magasabb szintű önállóságon kívül az önálló bölcsészettudományi karnak ez volna az igazi értelme. A kis kar viszont csak újabb, felesleges falakat emelne az egyetem jelenlegi szétszabdalt struktúrájában. 2. A továbblépést elengedhetetlenül fontosnak tartjuk a magyar tagozat erősítésében, fejlesztésében, ez az ajánlott lépés viszont csak látszateredményt hozhatna, amely protokollárisan és szimboliku san javítana helyzetünk külső és belső megítélésén, valóságosan azonban eltérítene bennünket azoktól a többször megfogalmazott, megerősített céloktól, amelyek a színvonalas oktatást és a biztos fejlesztést szolgálják. Az önálló magyar tannyelvű állami eg yetem kérdésében, amely a 2005. október 17 – 18i tüntetésen került ismét a figyelem középpontjába, az a határozott álláspontunk, hogy az erre vonatkozó jogos igényt senki vitathatja el, és a tüntetéshez való jogot sem. Mint ahogy az oktatóknak és a hallgató knak ahhoz is joguk van, hogy kritikus véleményt nyilvánítsanak a magyar nyelvű oktatás helyzetéről. Az elmúlt másfél évben azonban még az egyetem magyar tagozatának vezetése sem mutatott kellő készséget a dialógusra, a folyamatos konzultációra. Egyszer sem teremtette meg annak lehetőségét, hogy a magyar oktatók
