Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-03
24 Szerb körökben zokon vették az Európai Parlament múlt heti határozatát, amely elmarasztalja Belgrádot a vajdasági magyarok elleni incidensek miatt. Mladjan D inkic pénzügyminiszter tegnap kijelentette: a határozat túl élesen fogalmaz, és nem felel meg a tényállásnak. Mint állítja: a javaslatot beterjesztő strasbourgi magyar képviselők nem sokat törődtek az igazsággal. Vuk Draskovic Szerbia és Montenegrói külüg yminiszter pedig az EP bírálatait elhárítva a koszovói szerbek nemzeti és emberi jogai megsértésének kivizsgálására szólította fel az európai képviselőtestületet. Az egyik legismertebb belgrádi politikai elemző, Dusan Janjic, az Etnikai Viszonyok Fóruma n evű civil szervezet vezetője bírálja Vojislav Kostunica kormányfőnek azt a gyakorlatát, hogy a színfalak mögött alkudozik a kisebbségi vezetőkkel, viszont nem tesz semmit annak érdekében, hogy a strasbourgi képviselőket megismertesse a "valós helyzettel". Janjic szerint a határozat miatt "még csak ezután fog csattani az ostor Szerbia hátán", hiszen akadályok gördülhetnek az uniós csatlakozás elé, kiéleződhetnek a nemzetiségi viszonyok, és a külföldi befektetők is elkerülik majd az országot. Az elemző úgy lá tja, hogy valójában Kasza József és Ágoston András, a horvát kisebbség részéről pedig Bela Tonkovic a fő mozgatói a Szerbiaellenes akcióknak, míg a kisebbségi nemzeti tanácsoknak nincs sok beleszólásuk. vissza Beláthatatl an út előtt áll az uniós tagságra készülő Törökország Magyar Hírlap 2005. október 3. Szerző: Rockenbauer Nóra A török uniós csatlakozásról évtizedek óta húzódó vita tavaly decemberben látszólag nyugvópontra ért . Együttes erővel győzködték az uniós kül ügyminiszterek Ausztriát lapzártakor, hogy engedjen szabad utat a török csatlakozási tárgyalások mai megnyitásának. A britek még az előtt döntésre akarják bírni Bécset, hogy hétfőn kiderülne: a hágai bíróság jelentésével megnyitjae az utat Horvátország sz ámára az EUtagfelvételi tárgyalások megkezdéséhez. A török uniós csatlakozásról évtizedek óta húzódó vita tavaly decemberben látszólag nyugvópontra ért, amikor a tagállamok egyhangúan úgy döntöttek: ha Ankara teljesíti az EU szabta feltételeket, akkor 2 005. október 3án megkezdik vele a csatlakozási tárgyalásokat. Csakhogy miután az uniós alkotmányt leszavazó franciák és hollandok körében sokan igen hangosan bírálták a törökök csatlak ozásának lehetőségét, és a közvéleménykutatások is azt mutatták, hogy az uniós polgárok többsége ellenzi ezt, a politikusok közül többen megrettentek. Ankara pedig ürügyet is szolgáltatott, amikor az unióval korábban a vámunióról kötött szerződésének hatá lyát csak úgy volt hajlandó kiterjeszteni a tíz új tagállamra, hogy közölte: a ciprusi szállítóhajókat és – repülőgépeket továbbra sem engedi be az országba, és nem hajlandó hivatalosan elismerni a szigetországot. Utóbbit többen ekkor a tárgyalások megkezdé sének feltételéül szabták. Csakhogy az EU elnöki feladatait ebben a fél évben ellátó britek – a török tagság talán legelkötelezettebb hívei – kemény diplomáciai offenzívával elérték, hogy végül Ankarának elég legyen Ciprust a tárgyalások lezárása előtt eli smernie. Megakadt a kerék Az utolsó pillanatban mégis újabb kavics került a gépezetbe: csütörtökön Ausztria bejelentette, hogy csak akkor adja áldását a tárgyalások megkezdésére, ha azok célja nem egyértelműen a teljes jogú tagság, hanem lehetséges alt ernatívaként szerepel a különleges partneri kapcsolat is. Ez utóbbit viszont Ankara határozottan visszautasítja, s Recep Tayyip Erdogan kormányfő közölte: inkább végleg hátat fordítanak Európának, mintsem elfogadjanak egy ilyen megoldást. Erdogan azonban t egnap délelőtt optimista volt, s az osztrák kancellárral történt telefonbeszélgetésére hivatkozva közölte: Bécs engedni fog. Persze a tárgyalások megkezdését a tagállamok egy része is csak a nyitott végű jelző miatt fogadta el, abban reménykedve, hogy az előreláthatólag tizenöt évig elhúzódó alkudozásokon még sok minden változhat. A franciák pedig már be is jelentették, hogy a felvétel ratifikációjáról népszavazást tartanak. Mivel a csatlakozási szerződést minden országnak ratifikálnia kell, akár egy állam is megakadályozhatja annak életbe lépését – akárcsak az alkotmányos szerződés esetében. A török ügy színe és visszája Európa viselkedése mögött a török tagság hatásainak összetettsége áll. A támogatók és az ellenzők ugyanazokat a tényeket előnyként és hátrányként is értelmezhetik. Törökország például rövidesen nyolcvanmillióra növekedő népességével az EU legnagyobb tagállama lehet. Ekkora ország csatlakozása még erősebbé teheti az EUt, a fiatal munkaerő pedig friss vért hozna a kontinens öregedő társa dalmába. Ankara ugyanakkor a legbefolyásosabb döntéshozóvá lépne elő, és a jobb megélhetést kereső törökök eláraszthatnák a régi tagállamokat. A török gazdaság
