Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-13
18 Ennyivel kevesebb jut nekünk, de az is előfordulhat, hogy már nettó befizetőként is hozzá kell járulnunk a költségekhez. Magyarország csatlakozásakor még reális elvá rásnak látszott, hogy egykét évtized alatt legalább alulról megközelítsük a nyugateurópai jóléti államokat. A további keleti bővítés egyre kevesebb és kevesebb forrást ad erre. A"szociális Európa" eszméje máris ezer sebből vérzik: sok tíz millió, félfeud ális körülmények között élő anatóliai paraszt integrálása esetén lényegében értelmét vesztené. Törökország csatlakozását két hatalom, az Egyesült Államok és NagyBritannia szorgalmazza leghatározottabban. (Nemrég az iraki elnök is állást foglalt Törökorszá g uniós tagsága mellett: hamarosan talán ők is bejelentkeznek tagnak.) Aligha véletlenül. Törökország NagyBritannia mellett az USA másik legstabilabb szövetségese. Így a török csatlakozás esetén az Európai Unió nyugati és keleti szárnyán egyaránt az ameri kai érdekek érvényesülnének. Mindez még egyértelműbbé tenné azt, hogy stratégiai kérdésekben Washington dönt és Európa szófogadóan követ minden amerikai döntést. A török tagság a "szociális Európa" álmát végképp eltemetve lényegében szabadkereskedelmi övez etté fokozná le az Európai Uniót, ami régi célja a neoliberális amerikai és brit politikának. Törökország és esetleg Ukrajna felvétele még jobban elszigetelné Oroszországot, s így a legnépesebb európai nemzet vagy egyre mélyebb válságba süllyedne, vagy Ázs iában lenne kénytelen szövetségeseket keresni magának. A fenitek alapján máris sejthető, hogy személy szerint nem vagyok Törökország teljes jogú tagságának a híve. Az esetleges csatlakozás minden előnye elérhető lenne a különleges partnerség intézménye révén is. Annyi friss török munkaerőt fogadhatna az Európa i Unió, amennyit csak akarna, s annyi támogatást adhatna Törökország felzárkóztatására, amennyit csak bírna. Összehangolhatná Ankarával kül- és biztonságpolitikáját, a terrorizmus elleni harcot, a környezet és a kulturális értékek védelmét. Éppen csak megm aradna a lehetősége arra, hogy szabályozza ezt a kapcsolatot. A teljes jogú tagság esetén a jelenlegi demográfiai trendek mellett Törökország válna az EU politikailag leghatalmasabb erőközpontjává. Ettől kezdve sok tekintetben nekünk kellene hozzá alkalmaz kodni. Megkérdezte erről valaki az európai társadalmakat? Demokratikus szavazás formájában nem. A közvéleménykutatások egybehangzó eredményei szerint ugyanakkor az európai emberek többsége tart a török csatlakozástól. Franciaországban az alkotmánytervezet elutasításában döntő szerepet játszott a török csatlakozásról való félelem. Ennek kapcsán sokan idegengyűlöletet emlegettek, pedig a "nem"kampányt a baloldali pártok és szakszervezetek vezették. Rendkívül káros és ostoba csúsztatás rasszizmussal vádolni mindazokat, akik valamilyen okból ellenzik Törökország teljes jogú tagságát. Vajon arabgyűlölő lenne az, aki nem helyeselné Egyiptom csatlakozását az unióhoz? Antiszemita, aki szerint Izrael fontos partner, de semmiképp sem tagjelölt? S vajon Hitler oroszg yűlöletének egyenes követője mindenki, aki nem tartaná jó ötletnek Oroszország uniós tagságát? Nyilvánvalóan nem. A török tagság ellenzőivel szemben a keresztény fundamentalizmus, netán a rasszizmus vádja durva általánosítás. Akadhat, akinek ostoba előítél etei vannak a törökökkel szemben, de a különleges partnerség és a teljes jogú tagság előnyeinek mérlegelése része a normális demokratikus vitának. Éppen az jár el antidemokratikus módon, aki lehetetlenné teszi e vitát, s az emberek megkérdezése nélkül dönt Európa jövőjéről. Múlt hétfőn az EU vezetőinek a csúcsértékezletén a brit elnökség a beszámolók szerint a modernkori diplomáciában páratlan keménységgel verte keresztül a csatlakozási tárgyalások megkezdését Törökországgal. Egyedül Ausztria ellenkezett eg y ideig, de hajnalra őt is leszerelték. Az elképesztően kemény brit támogatás pontosan jelzi, kinek az érdekét szolgálná a török tagság. Több nyugati ország kormánya és vezető kormánypártja sem ért egyet a teljes jogú török tagsággal, de végül mégsem merte k ellene szavazni. Az Európai Unió sajnos súlyos demokratikus deficittel működik. Magyarország egymagában nem mehet szembe az elképesztő nyomással, s nem vétózhatja meg Törökország tagságát. A "szociális Európa" álma, amely miatt a magyar baloldal oly elsz ántan küzdött hazánk uniós tagságáért, a törökök nélkül is halványulóban van. Az EUtagságnak ugyanakkor nincs alternatívája. Hazánknak ezért az áll érdekében, hogy a török csatlakozásig minél több támogatást szerezzen meg, minél jobban felzárkózzon a nyug ati színvonalhoz és minél inkább használja ki a tagság előnyeit. A török és az esetleges ukrán csatlakozás után az EU soha többé nem lesz az, ami valaha volt. Alapvetően geostratégiai szövetséggé változik majd, amelyben a szociális, környezetvédelmi és kul turális értékek szükségszerűen háttérbe szorulnak. A következő egymásfél évtizedet kell felhasználnunk arra, hogy az Európai Unió eredeti értékeiből - szolidaritás, a kevésbé fejlettek támogatása, az infrastrukturális különbségek kiegyenlítése - minél töb bet kapjunk. Ehhez olyan nemzeti konszenzusra lenne szükség, amelyben egyes ellenzéki pártok képviselői nem a közös magyar álláspont gyengítésén dolgoznak, ahol az adófizetők pénzéből működő bank vezetői nem jelentik fel külhonban saját kormányukat, s aho l az égető gazdasági és közigazgatási reformokat nem fúrja meg ellenzék és koalíciós partner, ezernyi kamara, civil mozgalom, botrányt hajhászó kereskedelmi médium és egyéb szervezet. Ha
