Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-08
10 Fischer méltatásában bátor külügyminiszternek és európai gondolkodású miniszterelnöknek nevezte a kitüntetettet, aki vezető és pozitív szerepet játszott a 8090es évek magyarországi átmenetének a nehéz időszakában. Az ál lamfő megemlékezett arról, hogy Horn Gyula külügyminiszterként Alois Mock akkori osztrák alkancellárral és külügyminiszterrel együtt vágta át szimbolikusan a vasfüggönyt a két ország határán. Horn Gyula a kitüntetést megköszönve hangsúlyozta, hogy Aus ztria támogatása nélkül kudarcot vallottak volna a magyar erőfeszítések. Méltatta az Ausztria és Magyarország közötti kapcsolatok jelentőségét, az európai egyesülés eredményeit, és hogy kulturális értelemben a kontinens világhatalom. vissza Egy látogatás margójára Magyar Hírlap 2005. október 8. Szerző: Makai József A szerbiai (vajdasági) kisebbségellenes incidensek egy frusztrált, kiábrándult és helyzetét szinte kilátástalannak megélő társadalomban következnek be Hé tfő este Szerbia elnöke láthatóan csalódottan vett részt a látogatása alkalmából rendezett követségi fogadáson. Munkatársai nem hivatalosan a kiábrándultság okát is elmondták: Boris Tadic feltételezte, a vajdasági etnikai alapú incidenseket is megemlítik b udapesti tárgyalásain, ám arra nem számított, hogy ez szinte minden más témát lesöpör az asztalról. A szerb elnöknek és magyar vendéglátóinak tárgyalásain természetesen más témákról is szó volt, ám azok gyakorlatilag elsikkadtak a magyar fél nyilatkozatai ban. A hétfői nap végére úgy tűnt (és ez kedden sem sokat változott), mintha Budapest azért rendelte volna magához Tadicot, hogy leteremtse. A probléma ott kezdődik, hogy nem feltétlenül a megfelelő személlyel keménykedtek.Természetes, hogy Magyarországot aggasztja a vajdasági helyzet (akkor is, ha nem feltétlenül látja át teljességében az ottani állapotokat). Az is, hogy a magyar kormány szót emel a Vajdaságban élő magyarok érdekében. Ám ezúttal sikerült a potenciálisan legjobb szerbiai szövetségessel ke ménykedni. Nem biztos, hogy megérte. Tadic Szerbia elnökeként már többször kiállt a vajdasági magyarok mellett, ám a végrehajtó hatalom nem az ő kezében van: pártja nem tagja a kormánykoalíciónak (sőt most vonul ki a parlamentből). Tadic nem csak szavakban kész támogatni a magyarokat: a helyhatósági választások után pártja Szabadkán elállt az óvástól, így a város élén maradhatott a magyar polgármester – ha a vitatott körzetben megismétlik a voksolást, nem kizárt, hogy ma a demokraták vezetik a vajdasági mag yarok számára kulcsfontosságú várost. Tadic azért jött, hogy a szerb – magyar (meglehetősen semmilyen) kapcsolatok fejlődjenek. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy sikerrel járt: hétfő este Tadic úgy nézett ki, mint aki alig várja a látogatás végét, és utána jó ideig elkerüli Budapestet. Nézzük a z ügyet máshonnan: azt sem a vajdasági magyar politikusok, sem az Európai Parlament képviselői nem állítják, hogy a kisebbségellenes kilengések mögött a belgrádi kormány állna. Ez fontos mozzanat: a volt Jugoszlávia területén (is) minden nagy etnikai össze tűzés központi akarat és előkészítés következménye volt. A Vajdaságban előforduló incidensek egyedi jellegűek, és hátterük sem pusztán valamiféle sovinizmus (s nyilvánvaló az is, hogy a helyi magyar politikusok is igyekeznek politikai tőkét kovácsolni az e setekből). A szerbiai (vajdasági) kisebbségellenes incidensek egy frusztrált, kiábrándult és helyzetét szinte kilátástalannak megélő társadalomban következnek be. Öt éve bukott meg Slobodan Milosevic rendszere: a változások jelentősek ugyan, de a lakosság számára nem elég gyorsak. A roppant magas munkanélküliségi rátán és az általános pénzhiányon túl meglehetősen bonyolult a politikai helyzet: nem csupán valamiféle szerb – magyar súrlódásról lehet beszélni, hiszen a szerb politikai erők konfliktusa is intenz ív. És akkor még nem említettük a vajdasági autonómia miatti – időnként fölerősödő – szerb – szerb szembenállást. Szerbia gazdaságilag és politikailag még mindig bizonytalan, nehezen stabilizálódó ország. Egyedül, külső segítség nélkül nehezen küzdi le probl émáit. A Vajdaságban még semmi helyrehozhatatlan nem történt. Politikusok és szakemberek egyetértenek, hogy az igazságszolgáltatás határozott fellépésével párhuzamosan futó helyi programokkal visszaállítható a bizalom a különböző nemzeti közösségek között . Arról nem is beszélve, hogy a befektetések, a munkahelyteremtő programok – ha minden közösség részesedik a javakból – szintén enyhíthetnék a feszültséget. Ám a bizonytalanság nem vonzza a befektetéseket. A helyzet és a viszonyok normalizálása Magyarorsz ág érdeke. Ennek előfeltétele, hogy a szerbiai politika felismerje a problémát, majd hajlandó legyen fellépni a jelenség ellen. Belgrád az elején nem figyelt az incidensekre. Azóta – nyilván a külső nyomásra is – már elismeri, hogy vannak gondok, de ez a m egoldáshoz
