Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-08
5 A VMNT, kezdve a megalakulásától, egész sor rossz lépést követett el, másrészt viszont semmit sem tett a vajdasági magyarok életére nézve lényeges kérdésekkel kapcsolatban. A Tanác s ilyen magatartása a magyar nemzeti közösség rendkívül széleskörű elégedetlenségéhez vezet. Józsa László a VMNT elnökeként nem hallatta a hangját a nemzeti jellegű kilengésekkel kapcsolatban, amikor pedig politikai nyomást gyakoroltak rá, azt mondta, hog y a nemzeti tanács és ő ebben nem illetékesek. A magyarországi tankönyvek behozatalának kérdése mindmáig nincs rendezve. A hatalom mindhárom szférájának (igazgatás, igazságszolgáltatás, közszolgálatok) intézményeiben a foglalkoztatottak nemzetiségi összeté tele mind rosszabb. Nem oldódott meg a magyarittabéi és a tordai általános iskolák kérdése. A törökbecsei községi hatalom, a törvényes rendelkezéseket megsértve, állandóan újabb okokat kigondolva, nem akarja felállítani a község nevét két nyelven feltüntet ő táblákat. Szabadkán továbbra sem adnak ki kétnyelvű, a magyar nyelv helyesírási szabályainak megfelelő anyakönyvi kivonatokat. A VMNT és elnöke évek óta semmit sem tettek a vajdasági magyar nemzeti kisebbség munkaképes része általános műveltségének javít ása érdekében. Most pedig, mindennek a betetőzéseként, egész sor ígéret után, hogy ez nem fog bekövetkezni, a VMNT és elnöke az egyetlen magyar nyelvű napilapot egyszerűen kiszolgáltatták a Vajdasági Magyar Szövetségnek és személyesen Kasza Józsefnek. Az , hogy a VMNTt csupán egy párt – a Vajdasági Magyar Szövetség – tagjaiból állították össze, e párt politikai monopóliumához vezetett a vajdasági magyarok egész közössége számára fontos kérdéseket illető döntéshozatalban. Ez különösen az Újvidéken megjelen ő Magyar Szó napilap, a Szabadkán megjelenő Hét Nap hetilap és a Képes Ifjúság ifjúsági lap alapítói jogainak az átvétele alkalmával mutatkozott meg. E lapok alapítója a Vajdasági Képviselőház volt, ám – a VMSZ, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Demok rata Párt vezetőinek egy elvtelen megállapodását követően – a Vajdasági Képviselőház (2004. június 29én) az alapítói jogokat átruházta a nem legális és nem legitim VMNTre. A Tanács munkájában olyan gyakorlatot vezettek be, hogy a Tanács napirendjére ker ülő kérdéseket az ülés előtt megvitatja „a VMSZ frakciója”, és ezekre vonatkozó álláspontokat fogad el, amelyek – a szigorú pártfegyelem alkalmazásával – szavatolják a kétharmados többséget, és így a Tanács határozataivá válnak. Az, hogy a határozatokat té nylegesen még a Tanács ülése előtt (a VMSZ szavazógépezete által) meghozzák, a Tanács „demokratikus” jellegéről árulkodik. A legutóbbi példa erre a Tanács 2005. szeptember 23ai ülése, amikor a Tanács, ellentétben a vajdasági magyarok érdekeivel, amelyek számos polgár reagálásában, de az öt újvidéki civil szervezet – e levél aláírói – által, és a vajdasági magyarok másik három, a Tanács munkájában nem részt vevő pártjának (VMDK – Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, VMDP – Vajdasági Magyar Demokrata Párt, VMPSZ – vajdasági Magyar Polgári Szövetség) tiltakozásában is kifejezésre jutottak, határozatot hozott a Magyar Szó Kft. „további átszervezéséről”, és a napilap szerkesztőségének ugyanolyan elnevezéssel való átköltöztetéséről Újvidékről Szabadkára. E miatt a VMNT egyes tagjai már benyújtották a lemondásukat, és további lemondások is várhatók. Mivel a döntést sürgősen és minden demokratikus szabállyal ellentétesen hozták meg, megalapozottan gyanakszunk Józsa úr őszinteségében és jó szándékában, s nem z árjuk ki annak lehetőségét, hogy igen gyorsan bekövetkezik a Magyar Szó újvidéki hivatali épületének a privatizálása, átengedve talán a nagy vagyoni értéket szabadkai, budapesti vagy belgrádi üzletemberek valamilyen konzorciumának, méghozzá a piaci értékné l jelentősen kisebb áron. Sajnos, nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a miniszter vagy a minisztérium úgy ítéli meg, hogy a szerbiai hatalom közvetlenül érdekelt a VMNTnek éppen az ilyen munkájában. Az ilyen lehetőségre utal bennünket Józsa László m agatartása is, amelyet a Magyar Szó feldarabolására és szétköltöztetésére vonatkozó döntés meghozatalakor tanúsított. Nem demokratikus, diktátori lépései, a demokratikus eljárás szabályainak alkalmazására vonatkozó legelemibb követelések mellőzése (a dönté shozatal előtt nem engedélyezte, hogy nyilvánosan ismertessék az álláspontjaikat azok, akik ellenezték a Magyar Szó feldarabolására vonatkozó döntést), továbbá a miniszternek vagy a minisztérium képviselőjének azon érdektelensége is, hogy jelen legyen a Ma gyar Szóra, az egyetlen szerbiai magyar nyelvű napilapra vonatkozó döntéshozatalnál, arra jogosít fel bennünket, hogy úgy véljük, maga az állam is megrövidíti a vajdasági magyarokat az objektív tájékoztatáshoz való jogukban.
