Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-06
29 elfogadni a tömegpusztító fegyverek terjedéséről szóló dokumentumot" – tájékoztatta az újságírókat a kormányfő szavairól Somogyi Ferenc külügyminiszter. Kofi Annan és Gyurcsány Ferenc találkozóján sz ó volt a koszovói és a Balkántérségről, ahol – mint a magyar kormányfő kiemelte – különösen érzékenyen vetődik fel az emberi és a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának a szükségessége. A magyar kormányfő később ellátogatott a Park East zsinagógába, ah ol részt vett a zsidó újév, a rós hasana alkalmából tartott sófárfúváson, a kosszarvból készült kürt ünnepélyes megszólaltatásán. A vendéglátó, Arthur Schneier főrabbi Bécsben született, anyai ágon a nagyapja magyar volt. Schneier főrabbi a felekezetek köz ötti kölcsönös türelmet hirdető Lelkiismeret Felhívása Alapítvány vallásközi szervezet elnöke. Később a magyar kormányfő vezető üzletemberekkel ebédelt, majd Amerikában dolgozó fiatal magyar szakemberekkel találkozott. A nap csúcspontját az jelentette, ho gy Gyurcsány Ferenc megnyitotta a New Yorki új Magyar Kulturális Intézetet a délmanhattani Sohóban. vissza MH/MTI Jó ötlet, apró szépséghibával - Álláspont Magyar Hírlap, október 6. A nemzeti vízum olyan, mint a szauna: jó, de a legjobb mégis abbahagyni. Például azért, mert eljön a pillanat, amikor már nincs szükség rá. De ettől nyilván messze vagyunk, nagyon is: egyelőre ott tartunk, hogy januártól lesz ilyen vízum, s ha egykét szomszédunk, elsősorban Ukrajna á llapotát nézzük, valószínűleg marad is – sajnos sokáig. A nemzeti vízum tehát jó, bár nyilván akadnak majd olyanok, akik szerint kevés: mert nem nemzetiségi alapon jár, így nem lehet kiváltságnak tekinteni románokkal, ukránokkal, szerbekkel stb. szemben; mert kérelmezni kell és megindokolni, amire jöhet nemleges válasz is; mert igazolni kell hozzá a lakhatási és megélhetési feltételek teljesülését; mert nem ad munkavállalási lehetőséget; de legfőbbképpen azért, mert nem kettős állampolgárság. Legyünk azonb an megértők, az indulatokon, amelyeket egyesek a Kárpátmedencében gerjesztettek kettős állampolgárság ügyben, nem lehet egyik pillanatról a másikra túl lenni. Ehhez türelem kell és sok gesztus, bár nyilván jobb lett volna némi józan előrelátás – például n emzeti vízum egy évvel ezelőtt, gesztusként és tényleges lehetőségként, szemben egy bizonytalan realitástartalmú vággyal. Mindegy, legalább most eljutottunk idáig, innen kezdve már csak abban kell bízni, hogy a jó szándékú lépés nem vezet nagy botrányokho z. Mert az addig még rendben van, hogy a külügyi tárca egyeztetett a kérdésről az Európai Unióval, az viszont már aggasztó, hogy a szomszédok csak a tegnap átadott külügyi jegyzékekből tudták meg: állampolgáraik egy része január első napjától könnyebben ut azhat az EUba, mint a többiek. És lehet arra hivatkozni, hogy nemzeti hatáskörbe tartozó kérdésről van szó, a szomszédos országok állampolgárai közötti megkülönböztetés pedig nem etnikai alapú, a vízum mellett a "nemzeti" szó azonban önmagában is elegendő lehet (és sajnos nagy valószínűséggel az is lesz) újabb – ezúttal (is) leginkább a határon túli magyarok ellen irányuló – indulatok gerjesztésére. Úgy látszik, a döntés előkészítői, meghozói erre nem gondoltak. Lehet, hogy súlyos nemtörődömségből, esetle g amatörizmusból fakadóan, netán egyfajta gőgből – tulajdonképpen mindegy. A lényeg az, hogy sokat árthatnak vele ennek az amúgy tényleg jó lépésnek. Izzadunk tovább. n vissza Statuált példaképek Magyar Hírlap, október 6 . Haynaunak csak a végrehajtott ítélet után kell beszámolnia a császárnak. Hogy az csóválhassa a fejét, s mégse kelljen kegyelmet adnia. Haynau majdnem jól számított, amikor kijelentette: egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon. Az 1849 utá ni száz évben csak egy forradalom volt, az őszirózsás, hetven évvel az ő példát statuáló vérengzései után. Aztán meg csak 56ban, persze nem azért, mert a magyar nép addigra elfelejtette "szigorú és igazságos" ítéleteit – éppen hogy nem felejtette el – , ha nem azért, mert megint elviselhetetlen volt az élet, az elnyomás. Szadista és – súlyosbító körülményként – ostoba diktátorok képzelik csak azt, hogy példastatuálással nevelni lehet a népet. Nem lehet. Ha nincs forradalom, nem azért nincs, mert az előzőt kí méletlenül megtorolták. Sőt: akikkel példát statuálnak, gyakran példaképek lesznek. Pedig Haynau minden bizonnyal komolyan gondolta, hogy képes gyökerestül kiirtani a gazt. Milyen különös, hogy Haynau akkoriban azt írja egy levelében, hogy boldog és elége dett nép lakta Magyarországot, és csupán a lázadók hoztak rá vért, halált és nyomorúságot. Ötvenhat eltiprói sem értették, miért
