Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-06
14 A zsinagóga rabbija, Arthur Schneier Bécsben született, anyai ágon a nagyapja magyar volt. 1939. szeptember 1jén menekültként Magyarországra ment, ahol 1946ig tartózkodott, majd visszatért Bécsbe, és onnan a következő évben érkezett az Egyesült Államokba. Schneier főrabbi a felekezetek közötti kölcsönös türelmet hirdet ő Lelkiismeret Felhívása Alapítvány vallásközi szervezet elnöke. vissza Nemzeti vízum január 1jétől Szomszédpolitika Népszabadság • Munkatársunktól • 2005. október 6. Díjmentesen kérelmezhető nemzeti vízumot vezet b e Magyarország január 1jétől, amely többszöri beutazásra jogosít, valamint három hónapnál hosszabb tartózkodást tesz majd lehetővé mindazok számára, akik a magyar nyelv gyakorlása, a kulturális identitás megőrzése, tanulmányok folytatása és családi kapcso latok ápolása céljából kívánnak nálunk tartózkodni. Az érintett államok egyelőre tanulmányozzák annak a jegyzéknek a tartalmát, amelyben a nemzeti vízum intézményének létrehozásáról tájékoztatja a külügyi tárca a nem EUtag szomszédok: Ukrajna, Szerbia é s Montenegró, Románia és Horvátország hatóságait. Várható, hogy a nemzeti vízum bevezetésével kapcsolatban kétoldalú konzultációkra is sor kerül a következő hetekben az érintett kormányokkal. A nemzeti vízum meghonosítása része a Gyurcsánykormány nemzeti felelősségvállalási programjának. Az EU jelezte, hogy nincs kifogása a nemzeti vízum ellen, mivel az ügy Brüsszel szerint nemzeti hatáskörben van. Hírek szerint az unió egyik magas rangú tisztviselője e hónap végén az ügyről Budapesten is tájékozódik. vissza A szégyenen túl Népszabadság • Papp Sándor Zsigmond • 2005. október 6. Valahol meg lehet érteni Vasile Blaga román belügyminiszter látványos erőlködéseit. Az ország imázsát folyamatosan rontja a milliósra becs ült illegális román feketemunkás rémképe. S minden bizonnyal a brüsszeli döntéshozók sem feledték még el a NyugatEurópából különgépeken hazatoloncolt koldusokat, tolvajokat, prostituáltakat. De maguk a román turisták is - köztük az erdélyi magyarok - sa ját bőrükön tapasztalhatták a róluk elterjedt rossz hír mindennapos következményeit: a határátkelőkön, ahol jóval nagyobb figyelmet szenteltek a román útlevélnek, vagy az áruházakban, ahol cseppet sem diszkrét feliratok hívták fel a figyelmet a románok áll ítólagos enyveskezűségére. Róluk terjedt el a később úgyahogy cáfolt bécsi hattyúevés. Tavaly francia nagyvárosok körüli román cigánytáborok bűntettei borzolták az idegeket, mint ahogy azt is nehéz feledni, hogy az angol közkincsnek számító Victoria Beckh amet is román segédlettel kívánták elrabolni. Az illegális migráció megfékezése tehát nem csupán a román kormány, hanem minden román állampolgár húsbavágó érdeke, már ha jól kívánja érezni magát a vágyvavágyott Európában. Kérdés persze, milyen áron. Egy előre azonban úgy tűnik, senki sem kívánja megfizetni az imázsjavítás költségeit. Botrányt váltott ki a nyáron bevezetett szigorítás, amikor a kilencvennapos tartózkodást meghaladó "nyaralásból" visszatérő román állampolgárok útlevelét tartották vissza a h atárokon. Az akkori rendelet szerint addig nem is kapták volna vissza az érintettek az úti okmányt, amíg nem igazolták volna a kinntartózkodás törvényességét. A szigorítás újabb változatával kísérletezett október elsején a román belügyminiszter, csak most fordítva: kiutazáskor kellett volna igazolni, hogy nem lopni, koldulni indulnak a polgárok. Hanem szívesen látják, meghívták őket. Akár a szomszédba is. A kitört botrány után a belügyminiszter ezt is kénytelen volt viszszavonni, holott a szigorítás mellett némi enyhítést is becsempészett a rendeletbe: az addigi napi ötven euró helyett már csupán harmincat kellett volna felmutatni a kiutazóknak. De hiába, hiszen a meghívó és szállásfoglalás abszurditása elnyomott minden, a rendelet szükségszerűségét alátámas ztó észérvet. Sőt, az erről való vitát, diskurzust is ellehetetlenítette. Abban viszont szinte mindenki egyetért, hogy a kellőképpen át nem gondolt szigor csupán demonstrációnak jó, a probléma gyökeréig nem jut el. Sem a családjukat feketemunkával fennta rtókat, sem a bűnszövetkezetekbe tömörült koldusokat nem rettenti el az adminisztratív akadály. Túl nagy a tét ahhoz. A demonstrációra viszont nagyon szükség lenne, hiszen a román kormány a csatlakozás lehetséges csúszása miatt kénytelen a stréber diák sze repét magára ölteni. Ott is jelesre felelni, ahol talán az átmenőjegy is megfelelne. Ráadásul ő tudja a
