Reggeli Sajtófigyelő, 2005. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-09-24
5 Kazatsayt egy évvel ezelőtt még az előző, az olasz Romano Prodi vezette EB idején hallgatták meg, s hat forduló után esett rá a választás. Új tagállamból érkező szakemberké nt hogyan fogadták a karrierjüket évek vagy akár évtizedek óta Brüsszelben építő nyugateurópai eurokraták? - kérdezem. - Semmiféle elzárkózást, ellenérzést nem tapasztaltam - feleli, elismerve: "persze próbálkoztak, felmérték, hogy mennyire vagyok terhelh ető, megvannake a szükséges ismereteim". A szakma itt is a szakma ugyan, de a bábeli közeg mindenképpen új: az EB hivatalos munkanyelve az angol, a francia és a német, ami a gyakorlatban sokszor csak az első kettőt jelenti. Kérdésemre Kazatsay - akinek a fő idegen nyelve a legtöbb magyarhoz, s általában az új tízekből érkezőkhöz hasonlóan, az angol - érzékelteti, hogy a franciában van még kapaszkodnivalója. - A francia nyelvi hatás erősebb itt, mint ahogyan azt otthonról láttuk. Az apparátus régi tagjai között széles körben használatos a francia, s annál inkább az, minél magasabb beosztásban dolgozik az illető - mondja. Interjúnk után a főigazgatóhelyettes éppen Dublinba repül, ahol immár "ő lesz az Európai Bizottság." Amit ott mond, azt "Brüsszel" üzeni . - Az elején ezért nem árt óvatosabbnak lenni, nem érdemes túl sok utazást vállalni. Hiszen nem hibázhatok, csak teljesen felkészülten mehetek el egy konferenciára - mondja. Kihívás, megmérettetés - ez a két szó többször elhangzik beszélgetésünk során. Ezen a szinten már nem az előléptetés a fő hajtóerő - csak egy lépcső van feljebb, az is épphogy , hanem maga a feladat. Mint más interjúalanyok is mondják, hosszú államigazgatási tapasztalat után is - Kazatsay esetében például tizenöt év - eljöhet a pill anat, amikor az ember az új feladatot, erőpróbát keresi. S tegyük hozzá - kerülve a tisztogatás szót , az eurokraták háza táján a politika még csak nem is sepreget, a kinevezések határozatlan időre szólnak. Magyarán mondva: aki akar, nyugdíjig marad, legf eljebb a belső mobilitási szabályzatnak megfelelően időnként területet kell váltania. A javadalmazás is más. Szolgálati autó egyáltalán nincs, s mobiltelefon is csak igazgatói szinten, illetve attól felfelé jár, de a fizetések igen vonzóak. Nemcsak a fel ső vezetőknél: az EUalkalmazottak általában is hajlamosak eltanácsolni egymást attól, hogy mondjuk a belga fogorvosnál elárulják munkakörüket. Akkor ugyanis többet kér esetleg. A kiemelt felső vezetői kategóriákban havi több millió forintnak megfelelő eur ót lehet keresni. Ami Kazatsay Zoltánnak tizenöt, Herman Jánosnak harmincegy. Mint Magyarország éppen távozó NATOnagykövete - s egyben az Északatlanti Tanács állandó képviselőinek rangidőse - azt mondja, "nagyon nehéz döntés" ennyi év után otthagyni a a Külügyminisztériumot, s élete második munkahelyére átnyergelnie. Az egykori külügyi szóvivő, athéni nagykövet, majd közigazgatási államtitkár október első napján költözik át Brüsszel Evere kerületéből, a NATOközpontból az EUnegyedbe, ahol a külkapcso latokért felelős főigazgatóságon lesz a helyettes vezető főtanácsadója. Ez a poszt apparátus irányításával nem jár együtt, lényegében önálló munkakör. A mintegy háromnégyszáz jelentkező közül kiválasztott Herman szakterülete az új európai szomszédságpolit ika lesz, ami a többi között olyan, magyar szempontból kulcsfontosságú régiókra terjed ki, mint Ukrajna vagy a Balkán. - Számomra fontos, hogy ez a terület nem szakít el a hazai szakmai közegtől, amelyben eddig éltem - mondja Herman. A nagykövet úgy véli: egész diplomáciai pályafutása nyomhatott a latban a kiválasztásakor, s az is előny lehetett nála, hogy a meghatározott "minimumnyelveknél" (angol, francia) jóval többen járatos. Siegler András olyan időpontban, péntek kora este fogad, amikor a hazai mini sztériumokban a portás már rég leoltogatta az égve felejtett villanyokat. Titkárnője is "csak" kétszer szakítja félbe az interjút: hétfőig Xszel mindenképp egyeztetni, Y dossziét pedig feltétlenül láttamozni kell. Siegler a kutatási főigazgatóság (ez az e gyik legnagyobb, mintegy kétezer fővel) egyik igazgatója, a nemzetközi, azaz EUn kívüli tudományos együttműködésért felel. A hazai közéletben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) elnökhelyetteseként, majd - különböző posztokon - a tudományszer vezés, a kutatásfejlesztés (K+F) korábbi első számú vezetőjeként ismert. Mint említi, az innovációs pénzalapról szóló, illetve a kutatásitechnológiai innovációs törvény előkészítésében vette ki otthon a részét. Siegler márciusban érkezett, s ő az egyet len interjúalany ebben a riportban, aki elárulja: Brüsszelből keresték meg, hogy jelentkezzen. Öt fordulóban, 210 jelentkező közül választották ki. A kutatási főigazgatóhelyettesi beosztást is megpályázta - az azonban egy szlovén kollégának jutott. Most m integy kilencven fő, négy főosztály munkáját irányítja. A többi közt az EU tudományosattaséhálózata - Az Egyesült Államoktól Indián és a KözelKeleten át Japánig - tartozik ide. - Ezt az igazgatóságot tavaly hozták ismét létre, így jórészt nem a készbe ül ök bele, hanem
