Reggeli Sajtófigyelő, 2005. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-09-01
29 Szatmáriék ügye szorosan kapcsolódik a magyar és a román belpolitikához. A férj Kolozsváron született 1968ban, szülei köztiszteletben álló tanáremberek. A fiatalember 1 992ben a Romániai Kereszténydemokrata Pártban kezdett politizálni, egy időben a párt vezetőségi tagja volt, s politikai ellenfelei szerint aktívan hozzájárult ahhoz, hogy a párt önfeladással a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) platformjává vált. Állítólag Szatmári ezért kapott állást az RMDSZ ügyvezető elnökségén, ahol 19941996 között a szövetség sajtóirodáját vezette. 1995ben az RMDSZ kisparlamentjének, a Szövetségi Képviselők Tanácsának tagja lett, 1997ben pedig Markó Béla elnök külpolitikai tanácsosa, akit utóbb egyre erőteljesebben bírált a szövetség platformjai egybetartását célzó, egyensúlyozó politikája miatt. Úgy vélte, az elnök aránytalanul sok kompromisszumot vállalt annak érdekében, hogy az RMDSZen belül vele szemben álló reformtömö rülés (ebből nőtt ki később a Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester vezette erdélyi Magyar Polgári Szövetség) ne szakadjon ki a szövetségből. 1998ban megnősült: felesége, Ildikó - aki Magyarországon szerzett fizikusi diplomát - a román oktatási minisz térium nemzetiségi ügyekkel foglalkozó osztályán dolgozott. Nemsokára az asszony szülei áttelepedtek Magyarországra, lányuk és vejük 2000ben követte őket. Szülőföldjén Szatmárit - főképpen a képviselők tanácsában mondott beszédei és az általa alkalmanké nt kiadott szatirikus lap miatt - az RMDSZ Tőkés László református püspökhöz kötődő szárnyával, illetve a reformtömörülésbe csoportosult Fideszbarát erdélyi fiatalokkal élesen szemben álló személyként tartották számon. Ismerői szangvinikus, vélt igazáért a végsőkig küzdő emberként jellemzik, ám éppen e tulajdonságai okán Erdélyben sokan értetlenséggel fogadták állítólagos beszervezésének a hírét. Szatmári szerepe a 2002es magyarországi választások után megváltozott, ami összefügg azzal, hogy a négy "Fide szév" alatt Erdélyben az Orbánkormányhoz közel állók anyagilag látványosan megerősödtek, miközben egyre bonyolultabbá is vált az anyaországi pénzügyi források, pályázatok elnyerése. Így kapóra jött Markóéknak az immár kitelepedett Szatmári házaspár. Ildi kót a kormányváltás után az akkoriban az oktatási tárca politikai államtitkáraként tevékenykedő Hiller István mellé delegálták (formálisan "figyelmébe ajánlották") mint erdélyi összekötőt, a férjnek pedig kiadták a feladatot: szervezze meg az RMDSZ budapes ti irodáját. Ugyanakkor mindketten - ezt Erdélyben legalábbis így látják - távolról sem a román állam, hanem főképpen az RMDSZ érdekeit tartották szem előtt. A leendő botrány első jelei akkor mutatkoztak, amikor az Orbánkormány távozását követően az erdél yi és a magyarországi sajtóban egymás után láttak napvilágot olyan cikkek, amelyek az erdélyi Fideszközeli csoportok által megszerzett magyarországi támogatások felhasználását firtatták. Erdélyben többen is azt gyanították, az Orbánkormány idején kisziv árgott magyar közpénzek egy része kézenközön magyar magánzsebekbe folyt vissza. Amikor az RMDSZhez közel álló Erdélyi Riport nagyváradi hetilap 2003. szeptember 4én közölte, hogy Szász Jenő egyik alapítványa 40 millió forintnak megfelelő lejt számolt el az Illyés Közalapítvány felé egy szakértői felmérés szerint legfeljebb 8 milliót érő (egyébként elidegeníthetetlen) ingatlan székelyudvarhelyi megvásárlására, Szász pert indított. Az újság azonban írásos bizonyítékokkal állt elő, s utóbb nyert is. Szászék környezetében ekkor kezdték el szajkózni, hogy a dokumentumokat a lap csakis a közalapítványtól vagy a HTMHtól szerezhette be. Ezt követően kezdtek el kerengeni az első információk arról, hogy Szatmáriék kémek lehetnek. Ha hittek benne, ha nem, az RMDSZnek előbbutóbb meg kellett válnia Szatmáriéktól. A romániai magyar politikai viszonyokat ismerők szerint aligha véletlen az időzítés: Markó éppen a romániai parlamenti választások és a kettős állampolgárságról szóló tavaly decemberi magyarországi népszav azást követően engedte el a házaspár kezét. Az RMDSZ hivatalosan most úgy érvel, nem lett volna helyénvaló, ha a román miniszterelnökhelyettessé avanzsált Markó - akit a Cotidianul amúgy az egykori állampárti titkosszolgálattal, a Securitatéval való együt tműködéssel is hírbe hozott - bizalmasa Budapesten közfunkciót tölt be. De az sem zárható ki, hogy Szatmáriék menesztését az akkorra már az MSZPvel - a népszavazási kampány okán - ellentétbe került és a Fidesz közeledését elfogadni látszó Markónak Orbánék ezt támasztották a békülési csomag egyik mellékes feltételéül. Akárhogyan is, tény, a romániai magyar sajtóban a kémbotrányról a legtöbb bennfentes információt az a kolozsvári Krónika szolgáltatta, amelynek nagyváradi bejegyzésű kiadócégében fő részvényes Veres Lajos budapesti jogász, Orbán Viktor Fideszelnök jó ismerőse. A kémügy további elvarratlan szála Szatmári állítólagos bizalmas kapcsolata Verestóy Attila szenátorral, aki a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI) ellenőrző parlamenti bizottság tagja. Cs akhogy a szenátornak ettől még nem feltétlenül kellett tudnia a házaspár beszervezéséről. A külföldi kémkedést Romániában ugyanis nem a SRI, hanem
