Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-05
12 Nincs könnyű dolga a fideszes agitprop rés zlegnek, ha hűen követni akarja vezérét. Lám, Schmidt is bajba került, ezért az epeömlés - érvelés helyett. Összevissza idézi MSZPs politikusok megnyilvánulásait a tavaly decemberi népszavazással kapcsolatban, de nagyvonalúan eltekint attól, amit Kövér Lá szló Zentán kibökött a Fidesz valódi álláspontjáról, mikor "felelőtlen, eleve bukásra ítélt és semmilyen hasznot nem hozó kezdeményezésnek" minősítette a referendumot. Nem idézi fel, miként utasította el Orbán még kormányfőként a kettős állampolgárság gond olatát, miként minősítette korábban az aláírásgyűjtés kezdeményezését "súlyos nemzetbiztonsági kockázatnak" - folytassam? Emlékszünk. A népszavazás jókora bukás volt a Fidesz számára, s azt lehetett hinni, megértették az üzenetét: az emberek többsége nem k ér a sérelmi nacionalizmusra alapozott, érzelmek felkorbácsolására építő "nemzetpolitikából". Schmidt azt írja, tanulni kellene kudarcainkból. Bizony. 2. A módszerről. Ha volna túlvilág, Révai József elégedetten dörzsölhetné a tenyerét. Schmidt írását lá tva ráismerne az egykori Szabad Nép eljárására. (Hm, utódpártiság...) A recept egyszerű: végy egy velejéig hamis állítást, éppen azt, amit igazolni akarsz, tekintsd cáfolhatatlan ténynek, majd ugyanezt a módszert folytatva kapcsolj hozzá bármit, ami alkalm asnak látszik konstrukciód igazolására. Logikai hibák ne zavarjanak, a gondolatmenet lukas részeit töltsd ki gyűlölködéssel. A letiprandó ellenséggel szemben bármilyen hazugság megengedhető. Schmidt írásának még a látszólag legerősebb állítása is feltűnő manipuláció. A Benesdekrétumokkal kapcsolatban idézett szövegről van szó, amelyből azonnal kitűnik, hogy Gyurcsány Ferenc nem a magyarok kitelepítésével szemben volt közömbös, hanem a csehnémet vitába nem akart miniszterelnökként beleszólni. Zavarja ez szerzőnket? Ugyan kérem! Idézéstechnika kérdése az egész. Schmidt kiindulópontként leszögezi, hogy az MSZP utódpárt. Majd hozzáfűzi, hogy önként vállalta Kun Béla és Rákosi örökségét, nem határolódott el tőle, mint ahogy az 56os forradalom leverésétől s em. Majd "bizonyítja", hogy a szocik a mai napig mást sem tesznek, mint a "nemzetre rontó" erők mundérját védik. Teljes abszurditás a cikk alaptézise: a szerző úgy tesz, mintha a szocialisták azért háborodtak volna fel, mert Orbán bántotta szegény Kunt és Rákosit. Mintha az lenne a céljuk, hogy őket mentegessék. Elképesztő hazugság. Tézise "igazolására" hetethavat összehord a Terror Háza sorsától a népszavazásig, a leninizmushoz való ragaszkodástól a tőről metszett liberalizmusig. Bizony, Schmidt Mária a szélsőjobb jobbszélének hagyományát követve gond nélkül veszi egy kalap alá az egymással diametrálisan szemben álló kommunizmust és liberalizmust is. Remek kép az Állam és forradalmat bibliaként forgató, vérgőzös leninista, mellékállásban lízingelt nagytő késről, amint éppen Kun és Rákosi örökségét teszi "a fél ország kötelező tehertételévé". Vajon miért teszi? Erre a nemzetrontó magatartásra van kódolva genetikailag? Vagy ez azért túlzás, amint Orbán Viktor is mondta? (Csak az a fránya metakommunikáció ne volna oly árulkodó.) Ma már a jobboldali politológusok között is nagyon ciki az MSZP utódpártiságát ideológiai és politikai örökségként értelmezni. Schmidt történészként nyilván tudja, hogy az 1989es rendszerváltó Magyarországon milyen körülmények magya rázták október 7én az MSZPnek azt a (tévesnek bizonyult) döntését, hogy a kommunista párt politikai örökségét elvetette, de a törvényes és békés átmenet szempontjára való tekintettel a jogutódlást vállalta. (Ha nem tudná, szívesen elküldöm erről szóló ta nulmányomat.) Talán elgondolkodhatna, miért jelentette ki a Kun Bélás, rákosista örökséges, büdöskomcsi utódpártról Antall József pár nappal a köztársaság kikiáltása előtt: "az MSZP nélkül nincs és nem is lehet stabil, a nemzet érdekét szolgáló koalíció". Esetleg nemzetileg megkonzultációzhatná Pozsgay és Szűrös elvtársaival, miért nem vállalták a radikálisabb szakítást. Ha ezzel végzett, utánanézhetne a tényeknek, elolvashatná (tudom, hóbortos ötlet) az MSZP elmúlt 15 évben közreadott programjait és dokum entumait, mérvadó megnyilvánulásait a nemzeti kérdésről és a közelmúltról, hogy ne csak koncepciósan válogatott kijelentéseket idézzen. Aligha találna olyan melegszavú méltatást a Kádárrendszerről, mint amilyet mostanság Orbán Viktor megenged magának. A f őigazgató asszony intenzív árnyékbokszolással legyűrte az általa kreált fantomot - jó mulatság volt. 3. Schmidt Mária ezúttal nem a törzsközönségének szánta cikkét. Ha nekik írta volna, a Magyar Nemzetben közli. Ám ő most az aljas, gerinctelen, nemzetáru ló MSZPsek által megtévesztett derék baloldali választóknak üzent. Nem rejtette véka alá, kinek az üzenetét közvetíti. Szinte a szemem előtt látom Orbánt, amint nemcsak fél, hanem egész országban gondolkodik... Kár, hogy semmi más nem jut az eszébe, mint a hatalomszerzési technikák bővítése.
