Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-27
4 szemben méltatlanul járt el. A levél a szövetség diktatórikus irányítására példaként említi „az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalában használatos titkosszolgálati és kommunista módszereket, a mindennapi megaláztatást és az alkalmazottak irán ti krónikus bizalmatlanságot”. Szatmári tehát 2000ben búcsút mondott az RMDSZ vezetésének, és a következő években sajátos belső ellenzéki pozíciót foglalt el a teljes romániai magyar közösség képviseletére igényt tartó vezetéssel és az egyre inkább önál lósuló jobboldali szárnnyal szemben. 2001 őszén az SZKT ülésén Markó szemére vetette, hogy „elvtelen engedményeket tesz a szövetség egységét fenyegető Reform Tömörülésnek és Tőkés Lászlónak”, továbbá „nem teszi szóvá a nemzetközi fórumokon a Fidesz ’négy éves aknamunkáját’, mely az RMDSZ legitim vezetőségének a megdöntésére irányul”. Magyarmagyar kapocs Szatmári Tibornak az RMDSZ vezetéséhez való újbóli közeledése egybeesik a szövetség és az erdélyi, illetve a magyarországi jobboldal szakításával. A z Orbánkormány bukása után felgyorsult a Tőkés László és Szász Jenő köré csoportosuló RMDSZszárny kiszorulása a szövetségből; 2003ban a radikálisok az Erdélyi, illetve Székely Nemzeti Tanácsba, 2004től pedig a Magyar Polgári Szövetségbe (MPSZ) tömörült ek. Szatmári a magyarországi kormányváltás időszakától töltötte be Budapesten az RMDSZ irodavezetői („nagyköveti”) tisztségét; a következő évtől formálisan is a szövetség külügyi tanácsosa lett. Arról, hogy az RMDSZen belül Markó vagy a kiváló román üzl eti és politikai kapcsolatairól ismert Verestóy Attila szenátor emberének tekinthetőe inkább, megoszlanak a vélemények. A Transindex szerint „nem igazolt, ám közbeszéd tárgyát képező értesülés”, hogy Szatmári Tibor “Verestóy Attila embere” lenne. Verestóy , aki ma a román titkosszolgálatok működését felügyelő bizottság tagja a törvényhozásban (1996tól 2000ig a testület elnöki tisztségét is betöltötte), a mai napig nem kívánatos személynek minősül magyarországi jobboldali körökben. 2002 és 2004 között „B udapesten nem volt olyan esemény, amelyről az RMDSZ vezetése Szatmári Tiboron keresztül ne szerzett volna azonnal tudomást” – értékelte a „nagykövet” tevékenységét egy, az RMDSZ belső ügyeire rálátással bíró forrásunk. "A leghatékonyabb lobbista" Több, egymástól független informátorunk megerősítette, hogy Szatmári Tibor és Ildikó a Medgyessykormány időszakában rálátással és „a lehető legnagyobb befolyással” bírt a magyar kormány határon túli politikájának minden elemére. Abban a Hírszerző minden kormán ypárti és fideszes forrása egyetért, hogy a magyar kormány és az RMDSZ kapcsolata fölötti „totális kontrolljukat” sohasem a román állam, hanem mindig az RMDSZ érdekeinek megfelelően használták fel. Arra a Hírszerző több, egymástól független forrása is fel hívta a figyelmet, hogy Szatmári kapcsolatai elsősorban a határon túli ügyekkel foglalkozó MSZPvezetőkkel és az SZDSZszel voltak kiemelkedően jók; a Külügyminisztérium vezetésével azonban végig kifejezetten hűvös viszonyban volt. Szatmári érdeklődésünkre erre azt mondta, hogy a külügyi vezetéssel nem volt kapcsolata. "Minden magyarországi parlamenti pártban voltak politikusok, akikkel jó kapcsolatokat alakítottam ki; de kétségtelenül akadtak olyan helyzetek, amikor tevékenységem nem nyerte el az összes p arlamenti párt tetszését" - ecsetelte magyarországi kapcsolatait a Hírszerzőnek Szatmári Tibor. Medgyessy – valószínűleg a „nemzeti közép” politikájának határon túli meghosszabbításaként – rendkívül nagyvonalú volt a kormányával gyakorlatilag egyedül korr ekt kapcsolatokat ápoló határon túli magyar szervezettel szemben; a támogatások megszerzésében és elosztásában a Szatmáriházaspár kulcsszerepet játszott.
