Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-25
25 a Fideszkabinet utolsó időszaka, sem az MSZPSZDSZ kormány elmúlt három éve nem tekinthető sikertörténetnek; az utóbbi ügyben pedig lehetetlen kialakítani a hőn áhított „nemzeti egységet”. „Középhatalmiság”: eltékozolt realitás Magyarország – egy s tabil középeurópai együttműködés részeseként és az uniót saját világpolitikai céljainak alárendelő PárizsBerlin tengellyel szembeni angolszászközépeurópai szövetség oszlopaként – könnyen válhatott volna Európa meghatározó tényezőjévé. Ám a MedgyessyGyurcsány kormány elszalasztotta, hogy határozottan állást foglaljon az Európai Unió előtt az elmúlt években jelentkezett legfontosabb kérdésekben, az iraki háború vagy a kétsebességes Európa ügyében, valamint az Unió reformjáról szóló franciabrit vitában . Medgyessy Péter előbb aláírta a háborút támogató – főképp középeurópai – országok állam- és kormányfőinek a transzatlanti szolidaritás mellett kiálló nyílt levelét; majd gyorsan közeledni kezdett az aláírókat megfeddő Chirac francia államfőhöz, 2003 v égén már a francianémet tengelyben látva Európa megerősödésének kulcsát (lásd: Mert ez a realitás Magyar Narancs 2003. december 18.). Gyurcsány Ferenc pedig sosem árulta el egyértelműen, hogy az iraki háború európai balközepet is megosztó kérdésében Ton y Blair vagy a spanyol csapatokat Irakból hazarendelő Zapatero spanyol kormányfő álláspontját osztjae. Az utóbbi években sűrűn jelentkező konfliktushelyzetekben tanúsított határozott kiállás nélkül nehéz lesz a megosztott Unió bármely csoportosulása szá mára megkerülhetetlen szövetségessé válni. Az ellenpélda Lengyelország és Románia, ahol – a hazainál törékenyebb politikai egyensúly ellenére – a kormányok egyértelmű álláspontja az atlanti kapcsolatok és Irak kérdésében, valamint a kétsebességes Európa gondolatának visszautasítása az Unión belüli pozíciójukat is megerősítette. Lengyelország az uniós játszmák (időnként hektikusan viselkedő) kulcsszereplője; Románia egyelőre „csupán” az Egyesült Államok legfontosabb balkáni szövetségese, de EUfelvétele ut án könnyen az uniós döntéshozatal kulcsszereplőjévé is válhat. Ha viszont Magyarország vezetői úgy beszélnek hazánk középhatalmiságáról, hogy közben ódzkodnak minden bátor, akár a magyar közvélemény rosszallását is vállaló külpolitikai lépéstől, akkor ne m tesznek mást, mint visszatérnek a szépemlékű Országimázs Központ nagy álmodásainak és jól csengő, tartalmatlan frázisainak világába. Nincs közösség A határon túli magyarok „félresiklott” ügyében még nehezebb lesz az államfő és a miniszterelnök felada ta: tavaly decemberben éppen az bizonyosodott be, hogy ez ügyben a közeljövőben lehetetlen „nemzeti konszenzust” kialakítani. A magyar közvélemény egy kisebbsége – másfél millió ember – a december 5i népszavazáson egyetértett a magyar állampolgárság kiter jesztésével; csaknem ugyanannyian viszont nemet mondtak erre. Az eredménynek köszönhetően az ügy kétségkívül „félresiklott”. A terület elismert szakértőjeként Sólyom László joggal említette, hogy „a jogban is vannak találmányok, vannak nagy felfedezések, és máris léteznek olyan jogi újdonságok, amelyek arra figyelemmel is születtek, hogy a magyarság határokkal van szétszabdalva”. De vajon miként képzeli az államfő bármiféle „jogi találmánnyal” áthidalhatónak a decemberben egy ostoba népszavazási kérdés, illetve a jobboldal Trianontraumára és a baloldal xenofóbiára építő kampánya nyomán az anyaországi közvéleményben keletkezett szakadást? Ha valamit világosan megmutatott december 5e és az arra született határon túli reakciók, az az, hogy nincs nemzeti konszenzus a határon túli magyarok és az anyaország kapcsolatai ügyében.
