Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-23
11 4. Etatizmus kontra államellenesség. Az etatizmus sok mindent és mindenkit jellemzett a huszadik században : New Deal, fasizmus, szociáldemokrácia, bolsevizmus mind etatista volt, bár másmás céllal és eszközökkel. A forradalmi szocializmus antietatista volt és maradt. Akárhányszor került a proletariátus a hatalom közelébe, mindig az önigazgatás (munkástanácsok , nemzeti bizottságok) valamilyen spontán formáját alakította ki. A szociáldemokrácia és a bolsevizmus történelmi hivatása volt, hogy ezeket az ismétlődő kísérleteket (1917- 19, 1945, 1956, 1968, 1980) leverje. A Szovjetunió a hivatalos nevében viselte azt (szocialista tanácsköztársaság), ami nem volt. (És persze valódi szövetség se volt.) Ma az egyenlőségnek a tőkeuralom körülményei közötti egyetlen, habár drága és nem hatékony lehetőségét (az állami újraelosztást) támadja az egész politikai establishment, többnyire az adócsökkentés jelszavával. Az uralkodó os z tály különféle (jobb- és "bal"oldali) csoportjai persze nem az állami kompetenciák szűkítését, a bürokrácia leép í tését, a rendőrállami vonások gyomlálását szorgalmazzák, csak a "szociális állam", a " jóléti állam" egyenlősítő, mobilitást serkentő, keresletet élénkítő, munkahelyteremtő, növekedést ösztönző, a kirekesztettek pozitív diszkr i minációját megvalósító funkcióira fáj a foguk. A mai jobboldal viszont az államnak a magánéletet irányító, a ku l túrá ba, sajtóba, magánéletbe, erkölcsökbe való represszív és hierarchikus beavatkozást szolgáló, enyhén korporatista és féltotalitárius oldalát erősítené - persze főleg csak szavakban. Be fogja érni néhány szalonrasszista és homofób tévéműsorral. 5. Szolidari tás kontra individualizmus. A mai magyarországi jobboldal habzó szájjal támadja a modern individualizmust. Ugyanakkor a közösségi szol i daritás minimumát se tanúsítja, amikor a kirekesztettek, elesettek, magatehetetlenek, szerencsétlenek társadalomba inte grálásáról van szó. A jobboldal csak a keményen dolgozó, fegyelmezett, vallásos, többgyermekes fiatal közé p osztályi (s amit nem mondanak ki: fölső osztályi) családok előmenetelét támogatja. Nem óhajtja, hogy mindenféle cigánygyerekek és prolikölykök járjanak ivadékainak tömjénillatú iskolájába. Voltaképpen nem is az individu a lizmust, hanem az autonómiát és a no nkonformizmust utálja. A "baloldal" ma elvi híve az individualizmusnak. Talán kicsit több benne a részvét, meg talán kevésbé képmutató, de viselkedése a munkanélküliekkel, a kilakoltatottakkal, a menekültekkel, a romákkal szemben nem különb vetélytársaiéná l. Az önfönntartó polgár (e kisebbség) gondolati, morális és politikai autonómiáját többre tartja, mint a jobboldal, s ez becsülendő. Ez persze polgári vonás, nincs benne semmi szocialista. A szegény népek iránt - a szomszédban, a volt Szovjetunióban és a harmadik világban - semmiféle együttérzés és rokonszenv nem látszik rajta. A jobboldalt ebben a sovinizmusetnicizmusrasszizmus akadályozza; amikor a Magyar Nemzet (tárgyilag helyesen) a Nyugat közelkeleti, ázsiai és afrikai politikáját támadja, ebben az Amerikaellenesség és az Izraelellenesség vezeti, nem a színes népek iránti szeretet. 6. Szabadságjogok kontra biztonság. Ebben persze valamelyest a balközép áll jobban (pl. a parlamentarizmust inkább tiszteletben tartja), de a médiap o litikában, a szól ásszabadság kérdéseiben (eltérő előítéletekkel), a "jogállamiság" fejlesztésében a különbségek árnyalatnyiak. Az összes jelentősebb irányzatok hajlandók ezért vagy azért (muszlim terrorizmus, neonácik, az éj leple alatt beszivárgó, rejtélyes Szilágy megyei vendégmunkások stb.) azonnal betiltani mindazt, ami épp eszükbe jut, igazoltatnának mindenkit és mindent, ami mozog, és bekameráznák a nagymamáék solymári telkén a rusztikus kis budit is. Ideológiai különbségek vannak, s itt a balközépen előnyére mutatkoz ik némi szabadelvű hatás: le g alább elvileg nagyobb itt a lelkesedés a tolerancia, a pluralizmus, a véleményszabadság, a magánélet sérthetetle n sége tekintetében, enyhébb az értelmiség iránti (azért még föllelhető) gyűlölet, lényegesen kisebb a tekintélyelv ű ség, nincs vezérkultusz stb. Ezek helyes, ám tisztára polgári vonások, nincs bennük semmi sajátlagosan baloldali, pláne szocialista. A keleteurópai jobboldal félfeudális eredete, korporatívautoritárius múltja - csupa helyi jelle g zetesség - játszik szerep et ebben a szereposztásban, nincs benne semmi szükségszerű. 7. Kapitalizmus kontra antikapitalizmus. A kapitalizmust a jobboldal, a szélsőjobboldal (és a szélsőjobboldalba egyre inkább beleolvadó thürmeristaneokommunista pártocska) szidja a leghevesebbe n. De hát ennek nagyobb a füstje, mint a lángja. A jobboldal retorikai antikapitalizmusa (amelyben néhány nemzeti bolsevista köz- és hírlapíró őszintén hisz, vesztére) még csak a külföldi "karvalytőke" korlátozására se volt jó. Inkább a polgári autonómiago ndolat szabadelvű változata fáj a fiúknak, épp olyan lelkes komprádorok, mint álszocdem vetélytársaik. Amit az ortodoxdogmatikus neoliberál i sok antikapitalistaetatista csökevénynek látnak a szocialistáknál, az csak afféle "azért Kádár apánk alatt se volt olyan szörnyű, na". A szoclib értelmiségnél a piaci parancsolat abszolútsága ugyanazt a szerepet tölti be, mint annak idején (időnként személyesen is ugyanazoknál a szereplőknél) a hazánk területén ideiglenesen állomásozó (szovjet) Déli Hadseregcsoport. " Nem lehet másként." "A fölszabadulás: ábránd, felelőtlenség, utópia, értelmiségi hasfájás."
