Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-22
19 aztán, ha szerencsénk van, javunkra döntenek és támogatást adnak. Legyünk tudatában annak, hogy európai mércével mérve középhatalom vagyunk. Van beleszólásunk abba, mi tö rténik az unióban, hogy mi történhet az unióban. Igaz, hogy az Európai Unió döntéshozatala nem eléggé demokratikus, de használjuk ki az itthoni demokráciát annak meghatározásában, hogy mit kell képviselnünk Brüsszelben. Vajon elegendőe, hogy a magyar parl ament csupán tájékoztatást kap a kormánytól, de ami a legfontosabb, vajon nem baje, hogy a magyar érdekképviseletek, a civil szervezetek oly kevéssé hallatják hangjukat az európai ügyekben? Miért kellene nekünk nemzetközi kérdésekben mindig csak alkalmaz kodni, mintát követni? Tanuljuk meg István királytól, hogy képesek vagyunk önálló hozzájárulásra, önálló teljesítményre Európa és a világ dolgaiban. Igenis előállhatunk olyan megoldásokkal, amelyek talán szokatlanok, de amelyek a mi problémáinkra vannak sz abva és aztán türelmes munkával elismertethetjük őket. Valóban mi részesei vagyunk a nemzetközi jog jogrendjének, és kötelezettjei vagyunk az európai jognak. De mégis új egyensúlyra van szükség, egyrészt a megszokott mintákhoz való alkalmazkodás, másrészt pedig a jól megalapozott saját kezdeményezések között. És igen, ezzel a határon túli magyarok ügyéről is szólok. Az ő magyar állampolgárságuk fájdalmasan félresiklott. És ez nem maradhat így! Megoldást kell találnunk, annak tudatában, hogy ez nem puszta jogi kérdés, hanem politikai is. Én egész életemben a jog fejlődését kutattam, azt miként születnek új jogi megoldások, aztán miként terjednek, miként ismerik el őket. Higgyék el nekem a jogban is vannak találmányok, vannak nagy felfedezések, és máris léte znek olyan jogi újdonságok, amelyek arra figyelemmel is születtek, hogy a magyarság határokkal van szétszabdalva. Például ilyenek az anyaország jogai, határon túli nemzetrészei azonosságának fenntartásában, amely máris a nemzetközi elismerés útján van. De ismétlem: ez nemcsak jogi kérdés. Azok a magyarok, akik több mint nyolcvan éve más államban élnek, ismerik az ottani viszonyokat. De mit tudunk mi, az anyaország népe szomszédjainkról? És fájdalmas megkérdezni: mit tudunk az ott élő magyarságról? Pedig pus zta érzelmi alapon könnyen tévútra jutunk. Meg kell ismerni szomszédjainkat, az ottani magyarokat ahhoz, hogy békességes megoldást találjunk. Így tudjuk csak belátni, mi az, ami sértheti, ami jogosan sértheti az ottani népek érzékenységét, és mi az, ahol n em engedhetünk a magunk igazából. És aztán kellő tudással és empátiával nyugodtan nézhetünk Európa szemébe, amikor új megoldásokat javasolunk. Az intelmek mellett István törvényeit szokták a leggyakrabban emlegetni. Ezekről tudjuk, hogy a korabeli Európa legemberségesebb törvényei voltak, és az is tudnivaló, és talán a legfontosabb, hogy István király képes volt betartatni e szigorú, de igazságos törvényeket királyságában. Emiatt, a mai szóval úgy mondanánk jogbiztonság miatt, mint feljegyezték, tömegek v ándoroltak be Magyarországra, és találták is meg a boldogulásukat nálunk. Ma a jogbiztonságot, az emberek jogait az alkotmány garantálja. Az emberi jogok érvényesülése Magyarországon olyan kincs, amelyet őriznünk kell. Egy pillanatig nem szabad engednünk e zekből a jogokból. Az emberi jogokat csak akkor szabad korlátozni, ha az állam bebizonyítja, hogy ez a korlátozás elkerülhetetlen. Kitágult világunk megteremtette a maga globális veszélyeit. Ilyen a terrorizmus. Ez ellen védekezni minden ország létérdeke. Ellene fellépni minden ország kötelessége és joga. Ez azonban nem vezethet arra, hogy a szabadságjogokat a szükségesnél nagyobb mértékben korlátozzák. Új egyensúlyt kell teremteni az önvédelem, másrészt pedig a jogok megőrzése között, olyan egyensúlyt, ame ly nem megy túl a valódi szükségen, és amely valóban alkalmas arra, hogy ellássa a védelemnek a feladatát. Könnyű az emberek biztonság igényére, a bennünk rejlő félelemre alapozva elfogadtatni a szabadságjogok korlátozását. Szomorú tapasztalataink is vanna k erről. Én azonban azt mondom, az önbecsüléshez az is hozzá tartozik, hogy kiállunk jogainkért és megvédjük azokat.912 évvel ezelőtt, pontosan ezekben a napokban László király, akit ma Szent László néven ismerünk, országos gyűlést hívott össze Fehérvárra, és meghirdette, hogy a gyógyulásban reménykedő nyomorultak is jelenjenek meg. Ekkorra István tisztelete már országos méretűvé vált és gyakran a boldog jelzővel említették nevét. De az egyházi előírások szerint a szentté avatáshoz csodára van szükség. A s okaság három napig megtöltötte Fehérváron a templomot, ahol István teste nyugodott. És az augusztus 19ről 20ra virradó éjszaka a lelki feszültség, a nagy várakozás csodálatos gyógyulásokat eredményezett. A tömeg ujjongott, László király az örömtől sírva vitte az oltár elé a bénaságból meggyógyult kisfiút. Így hagyták ezt ránk a régi történetírók. És nemcsak István életének, ennek a történetnek is van üzenete számunkra. A király halála után majdnem 40 évig zavaros, belháborús kor köszöntött az országra, é s amikor László király alatt végre ismét rend lett, nyugalom lett, az emberek hirtelen ráébredtek arra, mit is köszönhetnek István királynak; azt, hogy jövőjüket, biztonságukat, boldogulásukat csakis az ő művére alapozhatják. A magyar nép azt akarta, hogy István a lehető legmagasabb
