Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-19
13 - Ahogy nyilatkozta, "kishibás" törvényekkel nem foglalkozik, azzal törődjenek a civilek, nekik is van joguk az Alkotmánybírósághoz fordulni. Sokan értetlenül is fogadták ezt a kijelentésemet. Pedig arról van szó, hogy az elnöki intézményt járatnám le, ha minden apró sérelemmel, hatásköri szabály be nem tartásával stb. foglalkoznék. Ezt a civilek is megtehetik, s éljenek is ezzel a jogukkal, ha szükségesnek látják a közbelépést. Aztán vannak olyan törvények is, amelyekhez számtalan más paragrafus kapcsol ódik, ezeket módosítja, s ezek mind fontosak az ország "üzemszerű" működéséhez. Ezért aztán a költségvetési törvényt például egy elnök se küldi el az Alkotmánybírósághoz, mert fontos, hogy legyen költségvetése az országnak. Ennyi rugalmasság szükséges. - Ám ha a köztársasági elnök küldi az Alkotmánybírósághoz az általa hibásnak tartott törvényt, akkor azzal viszonylag rövid időn belül foglalkoznak is. Míg ha ezt az egyszerű polgár teszi, akkor soksok évet is várhat, míg beadványa sorra kerül. - Ez sajn os mindenhol így van. Mégis fontos, hogy a civilek kezdeményezzenek, aktívak legyenek, ez a politikusokat is befolyásolja a döntéseknél. Ha az elnök árasztaná el soron kívüli indítványaival az Alkotmánybíróságot, bizony hosszúra nőne a sor. - A szólás- és sajtószabadság az Ön számára közismerten fontos. Mégis úgy fogalmazott nemrégiben, nem hagyja, hogy a sajtó arra kényszerítse, olyan ügyekben foglaljon állást, amelyekben nem akar. Elengedi a füle mellett az ilyen felszólítást. Pedig előfordulhat, hogy a sajtó olyan ügyeket tár föl, amire egy elnöknek oda kell figyelnie. - Nem azt mondtam, hogy nem figyelek oda. Csak azt mondom, magam döntöm el, mikor látom szükségesnek közbelépni. Vajon melyik sajtóorgánum testesíti meg a nemzet egységét? - Miért, sért ő az ilyen felszólítás? - Mindegyik újság a saját politikai irányvonalát képviseli. Lehet, hogy az is egy akció része, hogy felszólítjuk a köztársasági elnököt valamire. Aztán másnap megint lehet írni a folytatásról. Én nem így működöm. Már az elnökségem első napján jött egy ilyen üzenet. Elolvastam, aztán elengedtem a fülem mellett. Amióta elnök vagyok, reggelente rendszeresen átnézem az újságokat. Tehát tudni fogom, miről írnak, s tudni fogom azt is, hogy melyik az az ügy, amire belső meggyőződésből reag álnom kell. - Ez így tényleg szimpatikusabban hangzik, akár módosíthatná is a kategorikus, a sajtó felszólítását eleve elutasító véleményét. - Miért módosítanám? Pontosan fogalmaztam. Tudom, mit akarok elérni, s ehhez mit kell tennem. Se a pártok, se a z újságok ne mondják meg nekem, mikor kell megszólalnom. Nem leszek egyiknek sem az eszköze. - A sajtó az elmúlt időszakban például nagyon sokszor kérte a köztársasági elnököt arra, hogy a politikában uralkodó hadiállapotot próbálja valamilyen módon a sa ját eszközével enyhíteni, megszüntetni. Ebben például bőven maradt még tennivaló. - Lehetséges. De nem hiszek abban, hogy ha az elnök idehívja a négy parlamenti párt frakcióvezetőjét, ahol majd mindenki elmondja a magáét, akkor kitör a béke. Még konkrét ü gyekben - például az alkotmánybíróválasztásban - sem hozott eredményt ez a módszer. Hiszem, hogy az elnöknek van lehetősége változtatni a jelenlegi politizálási stíluson, de ez nem fog a közvetlen, napi ügyekbe való beavatkozással megvalósulni. - Hanem m ivel? - Például azzal, hogy az elnök nagyon következetesen másfajta stílust, másfajta magatartást képvisel, amit előbbutóbb észre fognak venni. Ebben tudok támaszkodni az alkotmánybírósági tapasztalataimra. Bár az egy szakmai testület, de ítéleteivel, kö vetkezetes magyarázataival nagy tekintélyt szerzett.
