Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-19
5 Beindult az élet Kisszelmencen - Átjárhatóvá válik a Nagy- és Kisszelmenc közötti határ MNO 2005. augusztus 19. 0:10 Szeptembertől átjárhatóvá válik a valamikor egy községként élő Nagy- és Kisszelmenc közötti határ, ám az ukrán oldalon élő idősebb emberek szerint drága lesz a szlovák vízum, így hiába élnek a határátkelő szomszédságában. A fiatalok azonban örülnek, és remélik, hogy élet költözik a faluba. A hatvan évvel ezelőtti draszti kus határvonást követően az ungvári járási kistelepülés gyakorlatilag halálra lett ítélve. A szovjet időkben építkezni sem volt szabad a településen, elegendő iskolás gyermek híján a helyi iskolát is bezárták. Miután lebontották a valamikor közpénzen épült , előbb iskolának, majd rendelőnek és kultúrháznak helyet adó épületet, a kicsiny római katolikus templomon kívül nem maradt középület a faluban. A közigazgatásilag Palágykomoróchoz tartozó kistelepülést évtizedekig elkerülte a modernizáció, nem véletlen hát, hogy az itt élők körében most szinte csodaszámba megy a sok munkagép és az út mentén dolgozó seregnyi sárgamellényes munkásember ténykedése. Volt, van mit bepótolni a falu egyetlen utcáján és a sorompós határszakasz elhagyatott, gazzal felvert terü letén. Az útépítők hetekig dolgoztak a határhoz vezető közút szélesítésén. Jelenleg a közút javításán, aszfaltozásán dolgoznak Palágykomoróc irányából. Az illetékes szolgálatok ellátták a határátkelőt villanyárammal, kiépítették a telefonhálózatot, az info rmatikai összeköttetést, illetve a falu közvilágítást kapott. (A szelmenciek örömmel újságolták, hogy szabadon tudnak telefonvonalat igényelni, és bárki telefonhoz juthat, aki meg tudja fizetni.) Szeptember első napjaira elkészülnek a szolgálati épületek , kihelyezik a határ- és vámügyőrség munkafülkéit. A szelmenciek egyik szeme sír, a másik nevet. Örülnek, hogy a valamikor egy községként élő Nagy- és Kisszelmenc közötti határ átjárhatóvá válik, és akinek lesz pénze útlevélre, szlovák vízumra, az kerülő nélkül látogathatja a szlovák oldalon élő rokonait, ismerőseit. Másrészt tudvalevő, hogy Kisszelmenc évek óta öregedik, a falut főként idős emberek lakják. Nem titok, a nyugdíjból nem telik drága úti okmányra, vízumdíjra, így sokan szkeptikusak a határátk elő ügyében. Éles Erzsébet nyugdíjas szerint, ha nem adnak kedvezményt a határátkeléshez, egyhamar nem lépik át a határt. Drága a szlovák vízum, így hiába él a határátkelő szomszédságában, nem tudja majd igénybe venni. A fiatalok derűlátóbbak. Örülnek, hog y élet költözik a faluba, remélik a jobbat, és hogy a határátkelő megnyitása gazdasági téren is fellendíti majd a települést. Tény, hogy a faluban máris megugrottak a telekárak, míg korábban ingyen sem akadt gazdája az elüresedett portáknak. Sokan már mo st készülnek a szeptemberi határnyitásra. Miután az ukrán kormány mérsékelte az útlevélkiadás díját, vannak, akik abban bíznak, talán a szlovák állam is ad valamilyen kedvezményt a határ két oldalán élőknek a határátkeléshez. vissza Templomablak Magyar Nemzet 2005. augusztus 19. Szerző: Szepesi Attila Lehetett két éve, kicsit tán régebben is, hogy – tél és tavasz fordulóján – a Felvidéken barangoltunk különösebb cél nélkül, bekukkantva ide, benézve oda. Szürkére koszlott, latyakos hó lepte az országutakat, csak a hegyeken magasodó fenyőkön világított fehéren a hótakaró, ott legalábbis, ahol a kavargó köd látni engedte. Komor hangulat ülte meg a tájat, a rétek fölött varjúcsapatok örvénylettek, jégcsipke csillogott a pata kok partján. Ha néha egyegy faluban vagy kisvárosban kiszálltunk a kocsiból, és sétáltunk egyet a megroskadt szélső házikók közt meg a karakterüket veszített tereken, ahol barokk reminiszcenciájú épületek betonskatulyákkal keveredtek, nem szólva az üzemek ről meg a bányákról – némelyikről nem tudtam eldönteni, működike még vagy bontásra ítélték, csak a felszálló füst meg néhány ődöngő árnyékfigura jelezte egyikbenmásikban, hogy van itt élet – , és miközben róttuk a girbegurba, néptelen sikátorokat, csak ne hezen tudtam elképzelni e vidék korábbi évszázadait,
