Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-18
8 Ha a szerkesztés és lapkész ítés szempontjából csaknem teljesen mindegy, hogy hol van a szerkesztőség, akkor miért baj, hogy részben elköltöztetik a Magyar Szót Újvidékről? Igaz, a kérdést úgy is fel lehet tenni, hogy ha már a szerkesztés és lapkészítés szempontjából mindegy, hogy ho l van a szerkesztőség, akkor miért kell elköltöztetni Újvidékről? A válasz pedig egyszerű: nem szerkesztésről és lapkészítésről van szó. Már régen nem. Tartok attól, még arról sem, hogy a lap közelebb kerüljön fizikailag is olvasóihoz. Valamikor régen egy ik kolozsvári barátom azt ecsetelte, hogy mennyivel jobb helyzetben van a kolozsvári Szabadság a közben már megboldogult bukaresti Romániai Magyar Szónál, mert az előbbi munkatársainak kalapot emel az utcán az olvasó, hogy "jó reggelt szerkesztő úr". Ezzel is lehetne vitatkozni, hogy mennyire jó e "közeliség". De már régen nem is az olvasóról van szó. A székhely részbeni változtatása - a többszékhelyűség - gyakorlatilag a szerkesztőség összetételének változtatását vetíti előre, amely változtatás jórészt m ár megtörtént, illetve zajlik. Fokozatosan azok a munkatársak kerülnek túlsúlyba, akik inkább azokhoz a helyekhez kötődnek, amely helyekkel igyekeznek megszüntetni a Magyar Szó "egyközpontúságát". Ez a fogalom egyébként annyira bugyutácska, hogy aligalig rejti el a mögötte meghúzódó szándékot. Miért lenne kívánatos, hogy egy lapot, mondjuk, ne egy helyen - esetünkben háromon, Szabadkán, Zentán és Újvidéken - szerkesszenek? Nem lenne baj, de nem lehet cél. Mivel is lehetne indokolni? Hiszen ez a lényeget ne m érinti. A Magyar Szó sem nem szabadkai, sem nem újvidéki lap. Hanem "országos" a mi Vajdaságunkban. Ez bizony csorbát fog szenvedni, s ha nem tartanám kissé sértőnek a szót, azt is mondhatnám, hogy a lap vidékiesedik. A tartalmán ennek nyomait már jócská n látni lehet. Mi több: az ezt előidéző koncepció is kivehető. Azzal egyet kell értenünk -- s feltehetőleg a szerkesztőség tagjai is látják -- ilyen létszámmal, csaknem száz munkatárssal újságot nem szabad készíteni. Pláne ilyen szűk terjedelműt nem. A te rvezett elbocsátások ilyen szempontból indokoltak. De vigyázat: milyen elbocsátások? Ez határozza meg ugyanis a lap további arcát, sorsát. Ezt a roppant érzékeny lépést semmiképpen sem lenne szabad arra felhasználni, hogy az Újvidéken elbocsátottak helyét később másutt nemcsak szakmai szempontok alapján válogatottakkal töltsék ki, ami a szerkesztőség politikai felhangolását jelenti, s egy egészen más újságot eredményez majd. Egy médiumnak politikát csinálni, vagy vele politikát csináltatni, bűn, amit nem bo csát meg a hitelesen tájékozódni vágyó olvasó. Itt nem Szabadka-Újvidékellentétről beszélek, hiszen a lapot eddig is szabadkaiak, zentaiak -- Vajdaság minden részéből származó újságírók -- írták. Újvidékiek is. A VMSZ, mint minden párt, azon van, hogy befolyása legyen a napilapra - erre az egyetlenre , de közben úgy nézzen ki, hogy ilyesmiről szó sincsen. Az meg direkt jó neki, ha még szólnia sem kell, s kedvére tesznek. Melyik párt örül annak, ha "saját lapja" megírja azt is, amit esetleg a párt nem v erne nagydobra. Vagy interjúk helyett/mellett tisztességesen elemez is. Ha pedig az újság nem ír meg mindent, akkor az olvasóit csapja be. De kiért is van a médium? A Magyar Szó a vajdasági magyar közvélemény hangja, vagy a pártstruktúráké? E kérdés, tesze m hozzá, csak retorikus. Mindaz, ami most a Magyar Szó körül történik éppen ezt - mondjuk ki: a sajtószabadságot - érinti. Nagyon szeretik hangoztatni, hogy nincs független újság. Jó, nincs. Ahogy nincs teljes szabadság sem. De mégis mindenki törekszik fel é. Így van ez a sajtó szabadságával is. Nem szabad hagyni. Egy másik, ugyancsak politikai kérdés is figyelmen kívül maradt. A Magyar Szó visszavonulása a délvidéki magyar végekről - már magának a lehetőségnek az emlegetése is - elbizonytalanítja az itteni szórványt. Különösen ha még magával is viszi az értelmiség egy részét. De mit is keresne itt a továbbiakban annyi újságíró, ha nincs már valamennyiüket munkába állító szerkesztőség? Egykettőre megkezdődik egy belső elvándorlás. Nem az újságírókról beszélek. Elvándorolni pedig nehéz, hiszen ingatlant kell eladni, k örnyezetet változtatni, a házastársnak munkát találni. De beszélhetnék az újságírókról is, akik még kényszerítőbb hatásoknak vannak, lesznek kitéve. Mi lesz majd az elbocsátottakkal? Mi lesz azokkal az újvidékiekkel, akiknek munkájára igényt tart ugyan a s zerkesztőség, de Szabadkán? A Magyar Szó szerkesztőségében biztosan már megtalálták a megoldásokat a munkatársak egzisztenciáját érintő kérdésekre. Nem titok, hogy nem egy olyan család van, amelyiknek mindkét tagja a Magyar Szóban dolgozik. A nepotizmus mé ly gyökereket vert e házban. Ilyen esetekben ugyanis már nem elegendő csak a lapérdekeket figyelembe venni, nem tehető ki mindkét alkalmazott, még ha -- csak feltevés! -- az is lenne a legjobb a Magyar Szó számára. A Magyar Szó átszervezésének gazdasági i ndokait a hozzáértők már sorbaszedték. Ehhez tartozik, ugye, a létszámcsökkentés is, s talán az átköltözés is (az új szabadkai sajtóházba?), hiszen akkor a mostani újvidéki székház -- a nagy értékű ingatlan -- megüresedő része nem kiadásként, hanem jövedel emforrásként szerepelhet.
