Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-18
6 Örülök, hogy Fejtő Ferenc elébe áll egy érdemi vitának, bár az nem derül ki egyértelműen írásából (Történelmi lecke Schöpflin Györgynek, augusztus 2.), hogy ugyanarról a témáról vitatkozunke: a nemzet és a baloldal visz o nyáról. Itt azonban már felsorakoznak a problémák: személy szerint a baloldal és a nemzet ellentmondásos összefüggése i ről szeretnék Fejtővel vitatkozni, nem pedig személyemről, származásomról, illetve a képletes családi könyvtá rról, bár Fejtő Ferenc ezt szemmel láthatólag másképpen gondolja. Egy harmadik probléma a tudományosság szemb e állítása az újságírással; a negyedik Fejtő Ferenc érvelési rendszere, melyet kimondottan pozitivistának, az össz e függéseket kikerülőnek találom, b ár lehet, másoknak ez a megközelítés meggyőzőnek tűnik. Itt alapvető módsze r tani konzervativizmust látok. Kezdjük a baloldal és a nemzet kapcsolatával foglalkozó kérdéssel. Amennyiben a baloldal számára a nemzet egy esetleges kategória - ezt Fejtő Ferenc is elfogadja , akkor a nemzet nem lehet egy maradandó, erkölcsi értéket létrehozó közösség, és a nemzeti mozgalmak baloldali felkarolása csak taktikai, opportunista megfontolásból sz ü lethet. A Fejtő Ferenc által idézett mozzanat, hogy Marx volt a magyar nemzet "legharsányabb" védelmezője, közismert, de nem bizonyítja magát a tételt, hogy Marx a nemzetet védte volna; ha valóban létezett volna egy nemzetvédő Marx, akkor ő ugyanúgy támogatta volna a szlovák, román, horvát stb. nemzetek küzdelmeit. Nem, ő a n emzetet az adott pillanatban alkalmi szövetségesnek látta a Szent Szövetség ellen, ezzel is alátámasztva a marxi episztemológia következetességét, hogy az osztály mindig is egy magasabb rendű kategória, mint a nemzet, minek következtében, ha nemzetiekkel a birodalmat sikerül gyengíteni, az pozitív, de ha a nemzeti törekvések az osztál y harc esélyeit ássák alá, akkor pusztuljon a nemzet - az európai baloldal mindig is így látta a nemzetet, és ebben minőségi változást nem látok. Ez az állításom még az ausztromarxistákra is vonatkozik. Ha figyelmesen eleme z zük Otto Bauert és Karl Rennert, akkor kiderül, hogy elméleti szinten ők is csupán engedménynek tekintették a sok nemzetiség megoldására készített tervezetüket. Nem érdektelen itt megemlíteni a valóban sikere s megoldásokat a nemzeti politika terén, mint pl. a két világháború közötti észt rendszert, ill. a déltiroli, finnországi és holland me g közelítéseket. Ezek azért működtek, működnek, mert elfogadják a nemzeti mivoltot, és erre alapozzák a politikai berende zkedést. Mindebből több tanulságot lehet levonni: a baloldal adós marad egy meggyőző nemzetelmélettel, mely megvilág í taná, miért is él tovább a nemzet, miért ad valós élményt és választ a XXI. század társadalmi kérdéseire, milyen szerepet játszik a nemze ti tudat a szolidaritás kialakulásában, illetve mit ad, amit az osztály, az egyéni érdekköv e tés nem képes nyújtani; milyen következményekkel jár mindez a baloldal univerzalizmusát illetően. Ha a baloldal valóban az egyenlőség eszméjét képviseli, akkor miér t tartja a nemzeti mivoltot alacsonyabb rendűnek? Nem értem, hogy egy magát baloldalinak nevező ember írásában mit keres felmenőim - édesapám, nagyapám - szerepének felemlítése. A baloldal, tegyük hozzá: maga a demokrácia a leghatározottabban elveti a sz ármazást, mint magyarázó tényezőt, tehát családomnak semmi köze nem lehet személyiségem, nézeteim kiértékelésében. Vagyvagy. Ami a családi könyvtárt illeti, hozzátenném, hogy nagyon sok új kötettel gyarapodott, pl. a nemzete l mélet tudományos irodalmával, mióta saját szakállamra vásárolok könyveket - évtizedek óta. Furcsállom Fejtő Ferenc állítását, miszerint az újságírás mellőzheti a tudományosságot; legalább is ezt a követke z tetést lehet levonni kitételéből, hogy ő csak egy megleckéztetést akart megejte ni korábbi írásával, és nem valami tudományosságot. Ha eltekintünk a bulvársajtó stilisztikai és tartalmi túlzásaitól, akkor az újságírásra még mindig vonatkozik a közismert tétel: "a tény szent, a véleményt ingyen kapjuk", így amennyiben tényekről, érvelé sről van szó, a tudományos megközelítés elengedhetetlen. Fejtő Ferenc kategóriarendszere, alapfeltevései, módszertana meglehetősen konzervatív, legalább is az én olvas a tomban. Kimondottan pozitivista megközelítése eléggé maradinak tűnik: a puszta tényáll ítások, nevek felsorako z tatása helyettesíti az érvelést. Az összefüggések, az okozatiság mintha maguktól jönnének létre, talán varázsszer ű en, lehet persze, Fejtő gondolatvilágában ez így helyes. Azért mégis feltenném neki a nem pusztán szónoki ké r dést: ő, aki évtizedek óta él Párizsban, hogyan értékeli a francia szellemiség termékeit? Az Annales iskolát? Derrida, Foucault, Bourdieu elméleteit? Mit jelent neki a posztstrukturalizmus, a tudás/hatalom fogalma, a társ a dalmi tőke szerepe? Lehete ezek nélkül beh atóan megérteni, megismerni a mai világot, beleértve a magyar balo l dal viszontagságos kapcsolatát a magyar nemzettel?
