Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-12
5 temetésen hivatali elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni, de Tony Blairhez, a Brit Munkáspárt vezetőjéhez írt levelében fejez te ki részvétét a családnak és a Munkáspártnak. vissza Kívülről nézve Népszabadság • Pomogáts Béla • 2005. augusztus 12. Vita folyik arról, hogy vajon a baloldal mennyit ártott, vagy ellenkezőleg, mennyit használt Magyarországnak zaklatott múlt századi története során. Ahogy magam látom (a pályán kívülről), a vitázó felek (Fejtő Ferenc: Történelmi lecke Orbán Viktornak, július 25. és Történelmi lecke Schöpflin Györgynek, augusztus 2. és Schöpflin György: Bololdali ság és nemzet) figyelmen kívül hagytak egy valójában igen fontos tényezőt. Mégpedig azt, hogy a baloldaliság nemcsak a kommunista vagy szociáldemokrata ideológiák és mozgalmak világában érhető tetten, hanem tőlük teljességgel független áramlatokban is. Nev ezetesen a nem marxista polgári baloldalon, a baloldali keresztény mozgalmakban és magyar viszonylatban igen karakteres módon az úgynevezett népi mozgalomban. Egyik sem kötődik ahhoz a világmagyarázathoz és társadalombölcselethez, ahhoz az ideológiához és politikai mozgalomhoz, amelyet a marxizmus bármelyik változata és formája képviselt. Természetesen nem az "örök" baloldalról beszélek, ámbár talán nem lenne felesleges egyszer körüljárni ezt a (szellemtörténeti indíttatásúnak tetsző) fogalmat, hanem a "k onkrét" baloldali, de nem marxista fogantatású eszmékről, irányzatokról és mozgalmakról. Ezeknek: az imént említett polgári, keresztény és népi baloldalnak mindenképpen meghatározó szerepe volt a huszadik század magyar történelmében és különösen a két vilá gháború közötti korszakban, amidőn a szociáldemokráciának nem volt igazán (és erkölcsi súlyának megfelelő) politikai szerepe, a földalatti kommunista mozgalom pedig, minden későbbi párttörténeti erőfeszítés ellenére csupán a társadalom egyik nem túlságosan fontos peremjelensége volt. (Állítólag SomborSchweinitzer József, a horthysta politikai rendőrség főnöke mondotta annak idején: "Magyarországon összesen kétszáz illegális kommunista tevékenykedik, ebből százat én magam szerveztem be.") A nem marxista b aloldal mozgalmai közül most (az egyszerűség kedvéért) csupán egyetlenre: a Nyugat című irodalmi folyóirat körül gyülekező szellemi közösségre hivatkozom (hivatkozott rá Fejtő Ferenc első írása is!). Ennek az irodalmiszellemipolitikai tábornak a képvisel ői, olyanok, mint Ady Endre, Móricz Zsigmond és Babits Mihály (különben mind az 1918 előtti konzervatív, mind a két világháború közötti jobboldali rendszer ellenében) számos alkalommal baloldalinak deklarálták magukat. Nem is Adytól vagy Móricztól idézek, az ő baloldaliságuk, azt hiszem, vita nélkül elfogadható, hanem Babitstól, aki köztudomásúlag nem volt forradalmár, inkább konzervatív és persze mindenképpen "keresztény" és "nemzeti". Nos, Babits ezt állapította meg 1930ban Baloldal és nyugatosság című személyes hangú esszéjében: "Nem a politika választott el előzőinktől, hanem éppen az, hogy túl voltunk az ő politikájukon; az ő problémáik minekünk nem voltak problémák; a mieink nem is politikai, hanem világnézeti problémák voltak; tudtuk, éreztük, hogy ezen múlik minden; a magyar politika kicsinyes játék volt csak; mi kérdéssé tettük magát a magyarságot, magát a politikát s emberségünket és művészetünket; átéltünk minden világnézetet, szocializmust és arisztokratizmust, apostolokét és tiszta artistákét; s ha csak szép verseket akartunk - mint Ady mondta, ťgyönyörűket írniŤ: az is több volt, mint egyszerűen csak szép vers, az is tüntetés volt és tiltakozás az egész akkori magyar glóbus ellen, mely nem ismert verset a cigány nótáján túl. Ebben voltunk vala hogy mind baloldaliak, azaz ellenzék; noha egymás közt a legkülönbözőbb hitvallással, s egyenként is és évek sorjában, a legkülönbözőbb hitvallásokat járva meg." És persze idézhetném a baloldali katolikus (kereszténydemokrata) Barankovics Istvánt (az ő m ára sajnos teljességgel elfeledett kitűnő folyóirata: Az ország útja ennek a keresztény baloldalnak az egyik orgánuma volt), a polgári baloldal olyan képviselőit, mint Vámbéry Rusztem, Rassay Károly, Csécsy Imre vagy a polgári baloldal eszméit megszólaltat ó Szép Szó című folyóiratot (amely a szovjet kommunizmus eszméiből kiábránduló és ennek gyakorlatát elítélő József Attilának adott szellemi otthont), és idézhetném a népi írómozgalom olyan emblematikus személyiségeit, mint Illyés Gyula vagy Tamási Áron. Eg yikük sem volt sem marxista, sem jobboldali.
