Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-08
14 – A trianoni határokat ugyanolyan szemlélettel kell nézni, mint a déltiroli St. Germain határt. A nemzetközi jog ráadásul az utóbbi 30 évben továbbfejlődött. 1960ban, amikor a déltiroli ügyet az ENSZ kö zgyűlése elé vitték, az önrendelkezési jog még nem volt írásos jog. 1967ben született és 1977ben lépett hatályba a két ENSZ Emberi Jogi Egyezmény: A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogo k Nemzetközi Egyezségokmánya. Mindkettő az első cikkélyében leszögezi: „Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődé süket.” Ez az önrendelkezési elv később a Helsinki Záródokumentumban és minden EBESZ dokumentumban megtalálható, de éppúgy számtalan ENSZ rezolúcióban is. A nemzetközi jogban ma már egyértelmű ez a vélemény – Aureliu Cristescu román jogásszal az élen – hog y az önrendelkezési jog, mint alapvető jogi norma („superior order“) kötelező jog – „ius cogens“. Ez azt jelenti: minden szerződés, amely az önrendelkezési jogot sérti, semmis. Minden trianoni határ, melyet népszavazás nélkül húztak meg, alaptalan és semmi s. – Vagyis az európai jogrend szerint a trianoni békediktátum nem jogszerű. – A Bécsi Szerződési Jogokról szóló Egyezmény, amely 1980ban lépett hatályba, szintén rögzíti 53. cikkelyében: egy kötelező jogtól nem szabad eltérni („a norm from which no d erogation is permitted"). Ez azt jelenti: a kötelező jogot a szerződéses felek közös megegyezéssel sem tudják megváltoztatni. (Az ENSZ rezolúciók ezt „inalienable right" – nak elidegeníthetetlen jognak nevezik). Ami következetesen azt is jelenti, hogy példáu l az alapszerződéseknek is az a része semmis, amelyben a magyar fél területi követeléseiről lemond. A Trianoni Békediktátum más kötelező jogot is megsért, melyre például Spanyolország Gibraltár kérdésében is hivatkozik. Mégpedig az erőszak tilalmára. Az Utrechti Békeszerződés alapján csatolták Gibraltárt Nagy Britanniához. Spanyolország álláspontja: az Utrechti Békeszerződés 1713ban diktátum volt, mert nem tárgyalások alapján jött létre, az aláírás kényszerhelyzetben és politikai nyomás alatt történt. Ez megsérti az ENSZ Alapokmány 2/4 cikkelyét, mely megtilt minden erőszakot. Ilyennek számít a kényszerhelyzet teremtése is. – Mondana még példát a méltánytalanságokra! – Hasonló argumentumokkal Kína visszakövetelte mind az összeségében 1.5 millió km2 na gyságú területeit, melyet az Ópium Háború után veszített el. Kína hivatkozott az „egyenlőtlen szerződésekre“ melyeknek nincs jogi hatálya, ezért újratárgyalásokat kért, amely sikerült is neki. Utoljára Hongkongot követelték és kapták vissza azzal az érvve l, hogy a szerződés csak kirótt „imposed“ volt. Végeredményben Nagy Britannia elismerte a Nangkingi Szerződés és a Pekingi Egyezmény jogtalanságát és semmisségét. Gibraltárnak Spanyolország általi visszakövetelése más jogi szempontból is figyelemre méltó . Spanyolország 300 évvel az utrechti béke után még mindig visszaköveteli Gibraltárt, bár ott már nem élnek spanyolok, hanem csak angolok. (Gibraltár nagysága 6.5 km2, 30.000 lakos). A népszavazások ezért Nagy Britannia javára végződtek, emiatt hivatkozik Nagy Britannia az önrendelkezési jogra. A Spanyolország által összehívott ENSZ közgyűlés 1960. december 14én a figyelemreméltó 1514 (XV) rezoluciójának 6. paragrafusában kimondta: A nemzeti egység és territoriális sértetlenség rombolása az ENSZ alapokmány céljaival összeegyeztethetelen. Tehát Spanyolország arra a rezolucióra hivatkozva követeli a történelmi territoriális és kulturális egység visszaálítását, mert Gibraltár mindig Spanyolország része volt. Az ENSZ közgyűlése felszólította mindkét felet, ho gy kezdjék el a tárgyalásokat, amelyek idáig nem vezettek eredményhez. De Spanyolország több, mint 300 évvel Utrecht után nem adja fel és az utolsó évtizedekben határblokádokkal, diplomáciai nyomással és ENSZ beadványokkal harcol a jogaiért. Ezek a példák jól mutatják: a nemzetközi jog alapján Trianon semmis, és jogos a revízió követelése, annál is inkább, mert az autonómia követeléseket nem teljesítették. A feltétel természetesen a politikai akarat és cselekvés. Több nemzetközi jogász véleménye: a felté tel az, hogy az érintett államok élesen és ne csak félszívvel tiltakozzanak. Csak azokat a szerződéseket szabad megsemmisíteni,
