Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-06
10 Nyilvánosan elhangzott fasiszta propagandával gyanúsítja a szlovák rendőrség azt a három magyar állampolgárságú személyt, akik kedden Révkomáromban egy szlovák szélsőjobboldali demonstráció ellentüntetőiként a náci "Heil" köszöntést is kiejtették a szájukon; a várható vádemelés után a szlovákiai törvények szerint hat hónaptól három évig terjedő börtönre ítélheti őket a bíróság. A magyar fiatalok mintegy harmincfős csoportja szombaton ellentüntetésre érkezett Révkomáromba, ahol szélsőjobboldali szlovákok az egykori fasiszta szlo vák állam félkatonai szervezete, a Hlinkagárda egyenruháját utánzó öltözékben rendeztek demonstrációt Cirill és Metód ünnepén. A megemlékezésen elhangzó magyarellenes kijelentésekre a magyar ellentüntetők bekiabálásokkal reagáltak. Perceken belül heves sz ócsata alakult ki köztük. A magyarok azt kiabálták, hogy "Vesszen Trianon", a szlovákok pedig azt, hogy "Szlovákia miénk, Szlovákiát nem adjuk". A tettlegességet a rendőrség akadályozta meg. Időközben előbb három, majd egy negyedik magyar állampolgárt is előállítottak. Hármat közülük nyilvánosan elkövetett fasiszta propagandával vádolnak, egy ellen szabálysértési eljárás indul, amiért a demonstráció helyszínéről elvitt egy koszorút, amit néhány lépéssel távolabb eldobott. vissz a Találjuk ki Európát! Ahogyan várható vo lt, a franciák után a hollandok is nemet mondtak az európai alkotmányra, és ezzel megpecsételték az alkotmány sorsát. Az első, felületi elemzések elsősorban a francia belpolitikai helyzetről szólnak, "hangula ti demokráciának" titulálva Franciaországot, amely saját kormányát akarta megbüntetni akkor, amikor a népszavazáson nagy többséggel utasította el az alkotmányos szerződést. A francia népszavazás kudarca által okozott kárért a felelősséget a politikai vezet őknek, első helyen mindjárt JeanPierre Raffarin miniszterelnöknek kellett vállalni. Az első helyzetelemzés azonban éppen csak súrolja a valóságot, csak egy kicsiny szeletet mutat meg belőle. A francia politikai osztály elutasítása ugyanis szorosan összefo nódik olyan félelmekkel és indulatokkal, amelyek már Európára vonatkoznak. Nem véletlen, hogy a szolgáltatási irányelv, amely a négy már elfogadott szabadságelv után a szolgáltatások szabad áramlását is lehetővé tenné az uniós országokban, mindvégig kampán ytéma volt, és a külföldiek beáramlásától való félelem újra és újra hangot kapott. A franciák munkahelyeik elvesztésétől, a munkanélküliség növekedésétől, romló gazdasági viszonyoktól tartanak ma talán a leginkább. Valószínűleg ezért nőtt meg a hagyományos an Európa ellenesek tábora: a szélsőbal, a kommunisták, a szélsőjobb és a jobboldal mellé ezúttal szép számban felsorakoztak szocialisták is, a korábbi miniszterelnök, Laurent Fabius vezetésével. Együttesen utasították el azt az alkotmányt, amely éppen hog y kiemelkedő szerepet szán a szociális biztonság és szolidaritás elvének, egyszerűbb és átláthatóbb döntési eljárásokat, egységes külpolitikát, hatékonyabban működő európai intézményrendszert kívánt bevezetni. Sokan a helyzetet a nemzeti érdek kontra egysé ges Európa problémára redukálják, és azt feltételezik, hogy a nemzeti önzés felülkerekedett az egységes és szolidáris Európa megteremtésének igénye felett. Ám a súlyos fiaskó tanúságai jóval messzebbre mutatnak. Egyértelművé tették annak a politikának a veszélyét, amely képes az alapvető és hosszú távú nemzeti és európai érdekeket a rövid távú belpolitikai haszonszerzés oltárán feláldozni, de ennél lényegesen többet is mutatnak. Elbizonytalanodást, csalódást, identitásválságot. Az európai intézmények és p olitikusok teljes eltávolodását a hétköznapi emberektől, a kezdetben tiszteletet kiváltó, elismert európai intézmények szakmai és erkölcsi tekintélyének erodálódását. Elbizonytalanodást abban is, hogy a gazdasági integráció után valóban egy mélyebb, politi kai integrációt is kívánatos. Kételyeket azok iránt az elképzelések, politikák és eszközök iránt, amelyek a globalizálódó szegénység, az elöregedés, a társadalmi kirekesztés kezelésére hivatottak. Csalódást abban, hogy az Unió képes szembenézni a legnagyob b kihívásokkal: a versenyképesség kérdésével, a demográfiai válsággal, a szegénységgel, a diszkriminációval és a rasszizmussal. Kétségeket az európai intézményi és jogi megoldásokkal szemben. Az emberek legtöbbször nagyon egyszerű kérdéseket tesznek fel: h a egy külföldi háztartási gépem miatt leég a konyhám, akkor milyen jogszabályok alapján tudom megtéríttetni a káromat? Alkalmazhatóke a számomra előnyösebb hazai jogszabályok, vagy egy ismeretlen jogrendszer paragrafusainak dzsungelében kell eligazodnom? Ha Ausztriában közlekedési balesetet okoz nekem egy svéd autós, akkor milyen szabályokat követve kereshetem az igazamat?
