Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-05
14 • Sebes György Csecsemők és bevándorlók A tavalyi kormányfőváltás után az alaposan kidolgozott koncepció rendetlenül ideoda pakolgatott elemei közül a bevándorlók ügye egyszerűen eltűnt Hosszabb életben reménykedhetnek a ren dezett családi körülmények között élő apák, mint az agglegények. Egy németországi kutatás kimutatta, hogy még a közúti baleset elkerülésében is statisztikailag jobb az esélye a gyermekét szállító férfinak annál a gépkocsivezetőnél, aki egyedül ül a volánná l, mert az hajlamosabb a meggondolatlan manőverekre. Továbbá a családos férfi rendszeresebben étkezik és pszichikailag kiegyensúlyozottabb, mert a gyerek mellett többször mosolyog, és nincs ideje fásultságba zuhanni. A fenti kutatás eredményei már meg is jelentek több német politikus érvrendszerében, és a felmérés szerzői méltán számíthatnak állami támogatásra további családbarát mutatók kibányászása végett. Úgy tűnik, Berlinben újfent felfedezték az alapigazságot, mely szerint a gyermekáldás nagysága nem csak a nőnemű állampolgároktól függ. Az újszülöttek csökkenő száma hazánk határain túl is súlyos gondokat okoz, néhány szerencsés kivételtől eltekintve egész Európa hasonló cipőben jár. A katolikus Itáliában, Lengyelországban és spanyol földön épp olyan a ggodalommal szemlélik az általános elöregedés jelenségeit, mint Görögországban – és akkor még szót sem ejtettünk az Európai Unióban sereghajtónak számító balti államokról. A gyermektelenség divatja jelen van a viszonylag magas életnívójú zónákban, de jelle mző az EU küszöbénél toporgó Bulgáriára és Romániára is. Demokráciában megengedhetetlen, hogy az ember legintimebb magánszférájához tartozó folyamatokba az állam beavatkozzon. A gyermektelenség válságától sújtott országok kormányai általában mégis arra tö rekednek, hogy saját eszközeikkel elősegítsék a fiataloknál a szemléletváltást. Nálunk a mostani kabinet fennen hangoztatja, hogy a százlépéses intézkedéssorozat részeként, meg úgy általában, mindent megtesz a gyermekes famíliák gondjainak enyhítése érdeké ben. Valóban egy egész sor intézkedést hoztak a lakásszerzés megkönnyítését célzó Fészekrakó programtól és a jövő évtől egységes családtámogatási rendszeren keresztül a kisgyermekes anyáknak a visszailleszkedését segítő munkáltatók jutalmazásáig. Ezekkel a változatos eszközökkel az a legfőbb baj, hogy tervszerűtlenül, inkább a százlépéses program részeként kerültek elő, és nem úgy, mint a népszaporulat fellendítést célzó csomag részei. Senki sem vette a fáradságot, hogy rendszerbe foglalva – egymást kiegés zítve és erősítve – azoknak címezze, akiknek igazából szól. Kommunikációs hebehurgyaság, ami kapitális hiba, ha belegondolunk, hogy egy korosztályt – képletesen – tűz alá kellett volna venni, bebizonyítva a maximális állami segítőkészséget. Jellemző, hogy amíg a lakásszerzés megkönnyítésére szolgáló Fészekrakó programot plakátokkal és tévéhirdetésekkel erősítették, addig a családtámogatás egyéb anyagi vonzatairól vagy a barátságos munkahelyek megteremtéséről a parlamenti beharangozás után csupán egyegy sze rény sajtótájékoztatót hoztak össze. Így aztán biztosra vehető, hogy az enyhe növekedés, amely a gyermekszülések számára jellemző volt az év elején, nem a hivatalos politika családbaráti magatartásával magyarázható. Persze az, hogy januártól áprilisig csa knem másfél ezerrel több gyerek jött világra, mint tavaly az év első harmadában, lehet a véletlen műve is. Mégis rokonszenves a feltételezés, hogy a rengeteg harmincéves fiatalnak – akik mostanáig lemondtak az utódnemzésről – oly hangosan csörgött a biológ iai órája, hogy a generáció egyre több tagja végre gyermekvállalásra adta a fejét. Sajnos mindenképp valószínűtlen, hogy a magyar nők jelenlegi termékenységi mutatói ugrásszerűen feljavulnának belátható időn belül. Ahhoz fejenként átlagosan két és fél gye reket kellene világra hozniuk – a mostaninakk a dupláját. Az ország lakossága megállíthatatlanul halad a végzetes elöregedés felé. Már az ezredforduló idején tízmillió alá esett volna a lélekszám, ha a bevándorlók nem "segítettek" volna. Az idei első négy hónap népességfogyását is csaknem hétezer fővel enyhítették a külföldről hozzánk települtek, és az előrejelzések szerint az elkövetkező évekbenévtizedekben ezek az emberek tolják távolabbi időkre a működésképtelen ország rémséges vízióját. A Medgyessyka binet idejében még működő népesedési kormánybizottság demográfiai programtervezetében ilyen logika alapján szerepelt a betelepülőkkel kapcsolatos szükségszerű intézkedések néhány eleme. Például miként támogathatók hazánk újdonsült lakói, hogy beilleszkedhe ssenek az ország vérkeringésébe. A tavalyi kormányfőváltás után az alaposan kidolgozott koncepció rendetlenül ideoda pakolgatott elemei közül a bevándorlók ügye egyszerűen eltűnt. Igaz, könnyebbé válik az állampolgárság megszerzése az idetelepülő határon túli magyarok számára, de jó lenne, ha felfognánk: a népességpótláshoz nem elegendő a nemzettagok hozzájárulása. Mindenképpen újra dolgozni kell ezen a témakörön, és választ adni a felvetődő kérdésekre. Milyen
