Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-20
18 A nem katona i biztonság területei között kivételes hely illeti meg a gazdasági biztonság terrénumát. Mi a helyzet ezen a téren a határon túl? Napjainkban három súlyos gazdasági helyzetben lévő szomszédja is van Magyarországnak, ahol közel kétmillió magyar él. A vajdas ági helyzetet már érintettük. Ez a néhány évtizede irigyelten virágzó régió minden előnyét elveszítette. Hátrasorolódott gazdasági tekintetben, megrendült politikailag, tíz év alatt elveszítette magyarságának negyedrészét. Itt a legmagasabb a távozni, mene külni, netán áttelepülni szándékozó családok aránya. Nem véletlen, hogy a kettős állampolgárság intézményének követelése innét indult ki és itt van a legnagyobb tábora. Nemcsak egérutat jelentene ez a gazdasági nehézségek elől, hanem a személyes biztonság érzet megerősítését is szolgálná, ha a magyarellenes, különböző súlyú, de tagadhatatlanul jelenlévő magyarellenes fellépésekkel szemben az anyaország nemcsak absztrakt védőhatalomként, hanem konkrétan, saját állampolgárai védőjeként léphetne fel. A krízisb en lévő szerbiamontenegrói társadalom nemzeti sérelmei gyógyítgatása közben kevés figyelmet szentel a kisebbségi kérdésnek. Fő gondja a még újnak számító állami keret megszilárdítása, a sokszázezer szerb menekült problémájának megoldása. Utóbbiak aránytal anul nagy része került a Vajdaságba. A munkalehetőségek elsősorban számukra nyílnak meg. Ez kifejezett kormányzati cél, többek között ennek nyugodt véghezvitele miatt zárkózik el egyelőre Belgrád a magyar tőke fokozottabb bevonásától. Románia, s ezen belül Erdély érzékelhetően nem tudja népét megfelelő szinten munkával ellátni. Látványosak az utóbbi évtizedben kialakult exodus dimenziói. Az elvándorlás ebből az országból nemcsak a kisebbségekre jellemző, bár mindezidáig túlreprezentáltak a migrációs mozgalo mban. Többszázezernyi román is hazáján kívül keresett az elmúlt évtizedben megélhetést s egzisztenciát. A magyarok migrációs vesztesége tragikus mértékű, s erős gazdasági determináltságát mutatja, hogy a nagyvárosok vezetnek ebből a szempontból. A kommunis ta diktatúra egyértelmű nacionalizmusát egy árnyaltabb, nehezebben tetten érhető, de sok tekintetben hatékonyabb nemzeti politika váltotta fel. Megszűntek a tervszerű, etnikai alapú telepítések, de a munkaerőpiacon érzékelhető a nagynemzeti szolidaritás. A diszkrimináció ellen kézenfekvő a magyarok számára kínálkozó anyaországi alternatíva. Bár többtízezres természetes fogyás is volt az elmúlt időszakban a romániai magyarság körében, egyetértenek a szakértők abban, hogy száz- és kettőszázezer között lehet a zoknak a magyaroknak a száma, akik nyugaton, nagyrészt Magyarországon próbáltak szerencsét. Mivel fiatal és mobil társadalmi rétegekről van szó, valószínű, hogy nagyobb részük véglegesen kitelepül. Ukrajna nyugati sarka, Kárpátalja magyarságának helyzete sok tekintetben a fenti két országénál is nehezebb. Az etnikai és nyelvi diszkrimináció mértéke azonban mindenképpen kisebb. Ennek több történelmi oka is van. A magyar és a kárpátukrán, azaz ruszin nép között évszázados a jó viszony, Rákóczitól Egán Edéig, s talán még tovább. Viszont itt a legsanyarúbbak a gazdasági viszonyok. A másfélszázezernyi magyar manapság csak az anyaországra fűződve, sok esetben fél- vagy egészen illegális módon tudja fenntartani létét. Egy tömbben élvén, a határ mentén, nagy veszt ese lehet a keleti határok kérdését ridegen értelmező és kezelő schengeni EUhatárőrizeti koncepciónak. Nekik is, mint a falat kenyérre, úgy lenne szükségük a kettős állampolgárságra, vagy valamilyen ahhoz hasonló értékű határátlépési lehetőségre a jövőben , hogy ne veszítsék el a kapcsolattartás éltető lehetőségét. Ráadásul őket geopolitikai és környezetvédelmi veszedelmek is fenyegetik. A hegylakó ukrán nép igencsak megindult a nemzeti önállóság megszerzése óta a magyarok lakta termékeny völgyek és síkság ok felé. Belső migrációja lassan vegyessé teszi a magyar nemzet településterületét. Ezt jelzi, hogy az eddig egyetlen nagyobb magyar többségű város, Beregszász már elveszítette abszolút magyar többségét. A másik húsba vágó téma környezeti. Nincs a magyar a lföldet kerítő domb- és hegyvidékek között még egy olyan, mint Kárpátalja, amely annyira rá volna utalva a medence központi vidékére. A Tisza és mellékfolyói láttáklátják el vízzel és termékenyítik meg az Alföldet. Amiért cserébe a mostoha hegyvidékek fáj áért évszázadok óta gabonát és húst szállítottak. Valamilyen formában még a szovjet időkben is élt ez a szimbiózis. Sajnálatos módon a történelmi egyensúly megbomlott az utóbbi évtizedekben. A rablógazdálkodás letarolta a kárpáti erdőket, és egyre gyakorib bá váltak a pusztító árvizek, amelyek előbb érik el a felvízi magyarokat, akikre Ukrajnában igencsak kevés figyelem vetül. Három éve még Magyarország felől is a nyakukba kapták a vizet. A Vásárosnamény fölötti gát átvágása ugyan megmentett néhány anyaorsz ági falut, de háromszor annyi magyarlakta helységet öntött el az áradat Kárpátalján. Háborús veszedelmek, tömeges atrocitások nem fenyegetik a határon túli magyarokat. A Kárpátmedencében a nemzetietnikai ellentétek jelen vannak, de nem értik el a nemzetk özi sajtó és politikai ingerküszöbét. Ennek egyik tényezője a mindenkori magyar politika tartózkodó, óvatos viszonyulása a kérdéshez. Történelmi tapasztalat, megszenvedett józanság keveredik a gyakori tanácstalansággal ebben az attitűdben. Továbbra is él a trianoni szindróma, ami azt jelenti, hogy öt országgal kerül szembe a nemzetközi porondon az a politika, amelyik, ha megannyira indokoltan is, erőteljes nemzeti hangsúlyokat használna. Ahogyan Horvátország esetében máig érzékelhető egyes nyugati országok részéről a második világháborús szövetségi felállásra való emlékezés, úgy a mi
