Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-02
9 vállalkozóbaráttá válna a brüsszeli törvényalkotás, csökkenne a bürokrácia, és csak azokon a területeken születnének közösségi jogszabályok, amelyek valóban együttes megoldás t, fellépést igényelnek. A második félévre maradt a 20072013 közötti költségvetés véglegesítése is, ám kevesen bíznak abban, hogy a briteknek ez sikerülni fog. Tony Blair sem keltett nagy reményeket, amikor tegnap azt mondta: egyelőre Londonnak sincs ha tározott elképzelése a lehetséges kompromisszumról, de dolgozni fognak rajta. A brit vezetés ragaszkodik ahhoz, hogy október 3án megkezdődjenek a csatlakozási tárgyalások Törökországgal, ha addigra Ankara teljesíti a megszabott feltételeket. Blair erősíte ni kívánja az együttműködést a tagállamok között a terrorizmus, az emberkereskedelem és a szervezett bűnözés elleni harcban, és a határbiztonság erősítése érdekében külön megállapodások megkötését szorgalmazza az unióval szomszédos országokkal. vissza • Halmai Katalin (Brüsszel) A vér és a hársfák illata Végel László 1941ben született Szenttamáson (Srbobran, Jugoszlávia). Regény, drámaíró, esszéista. Dolgozott a Magyar Szó 'Kilátó' irodalmi mellékletének szerkesztőjeként , valamint az újvédéki televízió dramaturgjaként. Évekig az Új Symposion szerkesztőbizottsági tagja. Mladost díj 1969. A Soros Alapítvány Ady Endredíja 1993. Szabad Sajtó díj 1994. Déry Tibordíj 1995. A Köztársasági Elnök Aranyérme 2000. A Jelenkor Kiadó Könyvdíja 2000. Év Könyvedíj 2001. Füst Milándíj 2003. A napokban kapott magyar útlevelet és személyi igazolványt a belügyminisztertől. - Amikor hírt vettem Pulitzerdíjáról azonnal az jutott eszembe, hogy a szakma a korszak egyetlen magyar haditudósít óját tünteti ki. Nem bántó a gondolat? Nem bántó, hiszen tudtam, hogy mi vár rám. Az Eckahrt gyűrűje című - nevezzem így - "regénytraktátusban" a permanens polgárháborúról írtam, amikor még az irodalom a szavakkal játszott. Akkor azt a könyvet magyarul Ú jvidéken nem adták ki, szerbül 1990ben megjelent, magyarul jóval később: 1993ban, Pécsett a Jelenkor Kiadónál. S aztán egy délután a budapesti Andrási úton ért a hír: Jugoszláviában kitört a háború. Még aznap délután visszautaztam Újvidékre s írtam továb b a naplómat. Az 19911992- közötti időszakról vezetett naplójegyzetek, Wittgenstein szövőszéke címmel, kötetben is napvilágot láttak. Majd tíz évvel ezelőtt Időírás, időközben (20002002) című naplókötetemben leírtam a háború hosszú haldoklását. Mondhatom , hogy ez a tizenvalahány év megpecsételte a sorsom, megváltoztatta az életemet. Csakhogy ebben a dologban az, amit háborúnak neveznek, csak egy külsőség. Főleg a diplomaták játszadoztak vele, miközben a haditudósítók politikai dárdáikkal a vákuumban futká roztak, a háttérben pedig szabadcsapatok, a martalócok gyilkolták a civileket. Ez mögött rajzolódott ki a balkáni tömegsírok kultúrája, amely egy egészen új megvilágításba vetette az embert. Engem ez a belső ördögi metamorfózis és életforma érdekelt, talán ezért lettem a lelki háború haditudósítója is. - Regényei, amennyire képes vagyok megítélni, esszészerűek, esszéi prózaszerűen tele ötlettel, a literatúra fogásaival. Minden esetben tudja, hogy most esszét vagy regényt ír? A regényeim esszészerű jellege bizonyára onnan származik, hogy a világ, amelyben élek, valószerűtlenné vált: felbomlott, darabokra hullott, s a szubjektumnak állandóan rekonstruálni kell a szilánkokat, hogy valami történet kialakuljon. Az esszé tehát a történet keresésének, visszahódít ásának formanyelve. Az esszé prózaszerűsége pedig abból fakad, hogy a történetet rekonstruáló szubjektum is szétesett a vákuumszerű térben. Ezzel bezárul a kör. Ebben a körben születik meg a regény vagy az esszé. A végeredmény egy hibrid dolog, a kétségbee sett realizmus regénynyelve. Lehet persze másképpen is, boldogan elveszni a szétporladó fikcióban, de ez számomra egy kicsit unalmas stratégia, amelyről ugyanakkor elismerem, hogy kiváló és jobban megfelel a mai kánonoknak. - Évekig írta tárcáit, helyzet jelentéseit a mai fiatal értelmiségiek egyik legfontosabb lapjába, a Magyar Narancsba. Szabad megkérdezni, miért váltott át a hamvaiból feltámadt Magyar Hírlapra? - Lehet, hogy afféle bácskai Narancsős vagyok, aki egy időre hazatalált, hogy elinduljon v alamerre. Ezzel csak igazolni kívánom a vélekedést, hogy mindannyian a Narancsból jöttünk. De a Narancsba továbbra is írok Kasszandraszerű jelentéseket, s a főszerkesztővel, Bojtár B. Endrével utólag megállapítjuk, hogy -
