Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-14
9 Magyarmagyar EUcsatlakozási és integrációs tapasztalatcsere Erdélyben Bukarest, 2005. július 13., szerda (MTI) - Az európai uniós integrációs tapasztalatok á tadása volt a tárgya Pásztohy András magyar földművelésügyi politikai államtitkár és Takács Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető elnöke között Kolozsváron lezajlott megbeszélésnek - derült ki az RMDSZ bukaresti sajtóirodájának sze rdai közleményéből. A Pásztohy András vezette magyarországi küldöttség a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) meghívására szakmai látogatást tesz Erdélyben. A megbeszélés fő témája a magyarországi EUcsatlakozási és integrációs folyamat ta pasztalatainak és tanulságainak átadása volt. A résztvevők elemezték ennek leghatékonyabb módozatait azzal a céllal, hogy a romániai magyar mezőgazdák kellőképpen fel tudjanak készülni erre a kihívásra. Ugyanakkor egyeztettek arról, hogy milyen szerepe t vállal ebben a folyamatban az RMDSZ ügyvezető elnöksége, ezen belül a nemrég létrehozott Vidékfejlesztési és Agrárügyekért Felelős Iroda, valamint az RMGE, a romániai magyar gazdák érdekvédelmi szervezete. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisz térium küldöttsége kolozsvári látogatása során az RMGE elnökségével is találkozott. vissza Az autonómia paradoxonai Romániában nem volt még példa arra, hogy egy kormányzat saját közvetlen érdekeit háttérbe tolva, tényleg az úgynevezett politikai nemzet érdekében cselekedett volna Tariceanu román miniszterelnök kormánya lemondásával megnyitotta az utat az előre hozott választások előtt, melyek szinte már a kormány beiktatásának pillanatától a román politikai közbeszéd l egfontosabb témái közé tartoztak, hiszen a parlamenti választások és az elnökválasztás második fordulója közti periódusban a román politikai erőtér váratlanul átrendeződött. Az első forduló még a szociáldemokraták győzelmének jegyében állt, az erőviszonyok at az elnökválasztás eredménye borította fel. A Humanista Párt és az RMDSZ az új elnök személye körül körvonalazódó demokrataliberális koalícióhoz nyergelt át. De mert a parlament két házának elnökeit még az átrendeződés előtt választották meg, a házelnök ök az ellenzék soraiból kerültek ki. Ráadásul a koalíció szavazattöbbsége is meglehetősen törékenynek bizonyult. Ilyen körülmények között csak valamiféle konszenzusos kormányzásra nyílt volna reális lehetőség. A konszenzus azonban közismerten nem keletköz épeurópai hagyomány, azt még az Európai Unió követelményei sem mindig képesek kikényszeríteni. A kormányzat nemrégen felelősséget vállalt egy a román törvényhozás korszerűsítését, a bírói kar átalakítását szorgalmazó törvénycsomag megvalósításáért. A törv énycsomag elfogadása már a parlamentben is a szociáldemokraták és a szélsőségesen nacionalista nagyromániások kemény ellenállásába ütközött. A válságot végül az tette kiúttalanná, hogy utóbbiak a törvénycsomagot az alkotmánybíróságon is megtámadták. Az alk otmánybíróság pedig, melynek tagjai a korábbi években zömmel a szociáldemokraták klientúrájából kerültek ki, épp a törvénycsomag legfontosabb elemeit nyilvánította alkotmányellenesnek, néhány esetben nyilvánvalóan alkotmányellenesen. Az alkotmánybírák dönt ését sok esetben világosan kimutatható egyéni érdekek, családi összefonódások is befolyásolták. Ismét kiderült: au tonóm személyiségek nélkül autonóm intézmények sem működtethetők. Igaz, az elmúlt négyöt esztendőben a politikai osztály komoly erőfeszítéseket tett arra, hogy formailag megfeleljen a Nyugat által támasztott követelményeknek. Az intézményi demokrácia kial akításának feltételeit azonban az előző szociáldemokrata kormányzat nemcsak megteremteni nem akarta, de ha akarta volna sem lett volna képes rá, hiszen kádereinek túlnyomó többsége és a párt hatalmas klientúrája a személyi felelősség és autonómia gondolatá nak megértéséig sem juthatott el. Az új demokratikus kormányzat kiúttalan helyzetbe került. Ilyen Alkotmánybírósággal csupán a korábbihoz hasonló Patyomkindemokráciára nyílhatna lehetőség. Márpedig a kormányzatnak, ha valóban demokratikus akar maradni, a z Alkotmánybíróság függetlenségét és autonómiáját tiszteletben kell tartania. Arra, hogy az alkotmánybírákat az alkotmány előírásainak explicitebbé tételével bírja rá álláspontjuk megváltoztatására, lehetőség sincs, hiszen a kormányzat a parlamentben az e gyszerű többséget is csak kínkeservesen tudja összegereblyézni.
