Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-09
16 Basescut az idő elteltével azonban az is egyre jobban zavarta, hogy volt pártja, a Demokrata Párt (DP) - amelyet a háttérből továbbra is ő irányít - a DAban mindössze 1:1,3 arányban részesült a hatalmi pozíciókból, mert a liberális szavazóbázis jóval nagyobb volt. Ezért az államfő kezdettől fogva az előre hozott vá lasztásokat szorgalmazta, de terveibe Calin Popescu Tariceanu kormányfő, liberális pártelnök nem egyezett bele. Az a tény, hogy szerda este az alkotmánybíróság az igazságügyi reformot szolgáló törvénycsomagban - amelyért a kormány a parlamentben felelősség et vállalt - néhány alkotmányellenes cikkelyt vélt felfedezni, jó ürügyet szolgáltatott a zsaroláshoz. A DP azonnal közölte: ha Tariceanu nem mond le, a demokrata miniszterek kivonulnak a kormányból. Nem volt mit tennie a miniszterelnöknek, be kellett je lentenie lemondását. Abba is bele kellett egyeznie, hogy az előre hozott választásokon a DA keretén belüli demokrataliberális arány 1:1 lesz, ami liberális pozícióvesztéssel jár. A bukaresti válságot Brüszszelből sem nézik jó szemmel. Romániának ugyanis a következő hónapokban a csatlakozás előtti vállalásainak teljesítésére kellene koncentrálnia, s nem pedig soron kívüli választási kampányokra, illetve új hatalmi osztozkodásra. Traian Basescut azonban már senki nem tudja megállítani. Teljhatalmat szere tne. Viselt dolgai azt bizonyítják, hogy az elnök csak rendkívüli, szenzációs helyzetekben érzi magát elemében. Mint aki úgy véli, ilyen helyzetekben tudja igazán megcsillogtatni képességeit. Eddig minden ilyen akciója sikeresen végződött. vissza Svédek és mócok Népszabadság • Márkus Ferenc • 2005. július 9. Mi fog eltűnni Európa egyik legkiterjedtebb rurális sarkából, Romániából az európai uniós csatlakozást követő modernizáció nyomán, ha lesz egyáltalán EUbővítés vagy román modernizáció? Remélhetőleg a verespataki, nagybányai ciános aranybányák és színültig töltött zagytározóik, a medgyesi koromgyár, vízfolyásokon leúszó pillepalackok milliói. A tapasztalatok alapján azonban más is eltűnhet. Többek között a Kár pátok vidékének esztétikailag is sokszor megkapó, növény- és állatfajokban gazdag és jellegzetes tájai. Az egyszerű, évszázados, holland szemmel biotermelésnek tűnő, valójában küzdelmes földhasználat. A külterjes legeltető állattartás, a legeltető rétgazdá lkodás, az egyszerű szántóvető földművelés, az erdős tájképet megtartó erdőgazdálkodás komoly változásokat szenvedhet a közeljövőben. Az EUtól idegen ez a romániai termelés. A Kárpátok karéjában több mint ötmillió hektáron több mint tízmillió növényevő háziállat (ló, szarvasmarha, bivaly, juh) tartása és tenyésztése élő gyakorlat. Ez az állattartás fenntartható, és gazdagítja Európát. Akkor mi a gond? Az EUban ismeretlen a romániai "sztenderdek", módszerek szerinti külterjes állattartás, holott ennek komoly gazdasági jelentősége van, családok milliói részben ebből élnek. Elhagyva a korábbi erős hagyományokat, igazi újak megteremtése nélkül először a családok, majd a nemzedékek csúsznak szét, ezt követi a falu közösségének szétbomlása, ami már komoly t ársadalmi bizonytalanságot és instabilitást okoz. Románia vidéki lakossága, legyen mezőségi vagy székelyföldi magyar, bihari és gyalui móc (az egyik legrégebbi román törzs), hunyadi csobán, bánáti vályogvető cigány, tud bánni földel, állattal, erdővel egya ránt. Ezek az emberek olyan gazdálkodási módokat ismernek, amelyek a földrajzi és ökológiai adottságokhoz igazodnak. Igaz, ezek a gazdálkodási módok - szénakészítés, bivalytenyésztés, ökörtartás, juhfejés és túrókészítés, vályogvetés - nem szerepelnek a br üsszeli szabványok sorában, ha pedig nem szerepelnek, meg kell őket szüntetni. Hacsak a móc ökörtartó vagy a székely szénakészítő nem rendelkezik olyan érdekérvényesítő képességgel, hogy az ő gazdálkodási módjához igazítsák az EUszabályzókat. A legutóbb i EUbővítések során láttuk: a svéd bagórágók vagy a máltai énekesmadárfogyasztók rendelkeztek érdekeik érvényesítésének eszközével, amikor sajátosságaik megtartásához mentességet szereztek. Az erdélyi tájak
