Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-08
13 kedvén múlik, hogy hol és mikor kell rettegni? Ezek szerint hiába az afganisztáni és az iraki hadviselés, hiába a tényleg vil ágméretű titkosszolgálati és kommandós együttműködés, Oszama és csapata nem gyengül? Innen két logikai elágazás van, mindkettő elég ijesztő. Az egyik az, hogy az eddig megtett terrorellenes lépések nem elég hatékonyak, nem elég átfogóak és nem elég jók, tehát szigorítani kell őket. Közvetve erre utalt az Európai Unió belügyi biztosa, meg a NATOtanács is tegnap este, amikor végre érdemi kémkedési adatcserét ígértek egymásnak, és gyors reagálású antiterrorista egyeztető csoportokat terveznek. (Közbevetés: mire vártak eddig, hiszen már az amerikai és a madridi merényletek után is fogadkoztak.) Ám ha most tényleg "hatékonyabbak" lesznek, akkor vajon nem kelle majd az eddiginél is jobban féltenünk egyes szabadságjogainkat? És tényleg kénytelenek leszünk egyre többet áldozni a biztonság (a félelem) oltárán, pénzben és emberi erőben nyilván, de talán jogban és mozgási szabadságban is? S hol ennek az "önkéntes" áldozatnak a határa? 2001. szeptember 11. után Európa egy ideig azzal áltatta magát, hogy az ő (a mi) barátságosabb, átfogóbb, puhább politikája 1. elkerülhetővé teszi az iszlamisták haragját, 2. tartósabb, megalapozottabb eredményeket hoz a terror visszaszorításában, mert a katonainál jóval szélesebb eszközöket használ, és megpróbálja elejét venni a terr orizmust okozó (ürügyöző) áldatlan állapotoknak az iszlám világban. Egyelőre egyik várakozás sem teljesült, sőt. Akkor jöhet a másik logikai elágazás: lehet, hogy majdnem minden, amit eddig a terror megfékezésére tettek, eleve téves és kudarcra ítélt? Kí nálkozik válasznak az igen, de ebben az ügyben a kudarcnak is legalább két arca van. Az már biztosnak látszik, hogy az Irak elleni háború (legyen bármilyen indokolt több más szempontból), a terrorizmus elleni harcnak sokkal többet ártott, mint használt. Az alKaida remek ellenállási tereph ez és utánpótlási medencéhez jutott Irakban, ahol azelőtt nem volt kimutatható szerepe. Az is biztosnak látszik, hogy Afganisztánban nem sikerült fölszámolni, talán megtörni sem Oszama bin Laden szervezetét. Csak a tegnapi események - az egyiptomi nagyköve t megölése, az üzbegisztáni terroristaper - tovább igazolják, hogy valami nem stimmel ebben a legújabb világ(védő)háborúban. A kudarc másik arca: nem javult, sőt romlott az iszlám és a Nyugat általános viszonya. Nemcsak az államközi, nemzetközi síkon, ha nem azokban a hétköznapokban is, ahol nyugatiak és muzulmánok élnek egymás közelében. A kölcsönös félelem mélyül, és minden egyes terrortámadás egyik célja pontosan ez. A londoni különösen alkalmas szín: itt világvárosnyi muzulmán is él, eleddig szinte pél dás békében, sőt otthonosságban a többiekkel. Néhány órával a merényletek után már sok londoni muzulmán szervezet jelezte: félnek. Azt pedig jelezni sem kellett, hogy a többiek is félnek a muzulmánoktól. Ha Madáchot idéztük a címben, akkor kelle mondani : ami történt, az megint az Ember tragédiája. Nem látni még, a bízva bízzált. vissza Erdély: több magyar párt vagy egy sem? Népszabadság • Tibori Szabó Zoltán • 2005. július 8. A román kormány lemondása ismét fölvet i az évek óta lappangó kérdést: maradjone egyetlen politikai pártja a romániai magyarságnak, vagy a kisebbségben is legyen többpártrendszer. A taval yi romániai választások előtt Fideszmintára létrehozott Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) egyik szárnya a szervezetet "kétpólusúvá" kívánja tenni. Ami azt jelenti, hogy a szövetség nagyjából ugyanolyan, akár több politikai irányzatot is magába foglaló szerv ezetté válna, amilyen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). Az MPSZ a tavalyi választásokon látványos vereséget szenvedett. Ennek fő oka az volt, hogy a szövetség által bejegyzése végett összegyűjtött aláírások egy része hamisnak bizonyult, és e zt követően a szervezet román párt listáján indult. Az MPSZn belül azóta belső feszültségek vannak: főképpen a Tőkés László királyhágómelléki református püspök befolyása alatt álló bihari, illetve a Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester által irányíto tt udvarhelyi szervezet között. Egyre ádázabb ellentétek tapasztalhatók a szervezet székelyföldi és partiumi csoportjainak politikai elképzelései között is.
