Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-04
13 A fölsorolt tárgyak és műalkotások túlnyomó többsége harsány, érzelgős és giccses. Még az irodalmi alkotások is. Pedig íróink legjava írta őket, a még szinte gyerek József Attilától Juhász Gyulán, Babits Mihályon, Kosztolányin, Kari nthyn, Móriczon, Mórán, Gárdonyin, Füst Milánon át Németh Lászlóig, Illyésig, Máraiig. Különösen az első idők primer fájdalma és fölháborodása szült rengeteg rossz verset. Úgy látszik, a művészet elmenekül, ha direkt politikát lát. De az is lehet, hogy az ember eredendően giccsesen érez, s csak később esztétizálja – már aki tudja. Megdöbbentő olvasni nagyjainkat, akiknek életművéből – még a kritikai kiadásokból is – száműzték ezeknek a "botlásoknak" nagy részét. Az irredenta irodalom létezett, és mi mégis úgy nőttünk föl a szocializmus évtizedeiben, mintha nem létezett volna. Persze nem ez volt az egyetlen, amitől a szocialista kultúrpolitika "megóvott" bennünket. A József Attilaösszesben olvasom egy lábjegyzetben: A Lovas a temetőben anyagából nem közöljü k a Nem! Nem! Soha! című verset, mert talán sértené a szomszéd népek túlérzékenységét. Ez a magazinszerűen szerkesztett és tördelt könyv különös "félkész" élményt nyújt az oldalak közepén futó érzelgős képekkel, sértett indulattal fűtött szövegekkel, a ké t szélén pedig egy részletes kronológia legtöbbször – de nem mindig – száraz, tárgyszerű tényeivel. Az apró darabokból kinekkinek magának kell összeraknia saját Trianonképét. Mely sokféle ma is. Vannak, akik szerint Trianon velünk él, a magyarság elgyen gítése, szolganéppé züllesztése most is folyik, ezért fogyunk, veszünk. Veszélyes gondolat. Hozzám közelebb áll kezdettől fogva a Kós Károlyi, Németh Lászlói magatartás. Kós már 1921ben megfogalmazza a transzilvanizmus gondolatát: szembe kell néznünk a rideg valósággal, és nem szabad ámítanunk magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk. (…) mi magyar fajú, magyar hitű és magyar nyelvű polgárai Romániának, nemzeti autonómiát akarunk, aminek birtokában bennünk NagyRománia megbízható polgárságot fog nyerni . Németh László pedig ’35ben már az önvád hangjait is megszólaltatja: "Erdély vizsga volt, s az, hogy nem tudtuk megtartani: levizsgázás, mert Erdélyt nem úgy vették el tőlünk…" Az ország sorsa s benne a miénk most is lecke. Ha fogy a magyar, ha konzumál ódik, ha erkölcsi, szellemi leépülés jellemzi, az nem idegen erők aknamunkája, hanem a saját kényelmességünk, igénytelenségünk, mulasztásaink, közbűneink következménye. Ha revízió kell, akkor az csak jobb önmagunk megtalálása lehet. vissza • Szále László főmunkatárs Trianon: 85 évért zúg ma a harang A magyar történelem mélypontja 2005. június 4. 1:35 MNOösszeállítás 85 évvel ezelőtt, ahogy a korabeli sajtó írta, elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kinc ses Kolozsvárt, a Székelyföldet, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, s a többit. Ma este tiltakozó menet indul a Városligetből több nagykövetség elé. "A budapesti templomokban ma délelőtt megkondultak a harangok, a gyártelepe k megszólaltatták szirénáikat és a borongós őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették..." – így írt a Pesti Napló korabeli tudósítója 1920. június 4ről, amikor Magyarország elszenvedte ezeréves történelmének minden bizonnyal legnagyobb csapását. Miért szóltak a harangok? "Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat a kincses Kolozsvárt, a Székelyföldet, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert.A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos bé ke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott" – írta az egykori krónikás. A kortársak véleménye az volt: Magyarországot nem megbüntették Verasillesban, hanem kivégezték. A Horvátországgal és Szlavóniával 325 ezer négyzetkilométernyi terület ű (e területek nélkül 282 ezer négyzetkilométer) állam 93 ezer négyzetkilométerre csökkent. Lakosainak száma 18,2 millióról 7,6 millióra apadt.
